Kinek a dala?


Írtunk már néhányszor vándordallamokról, az isztambuli Csecsen lányról, a magyar-hászid Szól a kakasról, az internacionalista Lenin-dalról, a Pótól a Fekete-tengerig ívelő Bella ciaóról, a balkáni hősénekekről, Leonard Cohen Spanyolországot Magyarországgal összekötő keringőjéről. De a legvándorabb dallamról, a vándordallamok királyáról még sosem. Ezt a dalt gitáron vagy udon játszani a legjobb útlevél Szarajevótól Dél-Indiáig: a szemek felcsillannak, az embert kávéval kínálják, hazaért. Ez a dal az egész oszmán birodalomban elterjedt, minden nép a maga nevére vette, s hosszú vándorlásának és átváltozásainak története összefonódik azzal az egykori gazdag, bonyolult és erőteljes zenei és kulturális világgal, ami a késő-oszmán birodalom volt, s amelyről már korábban is írtunk. Ebben a hiánypótló bejegyzésben most nem is vállalkozhatunk többre, mint hogy felvillantsuk a dallamnak ezt a gazdagságát, azt remélve, hogy később még visszatérhetünk rá.


A dal talán legismertebb változata a török Üsküdar'a gider iken – Üszküdárba menet, vagy másnéven Katibim – Írnokom. A szép írnok, akire a szerelmes dal inkább csak sejtelmesen utal, a hagyomány szerint valóban élt, s bolondultak utána a nők. Róla szól a török mozi nagy klasszikusa, a híres énekes és színész Zeki Müren főszereplésével készült Katip (Az írnok, 1968) – filmzenéje természetesen a dal feldolgozása. A 19. századi Isztambulban játszódó film itt látható több részletben, persze csak törökül, de ebben a török filmekre annyira jellemző bájos népszínház-stílusban anélkül is minden érthető. Érdemes belenézni legalább az elejébe. A dal alábbi két változata közül a másodikat ugyancsak Zeki Müren énekli, az elsőt pedig a régi török városi zene egyik legnagyobb csillaga, Safiye Ayla.

Üsküdar'a gider iken
aldı da bir yağmur
Kâtibimin setresi uzun,
eteği çamur
Kâtip uykudan uyanmış,
gözleri mahmur
Kâtip benim, ben kâtibin,
el ne karışır?
Kâtibime kolalı da gömlek
ne güzel yaraşır

Üsküdar'a gider iken
bir mendil buldum
Mendilimin içine
lokum doldurdum
Ben yarimi arar iken
yanımda buldum
Kâtip benim, ben kâtibin,
el ne karışır?
Kâtibime kolalı da gömlek
ne güzel yaraşır
Üszküdárba menet eleredt az eső

az írnokom kaftánja hosszú, sáros az ingujja.

Felébredt álmából az írnok, álmos még a szeme,

Én az írnoké vagyok, az írnok az enyém, kinek mi köze hozzá?

Milyen jól áll az írnokomnak a keményített gallér!


Üszküdárba menet egy kendőt találtam


Megtöltöttem lokummal (török csemegével)

Amikor barátomat kerestem, ott találtam magam mellett

Én az írnoké vagyok, az írnok az enyém, kinek mi köze hozzá?

Milyen jól áll az írnokomnak a keményített gallér!


Görögül a dalnak több szövegváltozata is van. Manapság az Apo xeno topo – „Idegen helyről” változat az ismertebb, ahogy Efstathia Grendjelou énekli az alábbi felvételen.


Aπό ξένο τόπο κι απ' αλαργινό
ήρθ' ένα κορίτσι, φως μου, δώδεκα χρονώ

Ούτε στην πόρτα βγαίνει ούτε στο στενό
ούτε στο παραθύρι φως μου, δυο λόγια να της πω

Έχει μαύρα μάτια και σγουρά μαλλιά
και στο μάγουλό του, φως μου, έχει μιαν ελιά

Δε μου τη δανείζεις δεν μου την πουλάς
την ελίτσα που 'χεις, φως μου, και με τυραννάς

Δε σου τη δανείζω, δεν σου την πουλώ
μόν' να τη χαρίσω θέλω σε κείνον π' αγαπώ
Idegen helyről, messzi földről
jött egy leány, szemem fénye, tizenkét éves.

Nem áll ki az ajtóba, nem jön a közelembe,
nem néz ki az ablakon, hogy egy szót szóljon.

Fekete a szeme, göndör a haja,
s arcán, szemem fénye, egy anyajegy van.

Nem adod nekem azt, nem adod el nekem
azt az anyajegyet, csak kínzol engem?

Se oda nem adom, sem el nem adom
hanem csak annak adom, akit én szeretek.

De a korábbi szöveg az Ehasa mantili – Elhagytam a zsebkendőmet. Így énekelte az isztambuli Roza Eskenazi is, a rebetiko királynője, akitől sajnos nincs felvételem. Helyette itt van Anastasia Eden egy szép tavernabeli előadása. Azt gondolom, ez lehetett a dal kisázsiai görög változata, amelyet a legtöbb felvételen recitativo szólók gazdagítanak.


Έχασα μαντήλι μ' εκατό φλουριά;
κι έμαθα πως το 'χει η κόρη του παπά.
Δωσ' μου το μαντήλι, κράτα τα φλουριά
μην το μάθει η αγάπη μου και δεν με θέλει πια....
Elhagytam a zsebkendőmet benne száz forinttal
azt mondták, a pap lányánál van
Add vissza a zsebkendőt, tartsd meg a forintokat,
meg ne lássa a szeretőm, el ne hagyjon engem.

Még egy tisztán hangszeres görög cigány felvétele is található a Giorgos Koros együttestől, amelynek címe azonban az Apo xeno topo szefárd megfelelője: En un lugar extrangero – Idegen helyen. Ugyanakkor a ma ismert szefárd változat egész más szöveggel a legnagyobb szefárd városba, Szalonikibe teszi át a történetet: Selanik entero yo lo caminí – Egész Szalonikit bejártam érted.


De ismerik a dallamot az egész Balkánon is, Szerbiában Dva goluba (Két galamb) vagy Ruse kose (Fekete haj) szöveggel. Az alábbi a Dva goluba legkorábbi felvétele, 1910-ből.


Poletela dva bijela, aman goluba
pa su pali na turbeta cara Murata.
Jedan nosi britku sablju cara Murata,
drugi nosi amajliju cara Hamida.
Pitala ga (ih) vjerna ljuba cara Murata:
Oj, Boga vi, dva bijela, aman goluba,
otkud vama britka sablja cara Murata,
I zlacena amajlija cara Hamida?
Sablju dade mila majka cara Murata.
seja dade (...) naseg cara Hamida
mila seja, amajliju cara Hamida.
Elrepült két kedves fehér galamb,
Murat turbánjára szálltak.
Egyik éles szablyát hoz Muratnak,
a másik amulettet hoz Hamidnak.
Megkérdezte Murat igaz szeretője:
Ó, az Istenért, két kedves fehér galamb,
honnét ez az éles szablya Muratnak
és az arany amulett Hamidnak?
A szablyát kedves anyja adta Muratnak
s az ő (???) adta a mi Hamidunknak,
kedvese adta az amulettet Hamidnak.


Boszniában a Ruse kose változatnak még az Oj devojko Anadolko budi moja ti (Ó anatóliai leány, légy az enyém) versszakot is eléteszik, vagy Zašto suza u mom oku (Miért sír az én szemem) kezdettel iszlám vallásos dalként éneklik. Noha ez utóbbi szövege voltaképpen imádság, a jugoszláv polgárháborúban a bosnyákok harci indulója is volt. Bulgáriában is kétféle szövege van: Cserni ocsi imas libe (Fekete a szemed, kedvesem) kezdettel szerelmes dal, míg Jaszen meszec vecs izgrjava nad zelenata gora (Fényes hold kél a zöld hegyek fölött) címmel éppen a törökellenes függetlenségi harc himnusza. De albánul éneklik Albániában, makedónul (ha ugyan van ilyen nyelv) Oj gyevojcse (Ó kislány) címmel Makedóniában, arabul Irakban és Libanonban, sőt az olasz KlezRoym arab-szefárd-héber-francia-angol-olasz keverék nyelven dolgozta fel modern klezmerré.


Fel shara canet betet masha
la signorina aux beaux yeux noirs
come la luna etait la sua facia
qui eclairait le boulevard

Volevo parlar shata metni
because her father was a la gare
y con su umbrella darabetni
en reponse a mon bonsoir

Perchè my dear tedrabini
kuando yo te amo kitir
and if you want tehebini
il n’y a pas lieu de nous conquerir

Totta la notte alambiki
et meme jusqu’au lever du jour
and every morning ashtanaki
pour le voue de notre amour...
A utcán sétált
a gyönyörű fekete szemű lány
arca, akár a hold
ragyogta be az utcát.

Beszélni akartam vele,
mert az apja az állomáson volt
de az esernyőjével ütött meg
a jóestétre válaszul.

Miért ütsz meg, drágám
mikor ennyire szeretlek?
Hiába akarsz szerelmet vallani,
nem lehet engem meghódítani.

Egész éjjel várni foglak,
egészen a napfelkeltéig,
s minden reggel ott leszek
mert fogadalmat tettem szerelmünkre.


A dal mai balkáni panorámáját tekinti át a bolgár Adela Peeva zseniális dokumentumfilmje, a Чия е тази песен? – Kié ez a dal? A film 2003-ban jelent meg, és legalább öt igen rangos díjat nyert, még „az év legjobb európai dokumentumfilmje” címre is jelölték – de ennek ellenére szinte hozzáférhetetlen, se megrendelni, se lehozni nem lehet sehonnan. Csupán egy bolgár szájton van fenn több részletben, s az alábbi Google-videón egyben. Noha egy óra hosszú, föltétlenül érdemes megnézni.



A forgatókönyv egy isztambuli étteremben indul, ahol bájos török énekesnő adja elő a dalt, s a többféle balkáni népből álló asztaltársaság vitatkozni kezd, valójában melyiküké az. Ott van Peeva is, aki nem hagyja annyiban a dolgot, s a Balkán minden országát bejárja, hogy meglássa, hol hogyan éneklik. Sok szép előadást hallunk sokféle szöveggel, és persze minden országban megtudjuk, hogy a dal onnan ered. Talán csak a muzulmán bosnyák karvezető a kivétel, aki elismeri a dal török eredetét, s a makedón zeneszerző, aki egyértelműen kimutatja, hogy ilyen ritmus a makedón népzenében nincs.

A film a változatok ürügyén bevezetést nyújt a Balkán országainak mai állapotába és feszültségeibe is. Megmutatja, hogy a dalon keresztül melyik közösség hogyan éli meg a saját identitását, melyik számára jelent a többiekkel összekötő kapcsot a dallam, s melyik számára elválasztó falat az eltérő szöveg és kontextus. Peeva maga is veszélybe kerül: a vranjei szerbek meg akarják verni, amikor lejátssza nekik a bosnyák változatot, s a bulgáriai hegyvidéki ünnepségen akasztással fenyegetik meg, ha azt meri állítani, hogy a dal török eredetű.

A film országról országra haladó jelenetekből áll össze. Peeva mindenütt csak egy-egy részletre, egy-egy közösségre vagy zenészre koncentrál, de azzal a figyelemmel, amely a sémákon túllépve képes megragadni a helyzet bonyolultságát, jó és rossz egyidejű jelenlétét.

Különösen szép az, ahogy Peeva minden jelenetben a szereplők egyéniségét, emberségét és tartását hangsúlyozza. A film nem etnozenei körút, hanem érzékeny és figyelmes találkozások sora. A Katip isztambuli rendezőjével, aki nagy átéléssel emlékszik vissza ifjúkora énekeseire. A mütilénei munkás-zenészekkel, akiket a közös kocsmai zenélés önmaguk fölé emel. Az amatőr tamburaegyüttessel próbáló egykori tiranai operaénekesnővel, aki minden gesztusával a kultúrát és eszményeket képviseli egy kétségbeejtően lepusztult világban. A cigányokat pasztoráló fiatal szerb pappal, aki együtt zenél híveivel, és elítéli Bregović és Kušturica hamis cigány-mítoszát. A Balkánt belülről, szeretettel és egyenrangúként szemlélő, s az egyaránt távolságteremtő komikum vagy tragikum helyett a tragikus világon felülemelkedő tartást és erőt bemutató film messze kimagaslik a Balkán-filmek jelenlegi dömpingjéből.


A film és a dal még egy kulturális EU-projektet is inspirált. Az „Everybody’s Song – Music as a tool for the promotion of diversity and intercultural understanding” projekt 2007-2008-ban két éven át támogatta kurzusokkal, rendezvényekkel, koncertekkel fiatal balkáni zenészek együttműködését és közös kulturális gyökereik felfedezését. Lapjukon a dallam változatait is illusztrálják sok példával, még olyan valószínűtlen helyekről és együttesektől is, mint Üzbegisztán, Malájföld és a Boney M.

De hogy a dallam tényleg honnan ered, arra sem a film, sem a projekt nem válaszol. Egyelőre talán még nem is lehet. Sokféle elmélettel találkozunk. Arab források a 19. századi iraki Mulla Osman Al-Musellinek tulajdonítják, akinek változatát Yousef Omar adja elő a fent bekötött iraki videón. Mások szerint az 1853–56-os krími háborúban Isztambulban állomásozó skót zenészek terjesztették el a városban. Megint mások szerint örmény, s Dihran Tsohatziannak az egész oszmán birodalomban népszerű Leblemitzi Horboraga népszínművében hangzott el először 1883-ban. Ezt támasztja alá, hogy a dal első felvételét német zenekutatók épp egy örmény fiúval készítették 1900-ban a kelet-anatóliai Gaziantepben. De egyik feltevés sem igazolható. Annyi valószínű csak, hogy viszonylag késői, 19. századi városi dal. Erre utal az is, hogy különféle változatai a birodalom egyes tartományaiban még meglepően egyformák, s mindenütt inkább városi dalként, mint paraszti népdalként maradt fenn.

Az Everybody’s Song projekt egyetlen rövid szakirodalmat idéz róla, érdekes címmel egy érdekes könyvből: Dorit Klebe: „Das Überleben eines osmanisch-türkischen städtischen Liebesliedes seit einer frühen Dokumentation von 1902. Metamorphosen eines makam.” In: Marianne Bröcker (szerk.): Das 20. Jahrhundert im Spiegel seiner Lieder. Schriften der Universitätsbibliothek Bamberg. Band 12 (2004), pp. 85-116. Ezt még nem sikerült megszereznem, de amint hozzáférek, tudósítok róla. Aki többet tud, föltétlenül írjon.

Üszküdár 1900 körül. Sébah és Jouillier fotója

16 megjegyzés:

G.d.Magister írta...

Jaj, tényleg, Boney M: Raszputyin!... jajjj

De hogy ezt skótok terjesztették volna el??? Hát nem éppen skót dallamnak tűnik, kérek youtube-os bejátszást a vonatkozó skót népdalról! :)

Studiolum írta...

Hát ugye a youtube-felvételek a krími háború viszontagságai közepette elvesztek :) Tény, hogy senki nem hozott még konkrét skót dallamot az eredet bizonyítására, sőt Klebe állítólag kifejezetten hangsúlyozza az általam nem olvasott tanulmányban, hogy az állítás a levegőben lóg. Ettől függetlenül sok helyen tényként adják elő, pl. itt, a bosnyák sevdalinkák áttekintésében, a „6. POGLEDAJ ME, ANADOLKO” című két bekezdésben.

Annyi érdeme van azért az állításnak, hogy közvetetten elismeri a dal isztambuli eredetét (és ráadásul kései eredetét), ellentétben a balkáni népek többségével.

Unknown írta...

Épp most néztem végig a filmet, és tökéletesen átjött a balkáni életérzés...ja, és rájöttem, hogy mi itt mennyire közel vagyunk a Balkánhoz.

Studiolum írta...

Mi az, hogy közel. Már ott is vagyunk. Csak még az az életerő és tartás hiányzik.

ÉvaZsuzsanna írta...

Hazai változat:

Daróci Bárdos Tamás: Üszküdárá - vidám ballada

Üszküdárá giderikken áldidá birjáchmúr,
Üszküdárá giderikken áldidá birjáchmúr.
Kátip ujkudán uján mis gözleri máhmúr,
Kátip ujkudán uján mis gözleri máhmúr.

Üszküdárba ment az írnok, ment lakodalmára,
Lóhalálban elő a szamárral, felkap a hátára.
Szép Zulejka, távoli rózsám, édes vágyálom,
Minden apró gyöngédséged százszor hálálom.

Hull az eső, sűrű eső, ólmos az ég alja,
Hosszú kaftán, sáros a széle, ázik a tócsába,
Álmos állat bele-belebotlik, ördög vigye az esőt,
Jajj, hogy érek Üszküdárba pejlovú Achmed előtt?

Mert Achmed is jő, a pejlovú Achmed, a hajdani udvarló,
Nem törődik tisztességgel a hitvány csábító!
Lusta állat, szedegesd a lábad, minden perc drága,
Jajj, csak érjünk végre valahára szép Üszküdárba!

Zsupsz! Nagyot rúg szamara szügyébe, vágtat az állat már!
Szép Zulejka, távoli kedves, jajj, melyikünket vár?!
Győz az írnok, várja az élet, a lány és Üszküdár,
Egy ára győzelmének: a szegény szamár.

Száll az élet, múlnak az évek, hol van az ifjúság?
Ősz az írnok, a hajdani szépség termetes asszonyság!
Vajh, ki tudja, mi is a szerencse, mi a baj, mi a kár?
Győzni jó, vagy veszteni jobb-e, ki okos, ki a szamár?

Ki okos, ki a szamár? Ki okos? Ki okos? Ki okos?
Ki a szamár? Ah!

Ezt emlékezetesen, nagy sikerrel adta elő az AULA KAMARAKÓRUS, a kórustagok apró gyermekeinek rajzát kivetítve közben a falra, jót mulattunk a "termetes assznyság" négyéves kislány által rajzolt figuráján.

Studiolum írta...

Igen, ezt én is énekeltem általános iskolában. Szándékosan nem utaltam rá, mert annyira ízléstelennek tartom a szövegét. Nem említhető egy lapon ezekkel a szép balkáni szerelmes vagy harci dalokkal, hogy a legkevesebbet mondjam. Hogy egy szamarat ilyen kegyetlenül meghalasson a poén kedvéért, az a szamárral együtt élő török vagy balkáni ember számára felfoghatatlan volna. S hogy a végén, egy közösen leélt élet után az öregecskedő feleség láttán azon elmélkedjen, volt-e értelme (a győzelemnek és a házasságnak), az egészen gyurcsányi magasságokba emeli a poént. Ezzel a lapos tanulsággal („szép lányt elvenni = jó, termetes feleséggel élni = nem jó”) különösen azokat a gyerekeket nem kéne zsenge korban indoktrinálni, akikkel egyébként énekeltetni szokták ezt a dalt.

sat. írta...

gyönyörű/k. köszönjük

Ami a nyelvi gazdagságra vonatkozó +jegyzésed illeti, teljes mértékbe' egyetértek, hogy az úgy volna jó, ha közös lenne, mindnyájunk felelősségire, s nem erőszakost kizáró vagy tulajdonosi jogokba' korlátozó, mint a természetet s alárendelt embert kifosztó nyereséghajhász kapitalista.
A kérdésedre akkor tudok méltó választ adni, ha a gyatra angol tudásommal alaposan átrágám a pontos s éles bulbuli riposztozást. A nyelvtörvényt támadók valóba' sokszor használnak közhelyszerűn pontatlan s populista zsurnalista érveket. - Mentségükre legyen mondva, hogy a végrehajtók maguk is úgy értenék, ha a bírálatok nem figyelmeztetnének ezekre a veszélyekre. S félek, úgy is fogják, ha azok elcsitulnak, s nem lesznek intézményes gátjai. Merthogy az önállóság, civilkurázsi tájainkon még mindig hiány, inkább a hunyász alkalmazkodás, hasonulás dívik.
A törvény úgyszintén egy populista jogászi gumitákolmány - az államnyelv monopoljogainak biztosítása mellett, ill. azzal egyetemben a részleges viszakozások ellenire is nyilvánvalón a fölvidéki magyarok ellen, azok nyelvhasználatát korlátozandó s beolvasztásukat gyorsítandó.
Éngöm már nem egyszer fenyegettek az inkább magyarok által lakott területeken is arra hivatkozva, de attól függetlenül is. Tehát e törvény csak olaj a tűzre, s a legjobb lenne, ha vagy az, vagy a nyelvi különbségek nem lennének (ami csak globalista módon megoldható.)

Liang Sheng írta...

Jordi Savall egyik nemrég kiadott fantasztikus albumán - "Jérusalem. La Ville des deux Paix: La Paix céleste et la Paix terrestre" - is hallható ez a dal, számos nyelven és az azokhoz illő zenei stílusok kavalkádjában. Nem tudom, ezekből melyik "eredeti", illetve Savall és barátai által (át)költött, én a blogodban egyedül a görögöt találtam meg. Először ezen a nyelven csendül fel a dal az Apo xeno meros szöveggel Montserrat Figueras szólójában. Ezt követi Ghazali címen az arab nyelvű verzió, majd ugyanez héberül, utána ismét arabul, azonban egy másik, palesztin verzióban, majd a ladinó nyelvű Siente hermosa következik. Újra felcsendül a görög verzió többszólamú férfikar előadásában, ezúttal a capella, orthodox egyházi zenei stílusban. Ezt követi egy másik ladinó verzió, a Durme, hermoza donzella. A végén egy energikus instrumentális bevezető után egyszerre csendül fel a dal arab, görög, héber, örmény és ladinó nyelven.

Nagyon-nagyon szép, ha nem ismernéd még, feltétlenül meg kell hallgatnod!

Studiolum írta...

Nagyon köszönöm! Néhány napja kaptam meg a lemezt, nagyon tetszett. De magát az előadást november 11-én hallottam magától Savalltól és barátaitól, amikor Budapesten, a MüPában koncertet adtak. Ez volt a ráadás-szám, és Savall bejelentette előtte, hogy egy nyolcadik-kilencedik századi (!) dallamról van szó, amely bejárta az egész Mediterráneumot… A koncert után dedikáltatás volt, én is dedikáltattam a most megjelent Isztambul-CD-t, amelynek 13. száma „Madre de la Gracia” (!) címmel ugyanez a dallam, s akkor mondtam Savallnak, hogy ez a 8-9. század legföljebb egy ezrest elérakva stimmel… Megadtam neki e bejegyzés angol változatának címét is, nagyon köszönte, és mondta, hogy elolvassa majd.

Egy hónappal később Mallorcán véletlenül épp ott voltam, amikor ugyancsak koncertet adott fiával, Ferrannal, s akkor is előadta gambán a dallamot. Úgy tűnik, olvashatta a bejegyzést, mert a felkonferálásában már nem mondott dátumot…

Unknown írta...

Hints Miklós vagyok Kolozsvárról, nagy érdeklődéssel olvastam a keleti (perzsa)beszámolókat egy szakember értelmezésében-magam csak mérnök vagyok.Mint turista megjártam Iránt és Tádzsikisztánt, közöltem is tádzsik dalokat (saját gyűjtés) a +Székelyföld+ októberi számában. Örülnék, ha a szerző is elemezné ezeket.Hol van a bazárban a kézirat részleg, nem kaptam meg? Nagyon irigylem a bemutatott miniatúrát, de még jobban a perzsa és török nyelvtudását.Várom további írásait, esetleg válaszát
Miklós

Studiolum írta...

Kedves Miklós, nagyon köszönöm a megtisztelő levelet. Szívesen megnézném a tadzsik dalokat, ha elküldené őket az itt oldalt található e-mailre (sajnos a Székelyföldhöz, mint sok más erdélyi kiadványhoz is, nincs hozzáférésem – erről már itt is panaszkodtam egy sort). Nem szavatolok semmit, mert a tadzsikot csak a perzsa alapján olvasom, s noha közel állnak egymáshoz, és jó tadzsik szótáram is van, azért népdaloknál mindig felbukkanhatnak olyan váratlan helyi fordulatok, amelyek nincsenek benne a szótárakban (gondoljon csak éppen a székely vagy csángó népdalokra). Van a dalokhoz hangfelvétel is?

Az iszfaháni bazárban a kézirat-részleg a főutcán van, ahogy az ember belép a főtér felőli kapun, vagy száz métert előremenve, jobboldalt. Négy-öt üzlet egymás mellett, de a legelső az öreg miniatúrafestőé és a fiáé.

Krasztev Péter írta...

Kedves Studiolum, tényleg sehol sem lehet letölteni a filmet, nekem ugyan megvan, de csak magyar felirattal. A héten megyek tanítani egy macedóniai nyári egyetemre, a filmet bevettem a kurzusba, a tanítás nyelve angol. Végigmegyünk ezen az íráson is, összefoglalom nekik, hadd táguljon a fiatalok látótere. Egy kérdésem van csak: hogy lehet elindítani a google videót? hátha az angol nyelvű... köszönöm az írást is meg előre a segítséget is,

Studiolum írta...

Kedves Péter, nagyon örülök, hogy ez az írás is hozzájárul a filmnek és szellemiségének terjedéséhez a Balkánon. Sajnos a Google-videót jó ideje leszedték már, körülbelül akkor, amikor a Google megvásárolta a YouTube-ot és átrakták oda az anyagaikat (de ezt nem). Mint látod, több YouTube-videót is leszedtek az akkor felrakottak közül, valószínűleg mindet copyright-sértésért.

A film DVD-je eredeti nyelven, angol felirattal (ahogy itt a Google-videón is volt) közvetlenül megrendelhető a rendezőnőtől: adelamedia@adelamedia.net , úgy emlékszem, mindössze néhány tíz euróért (nekem is a magyar van meg a TV-ből felvéve, de előtte kerestem az eredeti változatát, onnan tudom). Ha belefér az időbe, érdemes lenne sürgősen megrendelni, mert a makedónok biztosan díjaznák a bolgár (sőt olykor makedón) nyelvű filmet.

Én már régóta tervezek egy folytatást írni ehhez a poszthoz a fentebb említett Savall-változatok, illetve az időközben beszerzett Klebe-cikk kapcsán. Ha gondolod, az előadásodig még gyorsan megírom, hogy erre is utalhass. Mikor tartod pontosan?

Krasztev Péter írta...

Nagyon köszönöm, hogy ilyen gyorsan válaszoltál. Egy hetet fogok tanítani, még nem tudom pontosan, melyik napra tegyem be a filmet, a kurzus a balkáni identitásokról szól, a film csak illusztráció lenne - három-négy másikkal együtt. Igazán izgalmassá az teszi, hogy ennyi más helyeken is előkerül a dallam (Boney M - istenem!), de indulatokat valószínűleg nem válana ki máshol, ahol nem ennyire képlékenyek az identitások, és nem szorulnak rá minden apró szimbolikus megerősítésre, mint pl. egy dallam. Szórakoztató beleolvasni a kommentekbe, amit a bolgár site-on írtak, pl. hogy felháborító, hogy a rendező nem teszi világossá, hogy itt különböző dalokról van szó, csak a dallam azonos, a szöveg meg mégiscsak a miénk stb. - nagon jó illusztráció a katyvaszra, ami a fejekben honol. Hát ilyenek a dolgok. Peevával számos közös ismerősöm van, lehetne intézkedni, csak arra gondoltam, minek bonyolítsam a magam és mások életét. Ha FB-n bejelölsz ismerősnek, láthatod, milyen jó kis diskurzus alakult ki a film trélerével kapcsolatban, amit felküldtem. az hiszem, másképp nem lehet elolvasni. Köszönöm még egyszer, már olvasni fogom a blogot, kultúrantropológusként is izgalmas.

Tamas DEAK írta...

Most épp letölthető a Чия е тази песен? a youtube-ról egy darabban.

Gabor írta...

Nyolc youtube-hivatkozásból most már csak három elérhető. A net "ingyenességének" következménye: örüljünk annak, amit találunk. Egy szót se szólhatunk, ha holnapra eltűnik... viszont biztosan lesz ezer új találat.
A kőtábla ebből a szempontból megbízhatóbb volt -- bár nem szól olyan szépen :)