Szólt a kakas


Évek óta jártunk már Székre, amikor először hallottunk a zsidó temetőről. Tíznapos galíciai út után, a Kárpátokon éjjel átkelve, a Szamos fölött alacsonyan úszó hajnali ködben leereszkedve ültünk barátaink konyhájában, és meséltünk a látottakról. „Hát zsidó temető nálunk is van”, mondta büszkén Mari. A Felszeg dombján, házak közé beékelt szűk telekről a keresztény temetőre látni. A tíz-tizenöt kő némelyike már kidőlt vagy letört, feliratuk nehezen olvasható. Az elvittek közül senki nem jött vissza. Az itt nyugvókról nem maradt emlék, homályos történetek járják pincékben elrejtett kincsekről.




Ezért ért váratlanul, amikor tegnap a Muzsikás koncertjén, a Mazsike szervezésében a Bálint Házban, ahol a zenészek felváltva mesélték történeteiket arról, hogyan gyűjtötték öreg erdélyi és moldvai zenészektől az egykor általuk is játszott zsidó népzene repertoárját, és játszották a hozzájuk tartozó dalokat, Sipos Mihály részletesen előadta a széki zenészek emlékeit arról, hogyan rendezték meg a falubeli zsidók a maguk táncházát, s hogyan járták a széki zsidó csárdást, a széki magyar, vagy székire hangszerelt zsidó dallamokra, a férfiak és nők nem érintve egymás kezét, hanem egyazon zsebkendő két végét szorongatva. Az eltűnt közösség emlékét a zene őrizte meg és tette újra élővé ezen az estén.








Széki zsidó csárdás. A Muzsikás együttes előadása, Mazsike / Bálint Ház, 2012. december 12.


A történetek fonala a Szól a kakas már lemezen megjelent máramarosi zenéktől indult, de szerencsére Sipos Mihály, Éri Péter és Hamar Dániel igyekeztek elsősorban gyűjtésük olyan darabjait bemutatni, amelyek nem szerepelnek a lemezen. „Ezt a kavalon játszott zenét Moldvában gyűjtöttük”, meséli Hamar Dániel. „Koncerteken többször is szerepeltünk vele, mígnem aztán meghívtak a krakkói klezmerfesztiválra, ahol a zárókoncert a legnevesebb együttesek, a Klezmatics, Brave Old World és hasonlók közös fellépése volt. Nem is számítottunk rá, hogy mi is ott lennénk, de külön felhívtak a szállodában, hogy jöjjünk. A nagyágyúk féltékenyen osztottak-szoroztak, kire hány perc jut a félórából. Mikor már mindenki megkapta a maga idejét, megkérdeztük, mivelünk mi lesz. Hogy mi lesz? Hát amikor mindenki eljátszotta a magáét, feljöttök ti, és elkezditek ezt a csodálatos moldvai dallamot. Arra aztán fokozatosan mindenki bekapcsolódik. Úgy vezetitek az összjátékot és annyit játszotok, amennyit csak akartok.”









Moldvai zsidó tánc


Az Ani Maamini dalról, amelynek szövege Maimonidész hitvallásának egyik tétele, a reggeli ima egyik sora – „Én hiszem teljes hittel a Messiás eljövetelét, és ámbár késlekedik, mindazonáltal várok rá minden nap, hogy eljő” – részletesen is írunk majd. A Muzsikás ezt Máramarosban gyűjtötte Gheorghe Covaci prímástól, aki azt mondta, az Auschwitzból hazatért zsidóktól hallotta először – sírva – énekelni. Hamar Dániel most azt a történetet mesélte róla: „Többször játszottunk magyar népzenét Londonban is, Párizsban is, s minden alkalommal ott ült az első sorban egy idős úr – kiváló fizikus –, aki koncert után mindig odajött elbeszélgetni velünk, hol angolul, hol franciául. Párizsban történt, hogy a máramarosi gyűjtésből is játszottunk, éppen az Ani Maaminit. Az idős úr ezúttal is odajött hozzánk, és köszönetet mondott nekünk – ha a szavakat keresve és bizonytalanul is, de tiszta magyarsággal. Elmondta, hogy Auschwitzban esténként a barakkban ezt a dalt dúdolva ringatták magukat álomba, s hogy milyen erőt adott a túléléshez.”








Ani Maamini


A koncert természetesen nem érhetett véget a lemez címadó dala, a legemblematikusabb magyar zsidó népdal, a Szól a kakas már nélkül, amelyet a közönség együtt énekelt a Muzsikással. A dalt az ugyanerről a vidékről származó Szatmári táncok vezette be, a ráadás-darab pedig a lemez nyitódarabja, a Máramarosi haszid lakodalmi táncok voltak.







   





   






Szól a kakas már, Szatmári táncok és Máramarosi haszid táncok


A legszebb zene persze mindig az, amit elmulaszt felvenni az ember. Sipos Mihály és Hamar Dániel még az elején adtak elő gyimesi gyűjtésükből brácsán és ütőgardonon egy olyan rubato dallamot, amely, mint mondták, régi zsidó és más keleti motívumokat dolgoz bele az egyébként is archaikus gyimesi zenébe. Az eddigi felvételek alapján talán el tudják képzelni, milyen ereje lehetett, ha azt mondom, hogy ez volt a koncert leglenyűgözőbb darabja. Az előadás után megkérdeztem Sipos Mihálytól, szerepel-e valamelyik lemezükön, de sajnos nem: ez a darab csak koncerten hallható. Nagyon remélem, lesz még egyszer alkalmam hallani és bemutatni.


3 megjegyzés:

Balázs Árpád Rafael írta...

Fantasztikusak.

Tamas Deak írta...

Ha a Szól a kakas... melletti szatmári tánc ismerős lenne, az nem a véletlen műve, hallható a Mi gólyánk című filmben is.

דוד írta...

Ani Maamini
ez sajtohiba az utolso i felesleges.
Tehat ani maamin
אני מאמין