Burech Bendit



Ez a Csernovicban 1900 körül kiadott képeslap néhány napja került a kezembe, mint látni fogjuk, épp a megfelelő időben. Az ősz szakállú rabbi képe nem is volna szokatlan a korabeli csernovici képeslapkiadásban, amely „Bukowinaer Typen” címen bőségesen ontotta a beállított néprajzi fotográfiákat, közöttük számos zsidó tárgyút is. Annál meglepőbb azonban az a profán beállítás, ahol a rabbi egy borosüveget emel – ó azok a karcsú, vastag falú, homályos zöld fényű régi palackok! –, s másik kezével talányos értelmű tanító gesztussal mutat rája. Akár propagálni kívánja az italt, akár veszélyeire figyelmeztet, a jelenet mindenképp kakukktojásnak tűnik az orthodox kánonban.

A kép alatt a rabbi neve is szerepel: Burech Bendit. Róla azonban se latin, se jiddis betűkkel nem szolgál adalékkal a világháló. Héber szakértőnkhöz, Két Shenghez fordulunk tehát, akitől a következő felvilágosítást kapjuk:

Meg nem mondom. Valami általános zsidó sztereotípia lehet, mint a „Kón bácsi”. Burech Bendit ugyanis kettős személynév (majdnem azt mondtam, keresztnév, unberufen), hasonlóan a magyar Annamáriához. Mind a jiddis Burech, mind a latin eredetű Bendit ugyanazt jelenti: áldott. A Burech Bendit – gyakran héber előtaggal is: Baruch Bendit – nem ritka zsidó személynév, ugyanúgy, mint a Zeev Wolf (mindkét szó farkast jelent, előbbi héberül, utóbbi jiddisül) vagy a Tzvi Hersh (héber és jiddis szarvas). Szóval szerintem nem kell történelmi személyt keresni a fotón.

De aki keres, az talál.


Ezen a képeslapon az üveg már átkerült Reb Burech kezéből közösségének egy bohémabb tagjához, s a képaláírás az üveg jelentését is egyértelműbbé teszi: Reb Burech áldomást iszik, azaz a nevében már kétszeresen benne rejlő áldást háromszorossá teszi. Gesztusa azonban továbbra is talányos: mintha arra figyelmeztetne, hogy jóból is megárt a sok.


S egy harmadik képeslapról a bohém figura nevét is megtudjuk: Schlojmy Bäcker ő, aki itt büszkén vezeti hüpe alá menyasszonyát, „a Kalyt”. A nevek arra utalnak, hogy a jelenetek szereplői igenis közismertek lehettek, legalább egy helyi kör számára. De melyik lehetett az a kör?


A képeslapokat kiadó Simon Gross vállalata a csernovici Fő utca 27. szám alatt volt, az alábbi századfordulós térképrészleten a Haupt-Strasse kettős „s” betűje fölötti fekete átjáróházban, a Szent Paraszkeva szerb templomtól, a város első orthodox templomától balra. Előnyös hely volt ez. Fent, a Rudolfsplatzon épült a város büszkesége, a Filharmónia épülete, amelyet a város előkelő polgárainak adományaiból emeltek 1876-ban. A Hormuzaki utcán állt a dúsgazdag fanarióta Hormuzaki bárók palotája, akiknek bőkezűsége jóvoltából Liszt Ferenc és számos más európai hírű előadó többször is koncertezett a városban. Szemközt ágazott le a főutcáról a Prut és a zsidó negyed felé a Judengasse – a mai Sólem Áléchem utca –, ahol a jiddis nyelvű színház állt, a város másik büszkesége, amelynek lakói nagy odaadással ápolták anyanyelvüket: itt tartják meg majd 1908-ban a jiddis nyelv első konferenciáját, amely a máig tartó „jiddis reneszánsz” elindítójává válik. És valamivel lejjebb, a Schulgasse és Türkengasse sarkán működött a nagy népszerűségnek örvendő Városi Színház, amelyet majd csak 1905-ben költöztetnek át mai pompás helyére, a főtér fölötti Színház térre, a ma is álló Zsidó Nemzeti Ház szomszédságába.


A Hauptstrasse és a jobbra lefelé induló Judengasse sarka. Balra a városi piac oszlopos bejárata, s utána a 25-27. számú bérpalota, a másodikban Simon Gross kiadóvállalatával.


Jó okkal gondolhatjuk tehát, hogy Simon Gross színházak által közrefogott kiadóvállalatának és boltjának profiljába vágott a korabeli divatos műfaj, a jeles színészekről és énekesekről készült képeslapok kiadása és árusítása. S ennek része kellett legyen a szemközti jiddis színház komikus figuráinak népszerűsítése is. Nagyon is lehetséges, hogy Reb Burech, Schlojmy Bäcker és „a Kaly” a csernovici polgári kabaré olyanfajta állandó szereplői voltak, mint Aprikosenkranz és Untenbaum a háború előtti lwówi jiddis rádiókabarénak, vagy Hacsek és Sajó a jóval későbbi pestinek. Hogy ez valóban így volt-e, abban olvasóink segítségét is várjuk.

A csernovici színházban vendégszereplő „Balaton” szerb-magyar (!) cigányzenekar. Simon Gross kiadása

S  ha már a háromszorosan áldott Reb Burech az év végén jelentkezett be a Wang folyóra, engedjük, hogy háromszoros áldást mondjon a következő évre. Az első a Hegedűs a háztetőn-ben is szereplő Lechaim eredeti jiddis nyelvű változata, a Barry Sisters, a „jiddis szving” megalapítóinak 1960-as évekbeli előadásában. A második a 10-as évekbeli Trinkt Lechaim! – ahogy Reb Burech is teszi – Elmer Bernstein feldolgozásában az 1967-es Thoroughly Modern Millie musical-filmből (amelybe Joel Rubin és Joshua Horowitz bukovinai gyűjtéséből is beleszövődik néhány hegedűmotívum). S a harmadik az, amelyben maga a Messiás mond áldást az egész világra.


The Barry Sisters: Le Chaim! (2'49")


Elmer Bernstein: Trinkt Le Chaim! Esküvői dal (4'23") (A Thoroughly Modern Millie filmből)


Klezmatics: Shnirele perele (6'11") (A Rhythm & Jews lemezről)

„Baruch – Áldás.” Dávid király áldomást iszik az interneten általunk publikált Kaufmann-Haggadában (MTA Könyvtára)

7 megjegyzés:

pera írta...

Fegya kóser szilvája is jó: Le chajem rebbe!

Studiolum írta...

Töltesz egy pohárkával? Le chaim.

szödönyi írta...

Búék, Wang!
Nem kekeckedés: a muzsikusok az én "olvasatomban": "Balaton" szerb-magyar cigányzenekar.

Studiolum írta...

Így van, ezt már én is javítani akartam.

A Két Sheng Szerelmese írta...

Abraham Goldfadennek, a jiddis színház atyjának van egy pár "menyasszonyos" darabja, די קאפריזנע כלה Di Kaprizneh Kaleh (A szeszélyes menyasszony) és a די שטומע כלה Di Shtumeh Kaleh (A néma menyasszony). Lehet, hogy Schlojmy Bäcker - elég némán bámuló - jegyese e két darab valamelyikéből pattant elő?

http://en.wikipedia.org/wiki/Abraham_Goldfaden#Plays

Már csak azért is, mert a képaláírásban a határozott névelős "mit der Kaly" - "a menyasszonnyal" - utalhat a darab címére is - mármint hogy _azzal_ a bizonyos menyasszonnyal a címből -, mivel szerintem a "mit seiner Kaly" - "menyasszonyával" - logikusabb lenne képaláírásként... Emellett ha már darab, akkor komoly/népszerű/sokat játszott műnek kell lennie, ha már képeslapon kiadták, és Goldfaden, aki már a saját korában is nagy név volt, szintén megfelelne ezeknek a kritériumoknak. Sajnos azt nem sikerült kiderítenem, hol lehetne hozzáférni ezekhez a darabokhoz, és hogy egyáltalán kiadták-e bármelyiket is nyomtatott formában.

d írta...

Kicsit megkésve, de annál boldogabb új esztendőt kívánok! :)

דוד írta...

Goldfaden darabok persze megjelentek nyomtatasban, pl.
Di ḳaprizne kale-moyd oder Ḳabtsnzohn eṭ Hungerman : melodramma in 4 aḳṭen un in 5 bilder
megvan on-line az interneten, az eredeti 1887-ben jelent meg Warse-ben.
De egy csomo mast is meg lehet talani on-line is.
Nyilvan konyvtarakban is, pl Tel Avivban בית שלום עליכם polcain is, meg
masutt is.