Igazgyöngy

Ha a kis Szent György-ikon ismerős, az nem véletlen. Hasonlóakat készítettek mezőségi román családok a tizenkilencedik századtól kezdődően, a rendszerváltás előtt Erdélyt járó magyarországi értelmiségiek pedig előszeretettel hozták-csempészték haza az üvegre festett naiv képeket. Ahogy elnézem a szelíd mosolyú lovacskát, amint a keretből előrelépve patáját finoman emeli a sárkánykígyó fölé, meg is értem.

Ez az ikon azonban nem Erdélyből érkezett, hanem, bár a román határ közeléből, de a magyar oldalról. Készítői pedig magyarok, cigányok.

L. Ritók Nórát és a berettyóújfalui Igazgyöngy Alapítványt és művészeti iskolát egyre többen ismerik Magyarországon, elsősorban az általa vezetett blognak köszönhetően. Nóra eredetileg alapfokú művészeti képzést tervezett a Berettyóújfaluban és a környező kistelepüléseken élő, többnyire halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek számára.

Az iskola ma már szép szakmai sikereket tudhat magáénak, a gyerekek munkáikkal nemzetközi versenyeken is jól szerepelnek. A díjaknál sokkal fontosabbak azonban azok a jó élmények, amelyek az iskolában érik őket. Az alkotás alkalmával sikerélményekhez jutnak, önértékelésük javul, énképük megerősödik, és az itteni munka a többi iskolai eredményükön is érződik. Ha van a szegénységből kivezető út, csak ez lehet az.



Hamar kiderült azonban, hogy bármilyen eredményt csak az oktatáshoz nagyon szorosan kapcsolódó szociális munkával lehet elérni, és olyan komplex segítségnyújtással, amely együttműködéseket alakít újjá az együttműködést már régen elfelejtett résztvevők között.

Nélkülözhetetlen, hogy minden érintett, a gyerekek, a szülők és a hivatalok is értelmét lássák az erőfeszítéseknek, és higgyenek benne. Ennek a hitnek és együttgondolkodásnak az újraépítése a legnehezebb feladat, amely azonban nem kispórolható, és nem helyettesíthető kampányszerű adományozásokkal.

Több más segítő projekt mellett ezért indította el az Igazgyöngy Alapítvány a Szunót, amely a nagyon magas munkanélküliséggel küszködő kistérségben ad végzettség nélkül helyben végezhető munkát az itt élő nők számára.

A generációk együttműködésén alapuló projekt a gyerekek iskolai festményeire, rajzaira alapozva ad munkát a felnőtteknek. A kiválasztott gyerekrajzokat a felnőttek dolgozzák át hímzésekké, s ezeket a hímzéseket használják fel az általuk varrott termékeken.

Volt már példa rá, hogy segítséget kértünk itt a Wang folyón, a széki árvízkárosultak számára (itt, itt és itt). Olvasóink akkori, nagylelkű segítőkészsége most újabb kérésre bátorít fel minket. Még az adventi időszakban nézzenek körül a Szuno webshopjában, és ha tehetik, vásároljanak. És ha tetszik, amit látnak, kövessék figyelemmel a projekt alakulását, térjenek vissza rendszeresen a bolthoz vagy L. Ritók Nóra blogjához, mert ennek az ügynek a sorsa olyan tanulságokkal szolgál, amelyekre mindannyiunknak életbevágó szüksége van. Lehet-e a szinte semmiből, fokozatosan dolgozva, esélyeket teremteni olyanok számára, akik földrajzi, társadalmi, munkaerőpiaci helyzetüknél fogva a legnehezebb helyzetben vannak, és sikerül-e jó gyakorlatokat különböző helyeken adaptálni. Nem csak néhány nehezen élő település, hanem mindannyiunk sorsa függ ezen.

Legyenek csendestársak ebben a munkában, amelynél fontosabb ma nem történik Magyarországon.

Update: most olvasom, hogy L. Ritók Nórát az RTL klub szavazásán az év embere kategóriában jelölték díjra.