Felnőni a Városhoz

Messziről indul a film, az égen kavargó madaraktól, az égnek feszülő minarettől. Ezek megmaradtak. A többi: mint a képzeletben megelevenedő egykori színezett képeslapok.


A történet egyszerű: a görögöknek, akik háromezer éve ott élnek, menniük kell Isztambulból. Ott romioszok voltak, Athénban törökök lettek, mint a hol bozgor, hol rommagyar erdélyiek. Másképp beszélnek, másként élnek és másként főznek: ez különíti el őket és ez is tartja meg őket. Fanisz, aki gyerekként ment el, felnőttként tér vissza nagyapja temetésére, akitől mindent kapott, és aki haláláig nem volt képes elhagyni Konstantinápolyt. Még egyszer megkísérti őt, hogy maradjon, de be kell látnia: nagyapja fűszerboltja bezárt, Isztambult jelképező gyerekkori szerelmét török barátja vette el.

A filmben az a legszebb, hogy mindenki felülemelkedik önmagán, fájdalmán és veszteségén. Hogy a török katonaorvos és a görög csillagász képes gyűlölet nélkül találkozni és beszélni egymással a török fürdőben, „ahol a lelkek úgy felnyílnak, mint a kagyló a gőzben”. Hogy a fájdalmat, amely feloldhatatlan, nem hazudják le: nem akarják feloldani, de képesek részvéttel lenni egymás fájdalma  iránt. Hogy a görög el tudja engedni szerelmét és gyerekkorának Konstantinápolyát. És ettől emelkedik felül a film is a keleti fűszerek és a πολίτικη κουζίνα, a hazai konyha érzéki szintjén.


Bir tutam baharatla gittin
Çarşı içinde bir gölge
Ve yollarıma tuz serdin
Seni bulayım gizlilerde

Baharat, tarçın ve buse
Tavanarasında saklı tarife
Ay ışığı ve Boğaziçi yalnız
O fener bizim çocukluk aşkımız

Beni bıraktığın o gece
Seni aradım gizlilerde
Bir tutam baharata kandım
Ben acıyı tattım seninle

Baharat, tarçın ve buse
Tavanarasında saklı tarife
Ay ışığı ve Boğaziçi yalnız
O fener bizim çocukluk aşkımız

Bir tutam baharatla gittin
Çarşı içinde bir gölge
Egy marék fűszert hagytál magad után
árnyékodat a bazárban
és sót hintettél utamra
hogy titokban megtaláljalak

Bors, fahéj, csók:
a recept a padláson rejtőzik
a holdfény és a Boszporusz magányában
gyerekkori szerelmünk a lámpás

Azon az éjszakán, amikor elhagytál
titokban a nyomodba eredtem:
egy marék fűszer mutatta az utat
megízleltem veled a keserűséget

Bors, fahéj, csók:
a recept a padláson rejtőzik
a holdfény és a Boszporusz magányában
gyerekkori szerelmünk a lámpás

egy marék fűszert hagytál magad után
árnyékodat a bazárban

Ez a dallam a film kísérőzenéje, de a dalt nem éneklik benne, csak a film zenéjéből készült CD-n. Szövegét a filmet önéletrajzi elemekből rendező Tasos Boulmetis írta görögül és Dilek Koç énekli törökül. Bejegyeztem a trianoni békeszerződés kilencvenedik évfordulóján.

7 megjegyzés:

viator írta...

Úgy látszik, ez a szomorú motívum időről időre felbukkan a görögség történetében. Legalábbis elsőre nekem a Város 1453-as eleste után a Szentszékhez folyamodó görög emigránsok jutottak eszembe, akikről Szovák Kornél is írt nemrégiben. De lehet, hogy mindez csak amolyan "hangulati asszociáció".

Mindenesetre hadd fejezzem ki örömömet a Wang folyó mentén megszaporodó posztok láttán. Az utóbbi másfél hónapban sajnos nem volt elég időm olvasgatni, és még egy darabig nem lesz, de annál több "csemege" marad későbbre. :) Egyúttal kitartást kívánok a továbbiakhoz!

Studiolum írta...

Igen, ez gyakori motívum az utóbbi ezer év görög irodalmában, már a középkori epikával és határőr-dalokkal kezdve. Hiszen ennek az ezer évnek a görög történelme nem más, mint a görög területek fokozatos feladása és visszaszorulás a Peloponnészoszra (amely a bizánci birodalom idején igazából csak periféria volt).

Nagyon köszönöm a jókívánságokat, igyekszem méltónak bizonyulni rájuk :)

Szabi írta...

Nagyon szép dal, és úgy örülök, hogy tanultam kicsit törökül, — nem eleget ahhoz, hogy fordítás nélkül megérteném, de — még sokkal nagyobb élvezet.

Márta írta...

Most találtam ide, köszönöm!
Jó lenne tanulni törökül...

Studiolum írta...

Nem nehéz, különösen magyarnak nem. Meglepően sok ismerős dolgot fedezhetünk fel benne. Ha kell, tudok adni anyagokat hozzá.

Márta írta...

Örömmel fogadnám!
Bevallom nincs nagy nyelvérzékem, inkább a nosztalgia az isztambuli rövid, de emlékezetes és sóvárgott utazások iránt. Hátha, egyszer újra...

Studiolum írta...

Rakom föl a szerverre az anyagokat, hamarosan címlistával jelentkezem ugyanitt.