Odesszának sok arca van. Van orosz Odessza, zsidó Odessza, görög Odessza, kikötő-Odessza, kereskedő-Odessza, a szecesszió nagyvilági Odesszája, a belső udvarok és átjáróházak sötét Odesszája, és Babel Odesszája, amely már nincs, hanem helyette van Odessza, a szellemváros, ahogy Vszevolod Vlaszenko nevezte 2006-os fotókiállításán.
Az ő képeiből válogatott összeállítással kezdjük Odessza bemutatását Effe imént érkezett megrendelésére, mert a Wang folyón rendelni is lehet ha van miből, és épp Odesszából ne lenne?
Cserébe annyit kérek tőle, a nagy mesemondótól, hogy ha valamelyik kép egybevág a benne élő Odesszával, írjon hozzá történetet. Nem muszáj most, lesz még rá alkalom. Odesszának nemcsak sok arca van, hanem sok jó fotósa is, akik mind más-más arcát látják: még visszatérünk rá.
Az ő képeiből válogatott összeállítással kezdjük Odessza bemutatását Effe imént érkezett megrendelésére, mert a Wang folyón rendelni is lehet ha van miből, és épp Odesszából ne lenne?
Cserébe annyit kérek tőle, a nagy mesemondótól, hogy ha valamelyik kép egybevág a benne élő Odesszával, írjon hozzá történetet. Nem muszáj most, lesz még rá alkalom. Odesszának nemcsak sok arca van, hanem sok jó fotósa is, akik mind más-más arcát látják: még visszatérünk rá.
14 megjegyzés:
Erre a válogatásra is illik: Sic transit gloria mundi.
Egyfelől igen. Másfelől ami gloriája ennek a városnak – a csibészek, az újgazdagok, a rafinált agyúak, az álmodozók, a mítoszba és epikus festményre illően tömeglemészároltak városának – volt, ahhoz nagyon illik, hogy így múljon el.
Tömegmészárlás? Mikor? Ja, gondolom Sztálin. Egy kis történelemórát kérnénk szépen, ha lehet, akár a posztba is pótlólag (csak néhány soros vázlatot, ha másra nincs idő).
Bocsánat, igazad van, patetikus voltam. Nem, az ogyesszai tömegmészárlás még jóval Sztálin előtt történt. Ez volt az a mészárlás, amelyet a városba beérkező vörösök azok között a fehér menekültek között végeztek, akik már nem fértek fel az ogyesszai kikötőből induló hajókra. Sok ezres tömeg tolongott a parton, esdekeltek, hogy még felférhessenek, és tudták, hogy a vörösök már a város szélén vannak. Azóta is sok – nem szovjet – orosz irodalmi és képzőművészeti alkotás énekli meg ezt, olyan szimbolikus jelentőségre tett szert, mint Delacroix khioszi mészárlása. Magyarul most csak Ascherson Fekete-tenger-ének (2000) érzékletes leírása jut eszembe, amely egyébként is nagyon fontos alapmű a régióról.
U.I. De ahogy írtam, ezt az erőteljes fotósorozatot csak felütésnek szántam Ogyesszához, ehhez a nagyon különös, egyáltalán nem orosz városhoz. Tervezek több, igazán a történetéről szóló írást is.
jártam majdnem tíz éve itt, nagyon jó hely! a régészeti múzeum egészen fantasztikus, de persze nem csak azt érdemes megnézni
azt tudtátok, hogy az odesszai villamossíneket aradról lopták?
egyébként ukrajnát mindenkinek ajánlom nyaralásra, különösen a krím-félszigetet!
De örülök, hogy eszembe juttatta! Különös emlékem Odessza, a nyolcvanas évek közepén jó munkám jutalmául kéthetes szakszervezeti beutalót kaptam, nem sokkal a csernobili reaktorbaleset után. Ekkor a Kiev-Odessza út tán nem volt egészen veszélytelen...
Hihetetlen élményekben volt részem! A Fekete tenger parti városon hetvenévnyi elhanyagoltság után is látszik, milyen gyönyörű lehetett egykor! Palotasorai, tengerparti sétánya, botanikus kertje, operaháza őrzi a múlt emlékeit. A jelen pedig a nyolcvanas évek közepén itt is az általános gondozatlanság. A mi szállodánk a szocreál szellemében épült, még gondozott, jó az ellátás is. A strandra menet látjuk, hogy hosszú sor áll egy teherautónál, azon csak úgy csomagolatlanul, takaratlanul óriás halomban a kolbász, azért állnak sorba az emberek! Nekünk, nyugati vendégeknek (az ő szemükben azok vagyunk) külön elkerített rész a strandon, ahol ugyanolyan lépcsőzetesen elhelyezett beton pihenőágyak vannak, mint a hazaiaknak.!? A tengert élvezzük, bár nem értjük, hogy a közelben dolgozó markoló miért borítja ki a vízből felszedett iszapot néhány méterrel odébb, a másik oldalára. De ugyanilyen érthetetlen a hajókirándulás során szerzett tapasztalatunk is. Kikötünk egy magas partnál, sok lépcső felfelé, kapun át egy pionírtábor közepén vagyunk. A pavilonok egy nagy betonteret vesznek körbe, sehol egy kis fű. A téren zászlórúd, zászló, szinpad. A szinpadon gyerekek műsora tiszteletünkre, nyakkendősen. A műsor után megajándékozzuk őket a nálunk lévő golyóstollakkal, aminek nagyon örülnek. Az egyik nevelőjük elmondja, hogy az ország távoli helyeiről jutalmul hozták ide nyaralni a gyerekeket akik víz mellett még sosem voltak és aki jó, azt időnként leviszik a tengerbe fürdeni! Jaj! Ezt is fegyelmezetten hallgatjuk, legszívesebben kinyitnám a kaput és irány a tenger az összes gyereknek, hadd élvezzék a vizet, a napfényt!
2008. októberi blogbejegyzésemből való a fenti részlet.
Mi piace lasciare il mio commento qui, accanto a una lingua per me sconosciuta e babelica, accompagnando così la confusione di idiomi che ha riempito le vie e il porto di Ogyessza.
Queste immagini sono un regalo bellissimo e raro. E l’ho riconosciuta, sì, ho riconosciuto certamente la città, ho ripercorso i cortili claustrofobici e le vie decadenti, e ho sentito l’odore di bucato di quelle lenzuola stese ad asciugare e a promettere vita.
Ogni fotografia è molte storie: qualcuna bisognerà proprio raccontarla.
Grazie mille, Prof!
without story - történet nélkül:
immundeficites haldoklás
idvöz lettel stb.
Megrázó a fotó, és az egész oldal is
Számomra Ogyessza (sajnos nem jártam ott)mindíg is Katajev Távolban egy fehér vitorla c. könyvében kiválóan ábrázolt hangulatot, karaktereket jelenti.
Számomra is Katajev, de sokkal inkább a Széttört élet avagy Oberon varázskürtje című gyönyörű önéletrajzi esszégyűjteménye.
"A csibészek, az újgazdagok, a rafinált agyúak, az álmodozók" városát nekem Iszaak Babel mutatta be az Odeasszai történetekben. Babel Moldavankája ma kb így néz ki Jan Dudas fotói tanúsága szerint:
http://www.flickr.com/photos/7784598@N04/sets/72157602050852666/
P.S.: Iszaak Babel: Odesszai történetek:
http://mek.niif.hu/00300/00319/00319.htm
Igen, én is erre a könyvre utaltam „Babel Ogyesszájával”. Ez a város áll az Ilf-Petrov könyvek mögött is, akik ugyancsak a Moldavankáról jöttek. De van Odesszának másik szép arca is, Katajev imént említett Széttört életében. Mindez, ahogy a Dudas-fotók is tanúsítják, nagyrészt elmúlt, tönkrement, lebontották.
Megjegyzés küldése