Mi mással kezdhetnénk egy ilyen sorozatot, mint Oroszország kapujával, az egykori fővárossal, az orosz irodalomban Kelet és Nyugat határát jelentő Pétervárral? És ki mással, ha nem az utóbbi években a város krónikásává és szinte jó szellemévé vált Alekszandr Petroszjan fotóival?
A Lvovból származó, Péterváron élő Alekszandr Petroszjan fotóit évek óta nézem. Először fekete-fehér szociofotóit ismertem meg, amelyeken nagy figyelemmel és együttérzéssel adott hírt a rendszerváltás veszteseiről, majd később 2000 körül készült első városfotóit, amelyeken az épületek és perspektívák váratlan, abszurd és sokatmondó egymásba metszéseivel kísérletezett. Jó látni, hogy ez a kétféle érzékenység milyen szépen összeért.
Ezeken a képeken titokzatos történetek sokasága bomlik ki előttünk, amelyek nap mint nap a szemünk előtt zajlanak a városban. De csak a megfelelő szögből nézve láthatóak.
A képek forrása Alekszandr Petroszjan saját oldala. Érdemes mindegyiket felnagyítani: akkor élnek igazán.
Utazzon velünk!
Heti előadásaink
Atlantisz
Ántivilág
Csehország
Fényiratok
Ismerd meg a
Kaukázus
A Kelet képei
Könyvek, kiállítások, zene, film
Krím
Lwów/Lemberg
Mallorca
Odessza
Papírmúzeum
Perzsa levelek
A propaganda múzeuma
Temetők
Üzenet a falon
A zsidó örökség
16 megjegyzés:
A mai napon én ezt a blogot a Kreatív Blogger címmel ajándékozom meg!
A részletekért kérlek látogass el a blogom címére!
http://nyaradi.blogspot.com/2010/06/blogger-dijat-kaptam.html
Hálásan köszönöm a megtiszteltetést! :)
Lenyűgözőek a képek! De már az előző orosz blogodban is! Olyan hangulatot varázsol, amilyet, lehet, hogy álmaimban átéltem már, mert ismerősek.
Bízom benne, hogy Pétervár mint irodalmi helyszín blogod is lesz. Gogol csinovnyikja, Raszkolnyikov, a Háború és béke helyszínei, mind jól kifogják egészíteni az én legeslegkedvesebb olvasmányaim élményét.
Az lesz, már nem is sokára. Hamarosan írok a Bronzlovasról mint irodalmi figuráról Puskintól Belijig… aztán Puskin pétervári macskáiról… és így tovább.
Tényleg álomszerűek ezek a képek, biztosan azért is ismerősek. Ez a tarkovszkiji álomszerűség a kortárs orosz dokumentumfotó egyik legszebb vonása. Sok hasonló sorozat következik még.
Dejóóóóóóóóóóó!!)))) Örülök))) Nagyon várom Puskin macskáit, fogalmam sincs róluk, csak azt tudom, hogy milyen byroni hős Anyegin.(((
De melyik a fontosabb? Nekem egyértelműen és visszafordíthatatlanul a macskák)))
У лукоморья дуб зеленый;
Златая цепь на дубе том:
И днем и ночью кот ученый
Всё ходит по цепи кругом;
Идет направо — песнь заводит,
Налево — сказку говорит.
Zöld tölgy a tenger szögletében,
Színarany lánc a derekán,
S egy tudós kandúr nappal-éjjel
A láncon folyton körbejár:
Ha jobbra indul – dalt dalolgat,
ha bal felé – mesét regél.
Innen indul a történet, ahogy Puskin meséje is Ruszlánról és Ludmíláról, de továbbkanyarodik majd Puskin egyéb, költött és valós macskáihoz Péterváron, sőt még annál is tovább, egészen a moszkvai Behemót macskáig.
Ezt mondogatja, dúdolgatja mindig Mása, a Három nővérből! Nahát! Nagyon örülök az idézetednek. Ki fordította?
Aaaaaww, Mester és Margarita! Kell az a Behemót! :-)
Ja, tényleg Bulgakovnál Behemót! Hm)))) Olyan szelepeket nyitsz meg, ami nekem nagyon jól esik))))
Tényleg nagyon szépek, érzékenyek a képek. Legutoljára Ulickajával "jártam" Oroszországban, és most megint. Köszönöm.
(Két ünneprontó kérdés: azok a masírozó macskák a kocsi mellett némi gyanút ébresztenek bennem a kép hitelességét illetően. Lehetséges ilyen?
Másrészt: az a híd eltört, és az ipse úgy lép át rajta??)
Fodor András fordítása, a Ruszlán és Ludmílából.
Behemótot pedig, mint tudjuk, nem jó a falra festeni…
Persze nem teszem tűzbe a kezem érte, de nekem hitelesnek tűnnek a macskák. Összeszokott kolónia így közlekedik, libasorban, a főnökkel az élen, Rómában sokszor láttam ilyet.
A pétervári csatornák hídjai felnyithatóak. Régebben ez a csatornákon közlekedő árbocos szállítóhajók miatt volt fontos, ma már csak a szokás kedvéért húzzák fel őket éjszakára. A kép valószínűleg a fehér éjszakák idején készült, hogy a felnyitás pillanatában, éjfél körül még ilyen világos van.
Ja, ezen gondolkoztam, hogy most nyitható, vagy eltört... olyan furcsán vált szét...
Nagyon szép még a víztükörrel való játék, olyan lett, mint egy impresszionista festmény. Nyilván ez volt a cél.
Pétervárról, ahol volt módom tanulni anno a hetvenes években két hónapon át, fantasztikusan gyönyörű képanyagot látahhatok itt: www.enlight.ru - Бpодячая Камеpа - Фотозаметки о Санкт-Петеpбуpге и окpестностях - свыше 800 снимков - egyszóval Csavargó kamera - fotókarcolatok Sznwetpétervárrólés környékéről, több, mint 800 felvétellel. Ez a srác egyébként egy őrült amatőr repülős, imádja a városát, s utalásaiban barátai képei is láthatók a világ minden tájáról. Engem leginkább az Új Hollandia fogott meg, nem ismertem (akkortájt, azt hiszem, zárt terület volt, börtön), most kezdik valami baromi gazdag orosz milliárdos pénzén felújítani, kultúrközpont lesz; no meg hát az egész város egy csoda. A hidakat egyébként nem csak turistalátványosságként nyitják fel; ha magas a víz (Velence-szindróma), azért, no meg a Néva igen mély, hatalmas hajók tudnak fel- és leúszni a Ladoga felé, illetve a tengeröböl irányába.
láthattok -bocs rb
Fantasztikus képek ezek a Csavargó kameráéi. Korábban utaltál már rájuk, akkor végig is néztem őket, azóta is szeretnék egy kis válogatást közzétenni belőlük.
Megjegyzés küldése