Petrográdi mesék


Mi mással kezdhetnénk egy ilyen sorozatot, mint Oroszország kapujával, az egykori fővárossal, az orosz irodalomban Kelet és Nyugat határát jelentő Pétervárral? És ki mással, ha nem az utóbbi években a város krónikásává és szinte jó szellemévé vált Alekszandr Petroszjan fotóival?


A Lvovból származó, Péterváron élő Alekszandr Petroszjan fotóit évek óta nézem. Először fekete-fehér szociofotóit ismertem meg, amelyeken nagy figyelemmel és együttérzéssel adott hírt a rendszerváltás veszteseiről, majd később 2000 körül készült első városfotóit, amelyeken az épületek és perspektívák váratlan, abszurd és sokatmondó egymásba metszéseivel kísérletezett. Jó látni, hogy ez a kétféle érzékenység milyen szépen összeért.


Ezeken a képeken titokzatos történetek sokasága bomlik ki előttünk, amelyek nap mint nap a szemünk előtt zajlanak a városban. De csak a megfelelő szögből nézve láthatóak.



A képek forrása Alekszandr Petroszjan saját oldala. Érdemes mindegyiket felnagyítani: akkor élnek igazán.






















16 megjegyzés:

Nyárády Károly írta...

A mai napon én ezt a blogot a Kreatív Blogger címmel ajándékozom meg!
A részletekért kérlek látogass el a blogom címére!
http://nyaradi.blogspot.com/2010/06/blogger-dijat-kaptam.html

Studiolum írta...

Hálásan köszönöm a megtiszteltetést! :)

talalttargy írta...

Lenyűgözőek a képek! De már az előző orosz blogodban is! Olyan hangulatot varázsol, amilyet, lehet, hogy álmaimban átéltem már, mert ismerősek.

Bízom benne, hogy Pétervár mint irodalmi helyszín blogod is lesz. Gogol csinovnyikja, Raszkolnyikov, a Háború és béke helyszínei, mind jól kifogják egészíteni az én legeslegkedvesebb olvasmányaim élményét.

Studiolum írta...

Az lesz, már nem is sokára. Hamarosan írok a Bronzlovasról mint irodalmi figuráról Puskintól Belijig… aztán Puskin pétervári macskáiról… és így tovább.

Tényleg álomszerűek ezek a képek, biztosan azért is ismerősek. Ez a tarkovszkiji álomszerűség a kortárs orosz dokumentumfotó egyik legszebb vonása. Sok hasonló sorozat következik még.

talalttargy írta...

Dejóóóóóóóóóóó!!)))) Örülök))) Nagyon várom Puskin macskáit, fogalmam sincs róluk, csak azt tudom, hogy milyen byroni hős Anyegin.(((
De melyik a fontosabb? Nekem egyértelműen és visszafordíthatatlanul a macskák)))

Studiolum írta...

У лукоморья дуб зеленый;
Златая цепь на дубе том:
И днем и ночью кот ученый
Всё ходит по цепи кругом;
Идет направо — песнь заводит,
Налево — сказку говорит.

Zöld tölgy a tenger szögletében,
Színarany lánc a derekán,
S egy tudós kandúr nappal-éjjel
A láncon folyton körbejár:
Ha jobbra indul – dalt dalolgat,
ha bal felé – mesét regél.

Innen indul a történet, ahogy Puskin meséje is Ruszlánról és Ludmíláról, de továbbkanyarodik majd Puskin egyéb, költött és valós macskáihoz Péterváron, sőt még annál is tovább, egészen a moszkvai Behemót macskáig.

talalttargy írta...

Ezt mondogatja, dúdolgatja mindig Mása, a Három nővérből! Nahát! Nagyon örülök az idézetednek. Ki fordította?

Petrus Augustinus írta...

Aaaaaww, Mester és Margarita! Kell az a Behemót! :-)

talalttargy írta...

Ja, tényleg Bulgakovnál Behemót! Hm)))) Olyan szelepeket nyitsz meg, ami nekem nagyon jól esik))))

G.d.Magister írta...

Tényleg nagyon szépek, érzékenyek a képek. Legutoljára Ulickajával "jártam" Oroszországban, és most megint. Köszönöm.

(Két ünneprontó kérdés: azok a masírozó macskák a kocsi mellett némi gyanút ébresztenek bennem a kép hitelességét illetően. Lehetséges ilyen?
Másrészt: az a híd eltört, és az ipse úgy lép át rajta??)

Studiolum írta...

Fodor András fordítása, a Ruszlán és Ludmílából.

Behemótot pedig, mint tudjuk, nem jó a falra festeni…

Studiolum írta...

Persze nem teszem tűzbe a kezem érte, de nekem hitelesnek tűnnek a macskák. Összeszokott kolónia így közlekedik, libasorban, a főnökkel az élen, Rómában sokszor láttam ilyet.

A pétervári csatornák hídjai felnyithatóak. Régebben ez a csatornákon közlekedő árbocos szállítóhajók miatt volt fontos, ma már csak a szokás kedvéért húzzák fel őket éjszakára. A kép valószínűleg a fehér éjszakák idején készült, hogy a felnyitás pillanatában, éjfél körül még ilyen világos van.

G.d.Magister írta...

Ja, ezen gondolkoztam, hogy most nyitható, vagy eltört... olyan furcsán vált szét...

Nagyon szép még a víztükörrel való játék, olyan lett, mint egy impresszionista festmény. Nyilván ez volt a cél.

Rafael Balázs írta...

Pétervárról, ahol volt módom tanulni anno a hetvenes években két hónapon át, fantasztikusan gyönyörű képanyagot látahhatok itt: www.enlight.ru - Бpодячая Камеpа - Фотозаметки о Санкт-Петеpбуpге и окpестностях - свыше 800 снимков - egyszóval Csavargó kamera - fotókarcolatok Sznwetpétervárrólés környékéről, több, mint 800 felvétellel. Ez a srác egyébként egy őrült amatőr repülős, imádja a városát, s utalásaiban barátai képei is láthatók a világ minden tájáról. Engem leginkább az Új Hollandia fogott meg, nem ismertem (akkortájt, azt hiszem, zárt terület volt, börtön), most kezdik valami baromi gazdag orosz milliárdos pénzén felújítani, kultúrközpont lesz; no meg hát az egész város egy csoda. A hidakat egyébként nem csak turistalátványosságként nyitják fel; ha magas a víz (Velence-szindróma), azért, no meg a Néva igen mély, hatalmas hajók tudnak fel- és leúszni a Ladoga felé, illetve a tengeröböl irányába.

Rafael Balázs írta...

láthattok -bocs rb

Studiolum írta...

Fantasztikus képek ezek a Csavargó kameráéi. Korábban utaltál már rájuk, akkor végig is néztem őket, azóta is szeretnék egy kis válogatást közzétenni belőlük.