Párhuzamok

Az előző bejegyzésben nem tudtam ellenállni a kísértésnek, és egy kakukktojást is becsempésztem a szellemvárossá vált Odessza képei közé. Ezt a képet is Vszevolod Vlaszenko készítette, de nem Odesszában, hanem Moszkvában, Rusztam Hamdamovnak, a Vokális párhuzamok (2005) rendezőjének stúdiójában, s én is mintegy vizuális párhuzamként illesztettem be az odesszai képek közé, hogy legalább helyettesítés révén emlékeztessen annak a világnak az elveszett gazdagságára. Csak utólag figyeltem fel rá, hogy pontosan a képsorozat közepére került.

„– Mi apád foglalkozása?
– Apám verseket ír. Csak ezzel foglalkozik. Ő a világ egyik legnagyobb ismeretlen költője.”

(Párbeszéd Rusztam Hamdamov Szívem a hegyekben (1967) filmjéből)

Az üzbég Rusztam Hamdamov festő és filmrendező az orosz film egyik legnagyobb ismeretlen költője. 1967-ben, főiskolásként rendezett Szívem a hegyekben című filmjéért Fellini, Visconti, Paradzsanov rajongtak. A filmet a szovjet cenzúra betiltotta. 1974-es Szándéktalan örömök című filmjét már befejezni sem engedték; maradványait a hatalom széljárására mindig érzékeny Nyikita Mihalkov dolgozta bele egy évvel később A szerelem rabjaiba. Az 1991-es Anna Karamazoff botrányt okozott Cannes-ban, és soha többet nem vetítették (az orosz neten azért megtalálni). Csak a 2005-ös Vokális párhuzamok hozott kései sikert a rendezőnek, akinek stúdióját Vszevolod Vlaszenko épp e film elkészültekor fényképezte.

„Rusztam Hamdamov számára nem annyira az a fontos, MI TÖRTÉNIK, hanem hogy MILYEN KÖRNYEZETBEN és HOGYAN mutatja be azt. A Szívem a hegyekben című filmjében tűnnek fel először azok a képek, amelyek később Hamdamov védjegyeivé váltak: a minden lehetséges tárggyal telezsúfolt szobák, az erkélyen száradó harisnyák, a különös, elegáns női kalapok fehér szalaggal és tollal, s mindig, mindenütt a nők és a Nő látomásai.”

– írja Irina Goncsarova tavaly októberben megjelent Hamdamov-recenziójában, amely a legjobb és legalaposabb a rendezőről akár orosz, akár más nyelven megjelent kevés írás közül.










Olyanok ezek a képek, mint a Hamdanov filmjeihez és festményeihez fűzött vizuális kommentárok.

Részletek Hamdamov В горах мое сердце – Szívem a hegyekben (1967) filmjéből,
valamint néhány 2009-es rajza


Részlet az Анна Карамазофф – Anna Karamazoff (1991) filmből


Részlet a Вокальные параллели – Vokális párhuzamok (2005) filmből. Bibigul Tulegenova
egykori kazah operaénekesnő énekli Verdi Traviatájának „Egyetlen férfi
sem lobbantott még lángra” szerelmi áriáját.

Rusztam Hamdamov festménye, amelyen stúdiójának néhány tárgyát is megörökítette.