Die Mitte


„Ó, a liptói, jól emlékszem, ahogy a nagymamám csinálta, bár alighanem ez már a népköztársasági realitás szerint módosított verzió volt, mert nem rémlik, hogy szerepelt volna a boltok kínálatában a kapribogyó vagy szardella, másképpen anchois. És annak a liptóinak nem Liptóból származó juhtúró volt az alapja. A Liptóban ma is működő tejüzem látta el a Monarchiát a birodalom legjobb juhtúrójával. Komoly készleteket találtak belőle Redl ezredes prágai lakásán is, mikor az első világháború kitörése előtt kitudódott, hogy Oroszország javára kémkedik, amint azt Egon Erwin Kisch, a száguldó riporter lelkiismeretesen leírta. Redl nemcsak hazaáruló volt, hanem nagy ínyenc is, aki a Habsburg Monarchia legfinomabb specialitásait halmozta fel otthonában. A liptói túró mellett imponáló mennyiség volt nála prágai sonkából is, amelynek az emléke még elevenen él az egykori Monarchia területén. Triesztben, Friuliban és Trentinóban a minőségi főtt sonkát „prosciutto di Praga” néven emlegetik csak, noha már régen, legalábbis IV. Károly lemondása óta nem importálnak Prágából sonkát.

Sok gyengéje volt annak a disznó Redlnek, ami végül is árulóvá tette, de ezek egyikére, a prágai sonka iránti vonzalmára legalábbis részben megértéssel tekintek.”




A Wang folyó olvasói számára nem titok, milyen nosztalgiával gondolunk azokra az egykori sokszínű birodalmakra, amelyek fölött nem nyugodott le a nap, vagy ha mégis, úgy napnyugtáig számos nyelvhatárt léphetett át az ember mindenfajta passzus és vámvizsgálat nélkül. S történt, ami történt, ezeknek a valaha volt nagy egységeknek a rekonstrukciója máig lehetséges, mégpedig úgy, ahogy itt a Wang folyón is próbáljuk: beutazva és végigkóstolva őket. Pontosan ezt teszi hatalmas életörömmel, kitűnő gyomorral és a mikrotörténelem iránti szenvedéllyel Robert Makłowicz krakkói író, Balaton-felvidéki földbirtokos, a Habsburg-monarchia utolsó állampolgára. Jöjjenek el, hallgassák meg a könyvbemutatót és beszélgetést. Utána pedig olvassák el majd a szerző által holnap reggel blogunknak adott exkluzív interjút és a könyv részletes bemutatását itt a Wang folyón.


5 megjegyzés:

Névtelen írta...

Történelem és gasztronómia. Jó párosítás.

aranyos fodorka írta...

Milyen jó lenne az igazi liptói eltűnési sztorija mellett, a csodálatos "illatos" kvargli megszűnéséről (legalábbis magyarországi megszűnéséről) is megtudni valamit....

Tamas Deak írta...

Redlnek tellett bőven ilyesmire, többszázezer koronát sikerült összeszednie szolgálatainak fejében. A századfordulón ugyanúgy igaz volt a nóta, mint kb. 1939-ig: havi 200 (korona, pengő) fixszel az ember könnyen viccelt.

marguerite írta...

hát, arra jutottam, hogy nekem a Kaminer jobban tetszik. Közös bennük a barátságos humor, meg a gasztronómia kulturális beágyazottsága iránti fogékonyság, de az orosz valahogy kevésbé fogyasztáscentrikus, és így valahogy sokoldalúbb (sokfélébb) is. A Makłowicz nekem kicsit túlságosan beérkezett, ami nagyon jó dolog, csak kevésbé izgalmas (azóta lehet, hogy a Kaminer is megöregedett persze ,)

marguerite írta...

a leg végére nagyon fölfelé kanyarodott a kedvem azért, főleg az ismerős helyzetek miatt. szép, ahogy egybemosódnak az utazásokon a mostanra széttördelt régiók.
a dunna dícsérete is igen megnyerte a szívemet! ,)