A pad


„A pad a világ modellje. Minden a pad körül forog. A szerelemre kiéhezett párok, akiknek nincs hová menniük, a padot keresik; az alkoholisták és hajléktalanok élete – akik számára ez az otthon, az asztal, a vécé és az ágy – teljességgel elképzelhetetlen a pad nélkül; a gyerekek fáradhatatlanul faragják a padot; a diákok a padon igyekeznek bepótolni tudásuk utolsó hiányait a vizsga előtt; az öregek a padon élik életük utolsó napjait. Zsenya Kotenko nem az utcán, a főúton vagy a parkban választott magának padot. Ő a saját házuk udvarában találta meg a maga padját, ezt az ütött-kopott, megviselt, valaha a házmester által égszínkékre, aztán vörösre (vagy fordítva) festett padot, amely a folytonos apokalipszis jelen idejében él.”


lavochka lavochka lavochka lavochka lavochka lavochka lavochka lavochka lavochka lavochka lavochka lavochka lavochka lavochka lavochka lavochka lavochka lavochka lavochka lavochka lavochka lavochka lavochka lavochka lavochka lavochka lavochka lavochka lavochka lavochka lavochka lavochka lavochka lavochka


Kotenko képeihez többen is küldtek be linkeket hasonló fotósorozatokról, amelyek azonban inkább negatív példaként ellenpontozzák Kotenko szituációérzékenységét. Nem is említeném őket, ha az egyikbe belelapozva nem vettem volna észre meglepetéssel egy figurát, akit minden alkalommal újra látok Lwówban, de eddig még sosem sikerült tisztáznom viselete célját. És a fejléchez visszalapozva tényleg, a teljes sorozat a lwówi sétatéren készült. Amelynek az elmúlt száz évben folytonosan változó szimbolikájáról hamarosan új poszttal jelentkezünk.


2 megjegyzés:

meheszborz írta...

Hatalmas!

Studiolum írta...

A poszt felvételt nyert A NagyPadProjektbe. Köszönjük!