Keleten a helyzet


„A zsidók a szt. Thorát viszik ki őfensége Frigyes főherceg elé P…-ban / 1915-1916”

Ugye, hogy nem is olyan könnyű kiolvasni a helynevet? Pontosan ezért kaptam ezt a képeslapot Deák Andreától, ő pedig egy gyűjtő ismerősétől, hogy hátha sikerül megállapítanunk, hol zajlik a szokatlan esemény.

Az említett Frigyes főherceget, a Habsburgok tescheni ágának harmadik, utolsó hercegét Ferenc József 1914. július 11-én nevezte ki maga helyett a Monarchia haderejének legfőbb parancsnokává. Frigyes, miközben a vezérkari főnökre, Hötzendorf tábornokra hagyta a tényleges hadműveleti döntéseket, azt tartotta legfőbb feladatának, hogy személyes jelenlétével bátorítsa a katonákat, ezért szinte állandóan a frontvonalakat járta. A fenti 1915-16-os időszakban elsősorban a keleti frontot, ahol német-osztrák összefogással ekkor folyt az orosz erők visszaszorítása Galícia területéről. Valahol itt kell tehát keressük az említett helységet is, amely nem lehet más, mint a Tarnopoltól nyugatra fekvő Podhajce – a képeslap írásmódja szerint Podhajcze – városka, ma Підгайці Ukrajnában.

„Frigyes főherceg a háboru sujtotta kárpáti vidékeken. Az osztrák-magyar haderő főparancsnoka (×) nemrégen bejárta azokat a Kárpáti helységeket, amelyek legtöbbet szenvedtek a háboruban. Utjában a szegény, nagyobbára földönfutóvá lett lakosság mindenütt szeretettel és bizakodással fogadta a főparancsnokot. Képünkön Frigyes főherceg éppen egy rutén küldöttsége fogad s beszélget a tanítóval, a küldöttség vezetőjével. A főherceg mögött Benigni altábornagy áll. (Jellinek főhadnagy felvétele.)” Tolnai Világlapja, 1915. november 11.

Podhajce katasztrális térképe, 1846, részlet. A teljes, nagyítható térképet lásd itt

Ezt támasztja alá az is, hogy Podhajce valóban jelentős zsidó település volt. Történetét az 1972-ben kiadott Podhajcei Emlékkönyv foglalja össze, amely angol fordításban a neten is olvasható. Első rabbiját 1602-ben említik, tehát a közösség valószínűleg a 16. században, a nagy askenázi betelepülés időszakában keletkezett. Minthogy Dél-Podóliának ez a része Kamenyec-Podolszk központtal 1667 és 1699 között az oszmán birodalom része volt, zsidósága az itt megtelepülő törökországi szefárdok révén a szmirnai álmessiás, Sabbatai Cvi befolyása alá került, akinek mozgalma éppen ekkor, 1665 és 1676 között élte virágkorát. Podhajce lett a sabbateanizmus galíciai központja, olyannyira, hogy nyomai egészen a holokauszt idejéig fennmaradtak. Az 1700-as évek második felében aztán a sabbateanizmust továbbvivő Jakob Frank mozgalmának is fontos támasza lett. A 18. század elején két nagy Baal Shem, azaz kabbalista orvos és csodatevő, Rabbi Shmuel Yaakov Falk és Rabbi Moshe David is tevékenykedett itt: mindkettőnek sabbateanizmus gyanúja miatt kellett Londonba menekülnie, ahol még évtizedeken át folytatták mesterségüket. Ugyanakkor ebben a szűk régióban élt a legnagyobb Baal Shem, a haszidizmus alapítója és a frankisták esküdt ellensége is, s így a haszidizmus, majd az ezt ellenző misnagdim irányzat is buzgó hívekre talált a városban: úgy tűnik, a podhajcei zsidók mindent buzgón csináltak. Nem csoda, hogy kiemelkedően sok nagy rabbi és Talmud-tudós is született és működött itt. A második világháború előtt a város lakosságának több mint 40%-a, kb. 3000 fő zsidó volt. 1640-ben épült impozáns erődzsinagógájuk és 17. századi eredetű gyönyörű temetőjük máig fennmaradt; a podhajcei haszid közösség New Yorkban és Jeruzsálemben él tovább.


Vajon mikor készülhetett a felvétel? A feliratban jelölt 1915-16-os időszakot minden bizonnyal felére szűkíthetjük. A német-osztrák ellentámadás 1915 szeptemberére tolta vissza az orosz frontot a Riga-Pinszk-Tarnopol vonalra, tehát Podhajce ekkorra került ismét osztrák fennhatóság alá, ám az 1916. júniusában meginduló Bruszilov-offenzíva már néhány hónapon belül ismét visszanyomta a frontot a városon túlra. A legvalószínűbb, hogy a főherceg 1915 őszén látogatta végig a frissen visszafoglalt területeket, s ekkor vonultak ki elébe a podhajcei zsidóság elöljárói is. Aki A Nagy Háború írásban és képben vagy más forrás alapján pontosabb dátumot tud, mondja!

Update: Deák Tamás kiszámolta, hogy a Steffner Tábori Újság alapján Frigyes főherceg november 4-én még az olasz fronton, októberben pedig Belgrádban tartózkodott, s november 13-án már az elfoglalt oroszországi területekre utazott tovább. A Tolnai Világlapja november 11-i száma tudósítása szerint – a képet lásd feljebb – pedig „nemrégen” látogatta meg a visszafoglalt területeket. Ha a szombati nap lehetőségét kizárjuk, akkor az esemény legvalószínűbb időpontja ilyenformán 1915. november 9.


Magyar honvédek által küldött/rajzolt képeslapok Podhajcéből 1916 április-júliusából (Árverési szájtokról)





Talált képeslap Podhajcéről a zsinagógával: Pór Bertalan rajza, aki az első világháborúban frontrajzolóként működött


És vajon miért a Tóra-tekerccsel vonultak ki a hadsereg főparancsnoka elé? Milyen szimbolikus jelentősége lehetett ennek? Bevett szokás volt ez a korban? Annyi bizonyos, hogy Erwin A. Schmiedl Juden in der K. (u.) K. Armee, 1788-1918 (Kismarton: Österreisches Jüdisches Museum, 1989) c. összeállítása két további hasonló felvételt is közöl a galíciai frontról. Várjuk olvasóink hozzáértő kiegészítéseit.

„A zsidó közösség különösen nagy tisztelettel fogadta a k. u. k. csapatokat és elöljárókat. A bécsi Kriegsarchivnak ezen a felvételén a k. u. k. hadsereg legfőbb katolikus tábori püspökét, Emmerich Bjeliket látjuk egy zsidó közösség képviselőivel együt valahol a keleti fronton, a Hofmann-hadtest (később XXV. hadtest) hadműveleti területén.”

„Az osztrák-magyar katonák és a zsidó lakosság viszonya a keleti fronton általában jó volt; a Habsburgokat többnyire a zsidók „védelmezőinek” tekintették. Fent: I. Károly császár egy zsidó közösséget látogat meg Keleten, 1917 k.”

Update: A Yiddish Florilège újabb képet közölt I. Károly császár látogatásáról a keleti fronton. Ezen a kolomeai zsidók viszik ki elé a Tórát. Deák Tamás a Streffleur Katonai Lapja alapján kimutatta, hogy a látogatásra 1917. augusztus 4-én került sor. Ez valószínűleg a fenti képet is datálja.


Lapzártánk után Deák Tamás néhány további harctéri felvételt is küldött a Tolnai Világlapja korabeli számaiból a központi hadsereg és a galíciai zsidók találkozásáról. Ha a képaláírások kötelezően propagandisztikus hangnemétől eltekintünk is, az orosz megszállás a korabeli zsidó források szerint is valóban nagy csapást jelentett a zsidó lakosságra, s mint Joseph Roth írásaiból tudjuk, az ébredő nacionalizmusok által fenyegetett galíciai zsidóság valóban egyenjogúságának biztosítékát látta a soknemzetiségű osztrák birodalomban.

„Az elhagyott otthon felé. Neu-Sandecbe visszatérő galiciai lengyel zsidó család. Szegény lengyel-zsidók, ők szenvednek a legtöbbet a háboruban. Az oroszok közeledtének hirére futva menekülnek, mert tudják, hogy a kozákok legkevésbé nekik kegyelmeznek meg. De amint hirét veszik, hogy csapataink visszaűzték az oroszokat, sietve felpakolják szükös holmijukat a szekérre, tetejébe ül az egész család s reménykedve, boldogan sietnek vissza az elhagyott fészekbe. Az ő sorsuk bizony nem irigylésreméltó.” Tolnai Világlapja, 1915. január 21.

„Német tisztek csapataik élén bevonulnak egy meghóditott orosz-lengyelországi városba. Képünkön a zsidónegyed utcáján vonulnak végig a német katonák. Az orosz zsidók kiállanak nyomorult házaik elé és örömmel fogadják a győztes csapatokat. Különösen ők, a zsidók örülnek neki, ha városukból kitakarodnak az oroszok, akiktől rengeteget kell szenvedniök. Valóságos megváltás nekik, ha németek szállják meg a várost.” Tolnai Világlapja, 1915. június 3.

„Orosz-lengyelországi romok között. Miután katonáink diadalmasan bevonultak a [volhíniai] városba, melyet a menekülő oroszok alaposan elpusztítottak, tisztjeink arra használták fel a pihenőt, hogy megtekintsék a lerombolt várost. A lengyelzsidó lakosság szeretettel vette körül a tiszteket s végigkalauzolták őket a romvároson.” Tolnai Világlapja, 1915. december 9.

24 megjegyzés:

Tamas Deak írta...

Akkor mondom :) a Tolnai világlapja szerint 1915. november 11-hez képest a "közelmúltban" látogatta meg Frigyes főherceg a rutén területeket. Van is egy szép semmitmondó protokollkép (küldjem?) A közelmúltnak november 4. után kellett lennie (Steffner Tábori újság alapján) mert akkor még az olasz fronton tartózkodott (októberben meg Belgrádban), november 13-án pedig már az elfoglalt oroszországi területekre utazott. Ha feltételezzük, hogy szombati napon nem történhett meg ez a találkozó, akkor a legvalószínűbb, hogy november 9-éről van szó (halvány fogalmam sincs a Tolnai Világlapja átfutási idejéről, de a korabeli technikai viszonyok mellett ez minimum 1 munkanap volt.)

Magyar Zsidó Levéltár írta...

Itt is Tóratekercsekkel vonultak - amint a középkortól ismeretesek hasonló képek.
http://magyarzsido.hu/index.php?option=com_multimedia&view=video&id=22&Itemid=24

Tamas Deak írta...

Amúgy az 1916 feliratot ugyanaz a kéz ceruzázta a képeslapra? Mert akkor egy 1916-os főhercegi látogatás valószínűbb.

Studiolum írta...

Nagyon köszönöm a videót! Nagyon ideillik, mint közel egykorú. De jó volna tudni azt is: mit jelentett számukra az, hogy Tóra-tekerccsel vonulnak ki? Milyen szimbolikus jelentést hordozhat ilyenkor a Tóra-tekercs? Egyfajta védelmező szentség forrását? A kahal identitását? Áldást a fogadott fél felé? Azt mondod, a középkorban: de már akkor használták ezt a nem-zsidó hatalom felé is, vagy ez csak egy neológ engedmény? És így tovább, szóval jó lenne látni a szimbolikus gesztus konnotációit.

Tamás: Hát persze, küldd a protokollképet, meg a Tolnai világlapja hivatkozott oldalát is beszkennelve, azokat is berakjuk! Lám, milyen szépen összeállnak a dolgok, ha többen összeadjuk, amit tudunk.

Árverési tapasztalataim alapján az 1916-os felirat abszolút modern, csak a tintaceruzával írt szöveg korai vagy közel egykorú a képpel.

Tamas Deak írta...

Ment a kép. Esetleg még befűzzük ezt a szép Oskar Bruch-os Frigyes főherceg képet? ;)

Tamas Deak írta...

A legutolsó mondathoz pedig néhány több mint elgondolkodtató kép itt, itt és itt.

Norbert Glässer írta...

Az orthodox Zsidó Újság is hozott leírásokat, történeti forrásokat arról, hogy a római zsidóság ritualizált keretek között Tóra-tekerccsel felvonulva köszöntöttel a mindenkori pápát, aki kötött szövegű válaszában a Tóra előtt, mint ószövetségi szent irat előtt tisztelgett.

Studiolum írta...

Tamás: Köszönöm a képeket, már be is raktam őket.

Norbert: Igen, ebben a kontextusban van értelme a Tóra-tekercs felvonultatásának: mintegy a közös hivatkozási alap, amelyik összeköti a zsidókat a keresztény fennhatósággal, bizonyos mértékű szimbolikus közösséget és ilyenformán védelmet teremt. De milyen bevett értelmezése van annak, hogy a világi, sőt szekularizált hatalom elé viszik ki?

Tamas Deak írta...

Az nem lehet (nem tudom mekkora blődség ez) hogy hasonlóan a magyar király apostoli rangjához egy adott - megyar - főhercegi rang is jelenthet hasonló értelmet, mint az apostoli?

Studiolum írta...

Szerintem többszörösen is túl messze mennénk ezzel. Apostoli csak a magyar király, nem az osztrák császár, ez Habsburg-oldalágon nem öröklődik. Másfelől pontosan ez a szakralitás kétes legitimitású lenne egy zsidó számára. Harmadrészt a főherceg itt elsősorban hadseregfőparancsnoki, tehát hangsúlyozottan szekuláris mivoltában van jelen.

marguerite írta...

nem lehet, hogy a Tóra ide-oda hurcolása egy kicsit egy ilyen korai mediatizációs jelenség?
hogy a zsidók mint zsidók, és mint a közösség egészének szimbolikus képviselői, vagy legitim vezetői, ezzel az attribútummal jelennek meg?

Norbert Glässer írta...

Nem valószínű, hogy a a fenti kérdésfelvetésről volna szó.
(apostoli magyar király - Habsburg főherceg)

A magyar nyelvű orthodox újság esetében arról van szó, hogy a modernizálódó Monarchiában és a két világháború közötti országban keresik azokat a szimbolikus formákat, amelyekkel a meglévő vallási modellekre alapozva választ tudnak adni új jelenségekre.

A lojalitás kívülről érkező megkérdőjelezéseire válaszolva pl. vallási szövegekre (pl. T'nach, Talmud)alapozva keresik a hírlapírók az új jelenség kezelésének legitim módját.

Hasonló képi ábrázolások több sajtótermékben, kiadványban találhatók.

A Vasárnapi Újság az első világháború idején hoz olyan képeket, ahol Károly király hitközségi elöljárókkal beszélget. A hitközség képviselői közvetlenül előtte állnak és a díszes Tóra-tekercset fogják közre.

Ami a királyi címeket illeti, ott talán a Magyar Koronához tartozó "Jeruzsálem hercege" titulus válhat Unterlandon és Galíciában orthodox, chászid körökben jelentőssé a kishagyomány (Robert Redfield)keretén belül.

Petrus Augustinus írta...

De akkor ezek haszidok vagy misnagdim? Amúgy nem Jeruzsálem hercege, hanem Jeruzsálemi király.

Kálmán Dániel írta...

Még egy kép IV. Károlyról, Kolomeából (a Yiddish Florilège találata).

Studiolum írta...

Nagyon köszönöm, megpróbálom valahogy befűzni :)

Tamas Deak írta...

A bundás Károly királyos kép valószínűleg 1917. január közepén készült, a Tolnai szerint rögtön a koronázás után tett egy körutat a fronton.

דוד írta...

Hasonlo kep jelent meg a Hamodia cimu ivrit nyelvu napilap tegnapelotti szamaban(febr 21, '14)a 17. oldalon. Ott Mosciszki lengyel allamelnokot fogadja Reb Arje Lejbus Zanz-bol(ez egy hires choszed rabbi dinasztia tagja) szefer Tora-val a kezeben. A fenykep datuma Chesvan 10-e, 689-es ev (1929 osze)

Studiolum írta...

Nagyon köszönöm! Vajon milyen közelebbről is meghatározható szimbolikus jelentése lehetett ennek?

דוד írta...

Van egy formula (aldas), amivel meg kell aldani a kiralyt(vagy mas magas
hatosagi szemelyt, ez lehet pl. mi-
niszter). Ez minden halachikus alap-
konyvben benne van.
A Tora talan mintegy nyomatekkent,
fokozza az unnepelyesseget, de ez
csak a velemenyem, nem talaltam erre
forrast.

דוד írta...

A Podhajcei Emlékkönyv nemcsak angol
forditasban van meg a neten: a New
York Public Library site-jan fent
van az eredeti is, ingyen olvashato,
kb. 800 hasonlo konyv tarsasagaban.
(koztuk nem keves magyarorszagi
telepules emlekkonyve)

דוד írta...

Podhajce: A Hamodia cimu napilap legutolso penteki szamaban ( erev ros chodes kiszlev) van egy erdekes cikk. Ebbol megtudjuk, hogy elkezdtek renovalni a varos meg mostanaig allo 430 eves zsido templomat. Van ket fenykep is az epuletrol. Az epuletet uzletkent hasznaltak a II. Vh. utan es mostanra majdnem osszeomlott. A varosban
nincs egy zsido sem, a podhajce-i tanacs
vegzi a renovalast a Podhajcerol elszarmazottak anyagi segitsegevel
(ezek Jeruzsalemben ill New Yorkban laknak).

Studiolum írta...

Nagyon érdekes. Nem tudnál linket adni hozzá, vagy ha csak papír alapú, fotót mellékelni róla? Az imaháznál voltam is (bemenni nem tudtam), tényleg nagyon rossz állapotban van, mint egyébként a legtöbb régi épület Podhajcéban (a katolikus templom tető nélkül áll, a középkori városkapu már városfalak nélkül, kettéhasadva).

דוד írta...

Sefer Podhaitsah / ha-ʻorekh, M. Sh. Geshuri

ספר פודהייצה / העורך, מ.ש. גשורי
Other Title פאדהייצע
פודהייצה
Variant Title Seyfer Podhaytse
Sefer Podhajce : the Podhajce memorial volume
ספר פאדהייצע
Author/Creator Geshuri, Meʼir Shimʻon.
‏גשורי, מאיר שמעון
ארגון יוצאי פודהייצה והסביבה בישראל
Publisher Tel-Aviv : Irgun yotsʼe Podhaitsah ṿeha-sevivah be-Yiśraʼel, 732 [1972]
תל־אביב : אירגון יוצאי פודהייצה והסביבה בישראל, תשל״ב, 1972
Language Hebrew
Yiddish
Locale Pidhaĭt︠s︡i (Ukraine)
Ukraine
Pidhaĭt︠s︡i.
Pidhaĭt︠s︡i
Format Book
Physical Description 295, 17 p. : ill. ; 28 cm
Location Memorial Books
Web Resources
Call Number DS135.U42 P54 1972
Subjects Holocaust, Jewish (1939-1945)--Ukraine--Pidhaĭt︠s︡i.
Jews--Ukraine--Pidhaĭt︠s︡i--History
Pidhaĭt︠s︡i (Ukraine)--Ethnic relations
Memorial books (Holocaust)
Notes Includes bibliographical references.

Preface in English.
External Link Electronic version from the New York Public Library:
http://yizkor.nypl.org/index.php?id=1183


Ez az emlekkonyv (Yizkor) lelohelye. Ez egy nagy konyv, az interneten levo angol forditas reszleges. Talaltam egy fenykep
osszeallitast, amit davke Bp-en csinalt
valaki (ez egy ukran) Azonkivul is van egy csomo fenykep a neten a varosrol
a Masoas Binyomin "nevu" hires rabbi
mostanaban renovalt sirjarol stb.
a Great Synagogue -nak nevezett romrol is vannak uj kepek (a heber v. angol neten)

David írta...

Az hogy a kiralyt meg kell aldani az a tegnapi szombati napon derult ki,Bresisz, 57fejezet, a 7 es 10 dik poszukban ketszer is szerepel hogy Jaakov megaldja a Faraot. Ez az egesz dolog alapja, erre vannak midrasok hogy mit mondott eloszor, mit mondott masodszor. Pl hogy a Nilus magasra emelkedjen es ontozze meg a foldeket stb.
Az anyag jo osszefoglalasara lasd a Tora Slemat az adott helyen
az elso kiadasban ez a 7dik kotetben van. Interneten is megvan.