A propaganda múzeuma

Nagyon megörültem, amikor először hallottam a Cenzúra Múzeumáról, s az ott rendezett propagandatörténeti kiállításokról. Mikor aztán megtudtam, hogy reklámtervről van csupán szó, beláttam, hogy a múzeumot magamnak kell összeállítanom. Ezt teszem azóta is. Az alábbi gyűjtemény csupán kis része a folyamatosan gyarapodó múzeumnak, mindannak, ami még megírásra vár. Nézzenek vissza.

Békeidők hirdetése • Vizitkártyák • Oszmán reklámok • Magyar és francia alkoholellenes plakátok a századfordulón • Csillag Anna, a hajnövesztés apostola • Első lépésem az Einem-süteményért • Házassági hirdetés vagyoni mérleggel, 1907 Nemzeti reprezentáció • „Mátyás király palotája” Kassán, 1893-1943 • Az utolsó cár koronázása, 1896 • Az utolsó cár Párizsban, 1896 Az első világháború • Felkészítés a háborúra papírkatonákkal • A szarajevói gyilkosság az orosz sajtóban • A szarajevói gyilkosság vágott képei • Népeimhez • Éljen a háború! A frontra induló katonavonatok • Kirándulásra induló német és magyar katonák • A Pathé fivérek híradója békében és háborúban • Angol és orosz háborús propaganda gyerekekkel • Német háborús gyerekkönyvek • Fürdőző kis Vénusz a gyermekkatonák örömére • Krampusz és vörös ördögök a fronton • Magyar és román háborús hős szobra a Kárpátokban • A podhajcei zsidók üdvözlik Frigyes főherceget, 1916 • A kolomeai zsidók üdvözlik IV. Károlyt, 1917 Békeszerződések • A Hucul Köztársaság • Magyar címer a horvát parlamenten, 1918 • A hultschini morvák, akik nemet mondtak Csehszlovákiára • Ál-népszavazás Kárpátaljáról A mexikói forradalom • Forradalmi dalok Mexikóból • José Guadalupe Posada, a forradalom rajzolója • Forradalmi szentképek A Szovjetunió születése • A februári forradalom képei a Dicescu-gyűjteményben • A februári forradalom retusált képeslapjai • A Szovjetunió születése és a Népbiztosok Tanácsa • Két újévi kép Oroszországból • Borisz Kusztodiev körmenetei • Borisz Kusztodiev nagy lépése • Világforradalmi játékok szovjet gyermekeknek • Isten nagy, én kicsi vagyok. Monumentális szobrok • Tengri, a kék ég. Lenin-fej az Altajban • Lenin-szobrok cári talapzaton • Szovjet foglyok rajzai Leninről • Madarak napja és más felvonulások • A Megváltó Krisztus székesegyház építése és felrobbantása, 1931 • A Nagy Terror áldozatainak fotóalbuma • 1935. május 1. Nyikolaj Ekk színes filmje • Az orosz Völkischer Beobachtung, 1935 • A kígyó a német-szovjet propagandában • A nagy utazás Tulából Moszkvába 1937. november 7-re • Jókívánságok Sztálin 60. születésnapjára, 1939 Két világháború között • Pjotr Lescsenko és az orosz honvágy • A Bernadette-módszerű képes katekizmus • Lengyel alkoholellenes plakátok • Régi könyvplakátok Lwówból • Lenin, Hitler és a gyerekek • Mussolini, Perón, Franco és a gyerekek • Németország és a Szovjetunió az 1937-es párizsi világkiállításon

A második világháború • Lengyel-német két jó barát. Karikatúrák, 1933-1939 • Német és szovjet film az eltiport Lengyelországról, 1941 • Szovjet-német plakát London bombázására • A breszti szovjet-náci közös parádé, 1939 • Brit röplapok Iránban perzsa miniatúrák formájában • Szovjet és német menlevelek az ellenfél katonáinak • Német, olasz, szovjet képeslapok a frontról • Japán háborús kimonók • Robert Capa fotói a D-Dayről • Boris Kobe dachaui láger-kártyája, 1945 A Szovjetunió háborúja • A Vörös Hadsereg bevonulása Lwówba és Dovzsenko propagandafilmje • Cseremos gyors vize. Dovzsenko bukovinai propagandafilmje • Cernăuți 1939 – Черновиц 1940 • Ilyen volt – ilyen lett. Az észt kormány, 1940 • „Nyelvet fogni” gyerekképeslapon • Semmisítsd meg King Kongot! • Jevgenyij Haldej háborús fotói • Szovjet és német menlevelek az ellenfél katonáinak • Német, olasz, szovjet képeslapok a frontról • Háromszögletű levél a frontról • Dal Katyusáról • Győzelmi graffitik a Reichstagon A náci Németország • A Krumme Lanke SS-tiszti lakótelep • Az ideális náci család • Ünnepnapok a náci Németországban • Náci május elseje, 1933 • Csillag Anna, Hitler tanítómestere • Hitler, a Nobel-békedíj várományosa • Pétain marsall apoteózisa • Eiffel-torony, 1940 • Német rendőrök néger hadifogollyal • Német katonafotók a varsói gettóból • Johannes Hähle fotói a keleti frontról: Harkov, Lubni, Babij Jar • Fotók a német Harkovból • Náci felszabadítók emlékműve • A Haláltangó születése • A Generalgouvernement évfordulója, 1941 • 1942 húsvétja a megszállt területen • Egy hétköznap a német Kijevben, 1942 • A kijevi halálmeccs, 1942 • A BBC ferdítése a kijevi halálmeccsről, 2012 • Szovjet és német menlevelek az ellenfél katonáinak • Német, olasz, szovjet képeslapok a frontról • Náci demoralizáló röplapok amerikai és brit katonáknak Magyarország a háborúban • A mi emberünk az orosz fronton • Román nyelvkönyv a visszatért Erdély magyarjai számára • Magyar cserkész a fronton • Kézzel rajzolt frontképeslapok Oroszországból • Don. Egy tragédia és utóéletei Háborús szótárak • Orosz társalgási szótár Észtország megszállásához • Német társalgási szótár a szovjet hadseregek, megelőző csapás céljára, 1941 • Megerősítő cikk az 1941-es orosz-német társalgási szótárról • Német-orosz mechanikus szótár, 1940(?) • Német-orosz szótár a Wehrmacht számára • Orosz-német társalgási szótár a náci ünnepnapokkal, 1942 • Oroszkönyv németeknek hadifogolytáborral • Román nyelvkönyv a visszatért Erdély magyarjai számára • Magyar-orosz társalgási szótár a harácsolásról, 1942 • Magyar szótár az orosz felszabadítókkal való társalgáshoz • Belga szótár az angol felszabadítókal való társalgáshoz

A háború utáni Szovjetunió • Szovjet alkoholellenes plakátok • Nyet! Az 1954-es alkoholellenes plakát metamorfózisai • Alkoholellenes plakátok lubok formájában • Orosz-nanaj két jóbarát. Idealizált viszony az Amur-parti mesékben • Viktor Ahlomov pártfotós életműkiállítása • Zászlótan. Szovjet zászlók a Memento Parkból • Orosz börtönkártya, 1967-81 • Moszkva, 1983 május elseje • Viktor Coj és az arany város • Bárdok éjszakája • A Dzserzsinszkij-szobor lebontása a Lubjankán Magyar szocializmus • Lenin-dal, avagy Gyászinduló. Egy dal és figura metamorfózisai • Osztapenko kapitány szobra • Rákosi Mátyás 60. születésnapjára Kína • Mao a dalai lámával • Mao él. Három generáció fotói • John Dominis fotói a szocialista Kínában Vietnam • Vietnami röplapok amerikai katonáknak Irán • A szövetségesek apoteózisa perzsa miniatúra formájában • A szakáll politikai üzenete • Iráni választások, 2009 • Tél van • Shajarian: Hajnali madár • Hírt ad a hajnal Oroszország a fordulat után • A szovjet világ emléke Alekszandr Szennyikov csendéletein • Frontharcos vodka náci mintára • Az ideális náci család modern orosz megtestesülése • Az Orosz Kommunista Párt kongresszusára • Válságnaptár Majakovszkij módra • Coca-Cola-ellenes naptár a régi szovjet plakátok modorában • Nagy honvédő háború a Coca-Cola ellen • A rámutatós toborzóplakátok változatai • Sztálin-barát graffiti Szimferopolban • Oroszország mindenkié. A soknemzetiségű Oroszország, 2011 • Valóságsó. Putyin és Medvegyev közös reggelije • Orosz választások után, 2011 • Sztálin egyházi kultusza a mai Oroszországban • Apokrif ikonok a modern Oroszországban • 2014 május elseje Putyinért és a Szovjetunióért Ukrajna a fordulat után • Dicsőség Ukrajnának. Fasiszta kocsma Lwów főterén • Hitler, az árja Ukrajna barátja • A kijevi Majdan a forradalom éjszakáján • Lenin-szobrok ledöntése Ukrajnában • Trizubij Sztasz: Tizenkét kommunista. Dal a Lenin-szobrok ledöntésére Közép-Európa a fordulat után • Attila szobra Tullnban • Szlovák félrefordítások magyar szobrokon • Háborús dalok a Balkánon egykor és ma • Egy elmúlt rendszer vörös iszapja • Kétfarkúak összeesküvése Mallorcán és Prágában • 2013, a válságnak vége! • A pezsgők cárja: a szovjet pezsgő • Mágikus korona Dunakeszin

Egy közönséges nap

1942 végén még nem volt előre látható az 1943. januári sztálingrádi vereség és a háború ezt követő fordulata. A keleti front azonban érezhetően megtorpant, a tavaszi lendületben kitűzött célokat nem sikerült elérni, s a német propagandaminisztérium célszerűnek látta képes riportban megnyugtatni a lakosságot, hogy keleten a helyzet változatlan. A Berliner Illustrierte Zeitungban, a hivatalos propaganda milliós példányszámú lapjában tehát október 22-én tudósítás jelent meg a 19 éves Inge B. egy hétköznapjáról, aki egy német ipari cég titkárnőjeként érkezik a pacifikált német Kijevbe.



Az elegáns és büszke tartású Inge a délutáni vonattal érkezett Lembergből, Distrikt Galizien székhelyéről Kijevbe. A cikk hangsúlyozza, hogy a szolgálatkész ukrán hordár tört németséggel meséli, miként robbantották fel a visszavonuló szovjetek a főutcát.


Inge a Kijev hotelben száll meg, amely elkerülte a háborús pusztítást. A jó erkölcsű német sajtóban szokatlanul magasra felhúzott szoknyát a szállodai szoba intim magánya legitimálja, a szállodai szoba intim magányában olvasott hivatalos német sajtó pedig Inge jó erkölcseiről tanúskodik.


A divatboltok, mint a német Kijev minden más boltja is, bőven el vannak látva áruval, noha Inge a lap szerint épp „antikváriumnak” minősíti az ukrán kalapbolt divatjamúlt kínálatát.


Szerencsére vannak kizárólag német árut kínáló boltok is, amelyek még a jól ellátott kijevi boltoknál is jobban el vannak látva.


Inge a Deutsches Haus éttermében ebédel. A 2000 fős (!) éttermet főleg katonák (lásd a hajviseletet) és a városi adminisztráció tagjai látogatják, de a felszolgálók ukránok.


Egy átlagos naphoz hozzátartozik, hogy a dolgozó nő ebéd után kimenjen a strandra. A Dnyeper partjának ragyogó fehér homokja semmiben sem marad el a Balti-tengerétől. A labda még épp belefért a képkivágásba. A háttérben a Szent András-templomot, korábban az Ateizmus Múzeumát, a németek adták vissza egyházi célra.


Strand után pedig kávé dukál. A „Dnyeper-lépcső” kávéház teraszáról pompás kilátás nyílik a folyóra és a városra.


Ezzel ér véget a német olvasóknak szóló látványos fogyasztás. Az utolsó képen Inge munkába indul. A képen nem munkahelyét látjuk – amely iparvállalat lévén valószínűleg a német olvasók előtt is titkos –, hanem azt az épületet, amelynek kötelezően szerepelnie kell a német Kijevről szóló tudósításban: az ukrajnai Generalkommissariat székházát a Bismarckstraßén.


Az épület a szovjet időkben az Ukrán Kommunista Párt székháza volt, ma pedig az ukrán elnök hivatala. Szergej Larenkovnak a megszállt és mai Kijevről készült időmontázsán a náci zászlóval átellenben az egykori szövetséges, a független ukrán állam zászlói lobognak. A történelem megy tovább.

Artavazd Pelechian: a Kezdettől a Végig és tovább

Кино дистанционного монтажа способно и раскрывать любые формы движения: от низших и элементарных, до высших и сложнейших. Оно способно говорить одновременно языком искусства, философии и науки.

A távmontázs képes bármilyen mozgás bemutatására, az alapvető és elemi akcióktól a legmagasabb rendű és legösszetettebb mozgásokig. Képes egyidejűleg beszélni a művészet, a filozófia és a tudomány nyelvén.

Моё кино. Artavazd Pelechian, 1972.

Catherine Darley örményországi útjának benyomásairól szóló friss posztjában a Moszkva-Jereván vasút kontextualizálására illesztette be Artavazd Pelechian örmény filmrendező Конец (A vég) című filmjét. A választás jó ízlésre vall. Pelechian az általam is leginkább csodált rendezők közé tartozik.

Artavazd Pelechian a ВГИК-en ad elő, 1967.

Artavazd (olykor „Arthur”) Pelechian (Արտավազդ Փելեշյան, Артавазд Пелешян) Leninakanban (ma Gyumri) született 1938-ban, a neves moszkvai Geraszimov Filmművészeti Intézetben (ВГИК) tanult, s az 1960-as évek közepétől kezdve készítette legfontosabb filmjeit. Művészete az 1920-as és 30-as évek korai szovjet filmrendezői, elsősorban Szergej Eizenstein és Dziga Vertov által megteremtett alapokra épül. Emellett Pelechian filmjei, amelyek szinte egyáltalán nem alkalmaznak dialógust vagy más verbális tartalmat, a lehető legközelebb állnak a „tiszta film” ideájához, amelyről számos filmkritikus úgy tartja, hogy végleg elveszett a némafilm leáldozásával az 1920-as évek végén.

Noha Pelechian alapvetően Eizenstein és Vertov montázs-elméleteit alkalmazta filmjeiben, ugyanakkor határozottan eltért az általuk megteremtett mintáktól. Távmontázsnak nevezett saját módszerét az elődei által alapított hagyomány továbbfejlesztésének tekinti. Ahogy maga írja: „Eizenstein montázsa lineáris volt, mint egy lánc… Az én célom az, hogy belső egységet teremtsek a filmben. Bizonyos értelemben megszüntettem a montázst: azáltal, hogy montázs révén alkotom meg a film egészét, magát a montázst tüntetem el belőle.”

Pelechian 1972-es Моё кино (Az én mozim) című könyvében az alábbi két diagrammal illusztrálja a távmontázs elméletét. Az elsővel Eizenstein és Vertov megközelítését, a klasszikus értelemben vett montázst mutatja be:


A képernyőn feltűnik egy kép, majd ezt egy másik váltja fel. A kettő együttese megerősítheti vagy megtörheti a folyamatosságot. A néző mindkét esetben önkéntelenül is megpróbál „értelmet adni” annak, amit lát. A montázsnak ebben a formájában olyan új jelentés jön létre, amely önmagában egyik képben sem volt jelen. Agyunk valamiképpen egyetlen fogalmi egységgé olvasztja össze a két képet és ezek tartalmát. Eizenstein ezt a jelenséget a kínai írás összetett ideogramjaihoz hasonlította, amelyek az egyszerű jelek kombinálása révén válnak komplex vagy absztrakt fogalmakat leíró írásjegyekké:

Két, egyazon dimenziójú elem egymás mellé helyezése mindig új, magasabb rendű dimenziót hoz létre. A sztereoszkópiában két, nem azonos kétdimenziós kép egymásra helyezése sztereoszkopikus háromdimenziósságot eredményez. Egy másik síkon, egy konkrét szó (egy denotáció) egy másik konkrét szó mellé helyezve absztrakt fogalmat jelöl, mint a kínai és japán nyelvben, ahol egy materiális ideogramnak transzcendentális (fogalmi) jelentése lehet.

Szergej Eisenstein: „A Dialectic Approach to Film Form,” Film Form, 1948.

Pelechian a saját távmontázs-elméletét az alábbi diagrammal illusztrálja:


A filmet nemcsak képek lineáris sorozataként, hanem sorozatok sorozataként is felfoghatjuk, ahol a szekvenciák az önmagukon belüli és egymás közötti interakciók révén egyaránt hozzájárulnak a film jelentéséhez. A néző egy hosszú szekvencián át is megőrizhet emlékezetében egy-egy képet, s ha ez a kép újra megismétlődik, az új kontextus új jelentéssel töltheti meg. A néző befogadása nem pusztán az elejétől a végéig haladó folyamatként, hanem körkörös, sőt szferikus fogalmakkal írható le. Ez azt jelenti, hogy a filmen belül minden kép (vagy hang, vagy kép-hang-kombináció) potenciálisan befolyásolhatja minden más kép, hang vagy kép-hang értelmezését.

Эта схема очень сильно упрощает действительную картину, поскольку дистанционное взаимодействие между кадрами и блоками происходит на разных расстояниях, через множество промежуточных звеньев, настолько сложными и извилистыми путями, что невозможно сразу дать проекцию общей формы их совокупного движения.

Ez a diagram nagyban leegyszerűsíti azt, ami valójában történik, minthogy a távmontázs az egymástól távol eső képek és szekvenciák között működik, számos köztes kapcsolaton és olyan bonyolult és kanyargós utakon keresztül, hogy lehetetlen azonnal megfogalmazni teljes folyamatának általános formáját.

Моё кино. Artavazd Pelechian, 1972.

---

Pelechian saját Наш Век (Századunk) című filmjéről írva így foglalja össze: „Összességében, egy-egy filmem egészét tekintve nincs benne montázs, képek ütköztetése, úgyhogy a montázst végső soron kiiktattam belőle. Eizensteinnél minden elem jelent valamit. Számomra az egyes töredékek semmit nem jelentenek. Csak a teljes filmnek van jelentése.”

Скажу главное: дистанционный монтаж придает структуре фильма не форму привычной монтажной «цепи» и даже не форму совокупности различные «цепей», но создает в итоге круговую или, точнее говоря, шарообразную вращающуюся конфигурацию.

A legfontosabb, hogy a távmontázs nem úgy strukturálja a filmet, mint egy láncot, sem úgy, mint különböző láncok sorozatát, hanem végső soron körkörös, vagy még pontosabban, forgó szférikus konfigurációt teremt.

Моё кино. Artavazd Pelechian, 1972.

Első hallásra mindez nehezen felfoghatónak tűnhet, ám Pelechian technikájának legfőbb igazolásai maguk a filmek. Pelechian maga is azt mondja a Моё кино-ban, hogy nem az elmélet vezérli a rendezés során, hanem alapvetően intuitív módon alkot, s az elméletet csupán kreatív döntéseinek utólagos megindoklására használja.

---

Az alábbiakban egy válogatást mutatok be rövid kommentárokkal azokból a filmekből, amelyeket Pelechian legérdekesebb műveinek tartok.

---

Տարվա եղանակներ — Времена года — Évszakok
1975, 28 perc

A Времена года (Évszakok) sokak véleménye szerint Pelechian fő műve, amely a dokumentumfilm és költészet határán mozog. Az örmény hegyvidék életének képe, amely egyszerre mutatja egyedinek és univerzálisnak ezt az életet. A kép portrékból, nyájakból, sziklákból, felhőkből, rohanó vízből áll össze, vizuális „rímek” fogják egybe, ahogy a patakok futnak le a meredek hegyoldalon, s mellette a nyáj zúdul le, emberek és állatok, egyetlen egységgé olvadva össze. A transzhumáció nehéz életformáját olyan képek illusztrálják, mint a hófödte lejtőn lecsúszó bárányaikat karjukban hordozó pásztorok, vagy a hegyoldalon gyilkos sebességgel lefelé száguldó elszabadult szénakazlak elől menekülő emberek. Egy nép, amelynek élete a gravitációval való harcban és együttműködésben telik.

Սկիզբէ — Начало — A kezdet
1967, 9 perc

Az októberi forradalom 50. évfordulójára készült film, amely jól mutatja Pelechian képességét arra, hogy ráérezzen a képek belső vizuális ritmusára, s egyfajta vizuális zenévé szerkessze össze őket, amelyet az őket kísérő hangok tökéletesen ellenpontoznak. A túlnyomórészt korabeli felvételekből összeállított film szédítő sebességgel pörög, az ember szinte azt hinné, a Keystone Cops-t látja, ha a szemünk előtt lezajló történelmi dráma nem volna ehhez túlságosan is komoly.

Georgij Szviridov Время, вперед! (Idő, előre!) című konstruktivista kompoziciójának éles akkordjai összhangban állnak a film száguldó ritmusával és a mozgás nyugtalan ábrázolásával … Szviridov darabjának, amely szokatlan egy amúgy az újromantikát követő zeneszerzőtől, megvan a maga története. Először egy 1965-ös, hasonló című filmben használták fel, amely az Ural 1930-as évekbeli iparosításáról szólt, majd a legfontosabb szovjet híradó, a Время („Idő”) szignáljául szolgált … [Senses of Cinema]

Մենք — Мы — Mi
1969, 23 perc

A Мы (Mi) az örmény nép portréja, amely zenével és képekkel utal egy hosszú és kataklizmikus történelemre, amelyben tragédiák és fénypontok ellensúlyoznak egymással, s amely szinte tökéletes érzelmi fokozatossággal bomlik ki szemünk előtt. Köznapi és rendkívüli események követik egymást, a lebontott, majd maguktól ismét felemelkedő hegyek képeivel központozva. Látunk temetési szertartást ezrek részvételével, repatriációt a jereváni repülőtéren, az 1915-ös örmény népírtás képeit, s végül, a zene tetőpontján, az Ararat ikonikus képét és a „Мы” („Mi”) feliratot, egy nép kitartásának és életvágyának jelképét.

Моя задача опять состояла в том, чтобы показать через отдельных людей не только частное, но и общее, чтобы характеристика изображаемых людей была подчинена познанию типического, чтобы в сознании зрителя складывался не образ отдельного человека, а образ народа. Я стремился дать некую кардиограмму народного духа и национального характера.

Feladatom ismét az volt, hogy ne pusztán egyéneket mutassak be, hanem az embereket összességükben, úgy, hogy a néző elméjében ne az egyes személyek, hanem egy egész nép portréja rajzolódjon ki. Megpróbáltam a nemzeti lélek és nemzeti karakter egyfajta kardiogramját felvázolni.

Моё кино. Artavazd Pelechian, 1972.

Մեր դարը — Наш Век — Századunk
1982, 50 perc

Válogatásunk leghosszabb – közel egy órás – darabja az emberiség győzelmét mutatja be az embert a földhöz kényszerítő kötelékek ellen, ám egyáltalán nem apologetikus módon. Nem leplezi el sem az őrültségeket, sem a tragédiákat, amelyek az űrbe való kijutásra tett kollektív törekvést kísérték, de a film végére a Szovjetunió és Amerika űrprogramjainak eredményei iránti csodálat marad meg a leginkább a nézőben. A film visszatérő motívuma az emberi szívverés ütemére lüktető nap képe: mintha azt sugallná, hogy nem csupán a tudomány hideg gondolkodása, hanem éppannyira saját szenvedélyünk és kevésbé racionális motívumaink is közrejátszanak a világűr felé való törekvésünkben. Mint Pelechian minden filmjében, a zene tökéletesn illeszkedik a képekhez, s a kettő elválaszthatatlan egymástól.

Մարդկանց երկիրր — Земля людей — Az emberek földje
1966, 10 perc

Egy korai film, amelyben Pelechian még kísérletezik azokkal az elképzelésekkel, amelyek érett formában jelennek meg későbbi filmjeiben. Kesztyűt húzó emberek sorozata (egy munkással kezdve) különböző városi környezetben dolgozó munkások képeinek hosszú sorához vezet át. A film időben is szimmetrikus: a kezdeti képsorral ér véget, fordított sorrendben lejátszva.

Վերջ — Конец — A vég
1992, 8 perc

Első látásra a vonaton utazó emberekről szóló dokumentumfilmnek tűnik, s csak lassan kezdjük felfogni, hogy a létről szóló filozófiai állításról van szó: az életben mindannyian együtt utazunk, valami kifürkészhetetlen erő visz minket egyre tovább. Csupán tökéletlenül látjuk egymást, félig lehúzott függönyökön, más emberek sziluettjén keresztül. Út közben megtapasztaljuk a szépséget, de hosszú, sötét alagutakon is áthaladunk, mígnem elvakítva és hunyorogva kijutunk az éles napfényre.

Բնակիչներ — Обитатели — Lakók
1970, 9 perc

Az állati élet energiái szétáradnak a föld felszínén, látjuk a világ állatait repülni, futni, úszni, s visszanézni ránk, ahogy rájuk nézünk. Az ember csupán kísértetszerű fehér körvonalakkal és fenyegető módon van jelen a filmben, feltűnése két részre osztja a filmet. Érdemes figyelni a kísérőzenére, amely önmagában is gondosan készült montázs.

Կյանք — Жизнь — Élet
1993, 7 perc

Pelechian legutóbbi filmje korábbi műveinek számos témájához és motívumához nyúl vissza. A szívdobogás Pelechian visszatérő hangeffektusa, akárcsak az élet nagy toposzai és az élettel való küzdelem témái.

Pelechian munkásságán, filmjeinek többnyire egyetlen szóból álló címein végigtekintve két fontos témát emelhetünk ki. Egyaránt elbűvölik a föld teremtményei (Mi, Lakók, Az emberek földje, Élet) és az idő tagolása (A kezdet, Évszakok, Századunk, A vég). A filmek maguk azonban nem könnyen sorolhatók be az egyik vagy másik kategóriába, a rendező mindegyikben vegyíti a két nagy témát. De vajon mire véljük azt a két címet, amelyek mintegy időbeli keretbe foglalják legfigyelemreméltóbb filmjeit, A kezdet-et és A vég-et? Tekintsük egy életpálya-hosszú távmontázs két végpontjának, amelyek együtt adják ki az alfát és az ómegát?

Pelechian munkásságával Serge Daney francia filmkritikus ismertette meg először a nyugati közönséget, a Libération 1983. augusztus 11-i számában megjelent „À la recherche d’Arthur Pelechian” című esszéjében. (Szívesen adnék itt linket, de a Libé online archívumai sajnos csak 1994-ig mennek vissza.) Valószínűleg e cikknek tudhatjuk be, hogy a rendező nevét még angolul is Pelechiannak írják át, noha a Peleshyan (vagy magyarul Pelesjan) jobban összhangban állna az átírási szabályokkal.

A magyar olvasók büszkék lehetnek rá, hogy a Filmvilág már a Libération cikke előtt három hónappal, 1983 májusában hosszú és részletes elemzést közölt Pelechian filmjeiről Alekszandr Trosin tollából – noha az örmény rendező filmjei sem akkor, sem később (legalábbis a YouTube-korszak kezdetéig) nem jutottak el Magyarországra.

Éppen húsz éve, hogy Pelechian leforgatta utolsó filmjét. Amennyire tudni lehet, még él, visszavonultan, Moszkvában.

Krím

A Krím térképe J. Luffman atlaszából (London 1815-1816, teljes méret itt).

kezdetek • A Mixoparthenos, a szkíták anyja tatárok • Bahcsiszeráji tatárok. Husszein Bodaninszkij fotói (1920-30) • Buzdurgán murza palotája Jókai Mór szerint

kolostorok • Az orthodox Krím. Jurij Gladkij fotói természet • Új nap a Krímben • A Dzsurdzsur vízesés

városok • Szimferopol nevei • Szimferopol cigánynegyede • A jaltai kötélpályák a szovjet Assza kultuszfilmben • A jaltai kötélpályák ma • Ősz Bahcsiszarajban • Keresztül Bahcsiszarajon utazás • Együtt a Krímben • Jöjjön velünk a Krímbe! • A Krím atlasza