Diák Oroszországból

František Krátký: „Oroszország, 1896. Adománygyűjtő”

1896 májusában az utolsó cár koronázásán egy honfitársunk is részt vett, már amennyiben az Osztrák-Magyar Monarchiát tekintjük az akkori honnak. František Krátký (1851-1924) prágai fotós, az ismeretterjesztő fotográfia egyik úttörője, miután bejárta a Monarchiát, Itáliát, Franciaországot, Németországot, Svájcot és a Balkánt, mindenütt az oktatáshoz és előadásokhoz használható fotókat készítve és vásárolva, 1896 tavaszán Oroszországba utazott, ahol külön engedéllyel fotografálhatta a koronázási ünnepségeket.

„Moszkva, koronázási menet, 1896. II. Sándor [helyesen II. Miklós] koronázási menete a Párizs szállónál”

A korabeli Csehországban rendkívül népszerű volt a diavetítés. A Prágai Amatőr Fotósok Klubja, majd az 1897-ben külön e célra alakult Diavetítő Társaság rendszeresen tartott vetített képes előadásokat, amelyeket csak a 20-as évektől szorított háttérbe a mozik elterjedése. A vetítésre szánt fotókat többnyire kézzel színezték, ahogy ezeken a 8,5×8,5 centiméteres oroszországi felvételeken is látjuk. A fotók színei száz év alatt jócskán megfakultak, és nagy részük tönkre is ment. František Krátký oroszországi képeiből csak ez a Pavel Scheufler cseh fotótörténész által közölt két tucatnyi maradt élvezhető állapotban.

„Moszkva, körmenet, 1896. Ikonvivők”

A fotókat az English Russia szájt is közölte, persze a rájuk jellemző trehány módon. Ők Marinka Lisa blogjáról vették át, aki az oroszok közül először fedezte fel a cseh sorozatot. Forrásukat azonban nem közölték, sőt minden egyéb információt – a fotós nevét, a fotózás körülményeit, sőt az összes képaláírást – is „lefelejtették” róla – csakúgy, mind minden más posztjukban teszik. Így lesz az English Russián a megérthető orosz valóságból egzotikus, abszurd és kizárólag a szórakoztatást szolgáló cirkuszi látványosság.

„Moszkva, 1896. A Sas Klub épülete.” A Bolsoj Tyeatr

Középiskolás koromban, amikor nehezen lehetett külföldre utazni, és illusztrált útikönyvek sem igen voltak, a vizuális információ legfőbb forrását a tanárok által készített diasorozatok jelentették. A negyedik év végére már kívülről tudtuk az összes sorozat minden egyes darabját. A szertárban még háború előtti üvegdiákat is őriztek: harminc kép az olasz műemlékekről, harminc a franciákról, harminc a németekről. Ma már nehéz elképzelni, hogy nemzedékek számára ebből a néhány tucat képből állt a világ.

„Pétervár, 1896. Világítótorony és Téli Palota”

„Pétervár, 1896. Tőzsde”

„Pétervár, 1896. Anyicskin-híd”

„Pétervár, 1896. Egyiptomi híd”

„Pétervár, 1896” Helyesen: Moszkva, a plevnai hősök emlékműve

„Pétervár, 1896”

„Pétervár, 1896. Szennaja tér”

„Pétervár, 1896. A pétervári rakpart”

„Pétervár, 1896. Konflis a rakparton”

„Nyizsnij Novgorod, 1896. Szálloda a folyón”

„Sándor nyári palotája, 1896”

„Peterhof, Vízesések.”

„Carszkoje szelo, 1896”

„Pétervár, 1896. Nagy Péter-emlékmű”

„Pétervár, 1896. A piacon”

„Pétervár, 1896. A piacon”

„Pétervár, 1896. Nyevszkij proszpekt”

„Koronázási népünnepély, 1896. május 30 [18]. Söröző a Hodinka-mezőn”

„Koronázási népünnepély, 1896. május 30 [18]. Éljen a cár! Hodinka-mező”

Az utolsó koronázás


innen
Dedicated to AJP Megkoronáz

Éppen száztizennégy éve, 1896. május 26-án – a régi naptár szerint 14-én – koronázták meg Moszkvában, az Uszpenszkij-székesegyházban Oroszország utolsó cárját és cárnéját, II. Miklóst és Alexandrát.



Névre szóló belépő a koronázási ünnepségre







Noha a főváros már kétszáz éve Szentpétervár volt, a koronázásra az ősi Romanov hagyomány szerint a moszkvai Kremlben, az Uszpenszkij- azaz Mária elszenderülése-székesegyházban került sor.

Объявление о Священном Короновании императора Николая Александровича
и императрицы Александры Фёдоровны
  –  Hirdetmény Nyikolaj
Alekszandrovics császár és Alekszandra Fjodorovna császárnő
Szent Koronázásáról

Az udvar május 6-án érkezett meg Moszkvába, ahol a városon kívüli Petrovszkij-palotában szálltak meg. A cár május 9-én vonult be ünnepélyesen a Tverszkaja Zasztava diadalkapuján át Moszkvába.



A koronázásra 14-én került sor, s május 26-ig, azaz az új naptár szerint június 7-ig feszes ritmusban követték egymást az események, fogadások, ebédek, vacsorák, előadások és bálok.

„A küszöbön álló Szent Koronázás ünnepségeinek rendje”


Ültetőkártya

Az ünnepi ebédek és vacsorák étlapjait a legnépszerűbb korabeli művészek tervezték.

Ebéd, 1896. május 15.

Суп из раков
Пирожки
Финляндская форель натуральная
Телятина
Холодное заливное из куропаток
Жаркое пулярки
Салат
Артишоки
Горячее сладкое
Мороженое
Десерт
Rákleves
Pirog
Natúr finn pisztráng
Borjúhús
Hideg fürjkocsonya
Sült csirke
Saláta
Articsóka
Forró édesség
Fagylalt
Desszert

Ebéd, 1896. május 19.

Суп из черепахи
Рыба-соль
Филе говядины с кореньями
Холодное из рябчиков и гусиной печенки
Жаркое — индейка и молодые цыплята
Цветная капуста и стручки
Горячий ананас с фруктами
Мороженое
Десерт
Teknőcleves
Sózott hal
Marhaszelet zöldségkörettel
Hideg császármadár-sült libamájjal
Sült pulyka és jérce
Karfiol babkörettel

Sült ananász gyümölccsel
Fagylalt
Desszert

Ebéd, 1896. május 20.

Навар из рябчиков
Разные пирожки
Стерлядь по-итальянски
Жаркое из пулярки и дичь
Салат по-швейцарски
Мороженое с подливкой из малины
Császármadár-leves
Vegyes pirog
Tokhal olasz módra
Sült csirke és vadhús
Svájci saláta
Fagylalt málnakrémmel

Vacsora, 1896. május 23.

Бульон лукулловский
Пирожки разные
Холодное из рябчиков по-суворовски
Жаркое: крупные цыплята на вертеле
Салат
Цельная спаржа
Мороженое
Десерт
Lucullus erőleves
Vegyes pirog
Hideg császármadár Szuvorov módra
Nyárson sült tyúk
Saláta
Spárga egészben
Fagylalt
Desszert


A május 23-i étlap modelljei azok a nyugat-európai középkori ruhába öltözött heroldok voltak, akik az ünnepségek alatt valóban fel-alá jártak Moszkva utcáin, hírül adva a koronázás eseményeit.

Koncertprogram, 1896. május 26.

A koronázási ünnepségekről az elmúlt évszázadban, érthető módon, nem sok szó esett. Az utóbbi években azonban egyre több kép bukkan fel róla hagyatékokból és publikációkból számos blogon és szájton. Ezekből gyűjtöttük össze az eddigi képeket. Az alábbiakat, amelyek a cár bevonulásától a Hodinka-mezei tragédiáig kísérik végig az ünnepségeket, egyetlen belorusz fórumon tették közzé. Az ünnepi képekből a régi és mai moszkvai fotókat egymás mellé állító retromoscow.narod.ru szájt is válogatott: ezeket szintén beemeltük ide.

A Kreml és a Moszkva-híd az ünnepre feldíszítve.

A Bolsoj Tyeatr szinte felismerhetetlen.

A Feltámadási tér (utóbb Forradalmi tér) és a Vitalij-kút.

Az ünnepi menet a Sztrasztnoj (Puskin) téren.

A Tverszkaján, a Sztrasztnoj-kolostorral szemben a moszkvai zemsztvo ünnepi pavilonja.

Fjodor Sehtel építész gyönyörű faragott pavilonja a Tverszkaján.

Az aszfaltozott Tverszkaja a Gliniscsevszkij-pereulok mellett, jobbra a Filippov-pékség.

A moszkvai kormányzó rezidenciája. Amikor megnőtt, polgármesteri hivatal lett belőle.

Vele szemben a rendőrség és tűzoltóság épülete (ma a Jurij Dolgorukij-szobor áll a helyén).

A Tverszkaja folytatódik a Manyezski után.

Tovább a Tverszkaján, a Georgievszkij-pereuloknál (az itteni házak többségét lebontották).

A Kuznyeckij-híd felé menet.

Azonosíthatatlan helyszín.

A Mjasznyickaja sarkán, a Vörös-kapu közelében.

A feldíszített Vörös-kapu (lebontva 1926-ban).

Kis tér a Kalancsovkán, a Vörös-kapunál, ahol most a Lermontov-szobor áll.

Ideiglenes diadalív a Szretenka és a Bulvarnoje kolco sarkán

Ünnepi kolonnád a még át nem épített Nemesi Kaszinó (a későbbi Szakszervezetek Háza) előtt.

Ünnepi oszlop az Ohotnyj Rjadon és az azóta lebontott Paraszkeva-templom.

Az Istenanya grebnyevói ikonjának temploma a Lubjankán. 1898-ban lebontották, s a helyén emelt épület lett később a hírhedt Cseka/GPU/KGB-központ.

A Lubjanka-téren azóta is rendszeresen felállított ünnepi bódék első dokumentált példányai.

A Kitajszkij projezd bástyája is ünnepi kupolát kapott.

Moszkvaiak és környékbeliek a Vörös-téren a koronázási menet napján.

Zászlók a Pokrovszkij-székesegyháznál.

A Manyezs (balra) és a Kutafja-bástya a cári címerrel.

A Sándor-kert.

A későbbi „Leningradka” a Petrovszkij-palota előtt, ahol a cári család Moszkvába érkezve megszállt.

Külföldi követségek a Hodinka-mezőn a Petrovszkij-palotánál.

Diadalkapu a Tverszkaján, amelyen keresztül a cár bevonult Moszkvába. Az oszlopok feliratai: „Боже, царя храни” (Isten, óvd a cárt) és „Слава во веки вековъ” (Dicsőség örökkön-örökké).

A cár a hagyománynak megfelelően ezüst patkós fehér lovon vonul be a Tveri-kapun át a régi fővárosba…

…az Iverszkij (Ibériai-) kapuhoz megy (az itteni épületek közül semmi sem áll már, magát a kaput 1931-ben bontották le)…

…itt meglátogatja az Iverszkij-kápolnát…

…majd az Iverszkij-kapun át lép be a Vörös térre…

…elhaladnak Minyin és Pozsarszkij emlékműve és a frissen emelt GUM áruház előtt.

A cárné hintója a Vörös-téren halad el a későbbi Lenin-mauzóleum helyén épített ideiglenes tribünök előtt.

A díszezred a Vörös-téren, a Lobnoje meszto mellett várakozik a cárra.

Ünnepélyes bevonulás a Kremlbe a Megváltó-kapun át (ezt a szokást Oroszország későbbi urai is megtartották).

A Cár-harang melletti tribünökről díszvendégek nézik a huszárok felvonulását.

A cári felségjelvények őre a Kremlben.

Az Andrejevszkij- vagy Trónterem.

A trónus.

Gyaloghintó-hordozók.

A katonatisztek a nagy esemény alkalmával a Cár-ágyúval fotografáltatták magukat.

Konflisok a Kremlben.

Az egyik résztvevő méltóság hintója lakájokkal és testőrökkel.

A Szenátusi tér a Kremlben.

A ceremóniamester a közelgő koronázási szertartás részleteit magyarázza.

Fogadás a Kremlben, a Csudov-kolostornál (lebontották 1929-ben).

A cár és kísérete az Uszpenszkij-székesegyházba vonul.

Az Uszpenszkij-székesegyház belseje a koronázás előtt.

A cári menet kijön a székesegyházból.

„Minden oroszok uralkodója” a baldachin alatt, a koronázás után.

Díszőrség.

II. Miklós felhajt egy kupica vodkát a Hodinka-mezőn rendezett díszszemle előtt.

A Hodinka-mező rendőrei, akik később nem bírtak a félmilliós tömeggel.

A Hodinka-mezőn eleinte minden rendben volt.

A népi vigasság plakátja (május 18.)

A cári pavilon, a tribünök és az embertömeg a Hodinka-mezőn, néhány órával a tragédia előtt.

A 19. század végén még hihetetlen újdonságnak számító díszkivilágítás.

A Kreml a Bolsoj Kamennyj híd felől nézve.

Az ünnepségek fényét tragikus esemény homályosította el. Május 18-ra népünnepélyt hirdettek a cári szállással, a Petrovszkij-palotával szemben fekvő Hodinka-mezőre (a mai Hodinszkij repülőtér helyére). A plakátok ingyenes ételosztást ígértek: egy font kenyeret, fél font kolbászt, címeres mézeskalácsot és egy korsó sört a cár monogramjával a koronázás emlékére.

A Petrovszkij-park és palota.

A Petrovszkij-park előtt elterülő Hodinka-mező.

Az 1896. május 18-i Hodinka-mezei népünnepély plakátja.

A sorára váró félmilliós tömegben lábra kapott a hír, hogy nincs elég élelem, és tolongani kezdtek. A tülekedésben hivatalosan 1839 embert tapostak agyon, de állítólag négyezret is eltemettek a vaganovszki temető tömegsírjába, és legalább ugyanennyi megsebesült.

Porcelán pohár a koronázás emlékére II. Miklós címerével és monogramjával. A Hodinka-mezőn ennél minden bizonnyal egyszerűbb címeres korsókat osztogattak.

II. Miklós a tragédia miatt le akarta mondani részvételét a francia követségen aznap estére szervezett bálra, de tanácsadói meggyőzték róla, hogy ezt Franciaország sértésnek tekintené. Állítólag mindjárt ezután vándorpróféták kezdték Oroszország-szerte hirdetni, hogy a cár erőszakos halált hal majd, amiért nem volt részvéttel népe iránt. Ez a történet azonban, úgy tűnik, jóval későbbről visszavetített koholmány. Alekszej Volkov, a cárné apródja azt mondja erről az emigrációban összeállított emlékirataiban:

„Később sokszor hallottam, hogy ez a szerencsétlenség a II. Miklós uralmát sújtó csapások előjele volt. Én azonban tiszta lelkiismerettel állíthatom, hogy akkoriban soha nem hallottam ilyen véleményt senkitől. És minthogy a dolgot csak később, más nagy szerencsétlenségek kapcsán kezdték el emlegetni, ezért ez a kijelentés minden alapot nélkülöz, és csak a bekövetkezett csapások után keletkezett. Odahaza, Oroszországban az emberek szeretnek okkult és titokzatos jelentéseket tulajdonítani az eseményeknek…”

Nemrég terjedelmes cikk jelent meg a tragédia korabeli fogadtatásáról. Ha valakinek esetleg volna hozzáférése, szívesen elolvasnám.



A hodinkai tragédia képei

A Lumière testvérek, akik csak egy évvel korábban nyitották meg mozgófényképstúdiójukat Párizsban, az 1896-os koronázásra már saját különtudósítót küldtek. Camille Serf a hodinkai katasztrófánál is jelen volt, és néhány másodpercet lefilmezett belőle. A filmen jól látszik, hogy a tragédiát nagyrészt a katonai gyakorlótérnek használt mező betemetetlen árkai okozták. Valószínűleg ez a világ első élesben felvett katasztrófafilmje.


Camille Serf Moszkvában is filmezett, a Tverszkaján, ahol a cár ünnepélyesen bevonult a városba.




És természetesen a koronázási ünnepségeken is.


A filmnek az utolsó kockái a legelragadóbbak, ahol az orosz birodalom közép-ázsiai előkelőségei vonulnak be a fogadásra. Róluk egyébként szerencsénkre műtermi felvétel is fennmaradt. A nyizsnyij novgorodi Kamenszkij fotós dinasztia tagja, Olga Kamenszkaja készítette, amikor a küldöttség Moszkvába igyekezve megállt a városban.


A Kamenszkij-dinasztiától rengeteg jó fotó maradt ránk. De mint a fenti képek tanúsítják, a századforduló Oroszországa rajtuk kívül is bővelkedett jó fotográfusokban. Róluk még szeretnék írni.