Nagypéntek Szardínián

Nyolc éve jártam először Ulassaiban, a szárd Barbagia hegyvidékén, ahol az egykori vasútállomás épületeit az itt született Maria Lai (1919-2013) modern textilművész emlékmúzeumának rendezték be. Akkor éppen a művésznő presepéiből, karácsonyi jászlaiból volt itt kiállítás, írtam is róla akkor karácsonykor. Most nagypénteken újra ellátogatunk ide.

„Sok látogatójuk van?” kérdezem a hegyek között megbúvó, csak hosszú, kanyargós kis utakon elérhető múzeum pénztárosát. „Maguk az elsők.” „Ma?” „Nem, ebben az évben.” Kiderül, hogy a múzeumot több hónapnyi felújítás után éppen ma nyitották meg újra. A nagyobbik épületben, ahol Maria Lai szőnyegeit mutatják be, még mindig folynak a munkák, de a vázlatainak és installációinak szentelt kisebbik már látogatható. Ráadásul a mai napon ingyen: hogy miért, azt csak később tudjuk meg.

A kis állomásépület földszintjén az egész helyiséget betöltő, korábban nem látott installáció fogad. Középen abrosszal letakart asztal, rajta könyvek és kenyerek, Lai egyik visszatérő motívuma. Körben a falon pedig tizennégy hosszú és keskeny fekete textil: a Passió tizennégy stációja, amelyek az asztalt is az Utolsó vacsora kontextusában értelmezik át.

Az egyes stációk ábrázolásai a hosszú textilek közepén fókuszálódnak, mint a központi írásjel a kínai írásszalagokon. A jeleneteket több fehér cérnával lazán felvarrt körvonalak adják ki, félig figurálisan, félig a gubancos cérna absztrakciójával sejtetve, majd a cérnaszálak a kép alatt összesodródnak és hosszan lelógnak. Ezek a laza, kalligrafikus körvonalakkal előadott jelenetek nagyon ismerősek nekem az 1970-es és 80-as évek katolikus művészetéből, például Prokop Pétertől.

A rövid ismertetőből kiderül, miért nem láthattam korábban a stációkat. Maria Lai ezeket 1981-ben a Congregazione delle Pie Suore della Redenzione ulassai háza számára készítette. Az 1935-ben Cagliariban alapított női szerzetesrend a szegények, elsősorban a prostitúcióból, bántalmazó családból, kábítószertől, bűnözésből szabadulni akaró nők védelmét és támogatását tűzte ki céljául. Az 1975 és 1983 között Ulassaiban élő nővérek emellett idősek és betegek gondozásával, gyerekek tanításával és fiatal lányok varrás- és hímzésoktatásával is foglalkoztak. Amikor 1983-ban visszatértek Cagliariba, a textileket is magukkal vitték. Csak 2022-ben jelezték az ulassai Maria Lai múzeumnak, hogy szívesen átadják őket állandó kiállításra, azzal a feltétellel, hogy nagypénteken ingyen megtekinthetőek lesznek.

* * *

A mamoiadai plébániatemplom este hétkor teljesen tele van. Még hátul is alig van hely, hát még ha az oltár közeléből akarja fotózni az ember az eseményeket.

A sokáig spanyol befolyás alatt álló Dél-Itáliában, Szardíniában, Szicíliában nagypénteken nem a passiót adják elő teatrum sacrum formájában, mint Észak-Európa katolikus vidékein, hanem ami utána jön: a keresztlevételt és a sírbatételt. A s’iscravamentu szertartása a plébániatemplomban kezdődik. Az oltár előtt nagy kereszt áll, rajta a megfeszített Jézus életnagyságú figurájával. „Ha Isten fia vagy, szállj le a keresztről, és hiszünk neked”, idézi a plébános Máté evangéliumát. „Krisztus azonban úgy akarta, hogy mi segítsünk neki leszállni.” A püspöki viselethez hasonló vagy egyszerűen csak orientalizáló ruhába öltözött Arimateai József és Nikodémus leemelik a szobrot a keresztről, és letérdelve odatartják az oldalt álló gyászruhás Mária és két társnője elé. Mária szárd nyelven olyan siratót énekel fölötte, mint a Sett’ispadas de dolore, az Ómagyar Mária-siralomra emlékeztető szöveggel, ami segít azt is megérteni, hogy legrégebbi versünk milyen szerepet tölthetett be a liturgiában.

A két vörös ruhás figura felénk fordul, nekünk is bemutatják a miattunk meghalt testet. Fehér ruhás ministránsok sokasága veszi át tőlük, és hordágyra teszik. Megindul a menet kifelé a templomból, végig Mamoiada sok ezer éves utcáinak labirintusán. A tömeg egyre nő. Sokan ablakukból, erkélyükről vagy házuk elől nézik a körmenetet, az ablakokban és kapukban végig gyertyák égnek. A menet a város másik végén, egy kis kápolnánál ér véget. Itt helyezik sírba Jézust, innen jön majd el vasárnap reggel, feltámadása után a főtérre, hogy ott találkozzék anyjával.

* * *

A nuorói székesegyházban a s’iscravamentu péntek éjfélkor kezdődik. Látszik, hogy nagyvárosban vagyunk: itt van elég jó hang ahhoz, hogy szárd módra, több szólamban adják elő az Üdvözlégy szárd verses parafrázisát, a Deus ti salvet Mariát. Krisztus faragott testének itt mozgathatók a karjai, és a két asszisztens több lépésben, a plébános egymást követő utasításainak engedelmeskedve húzza ki a szögeket és ereszti le először a bal, majd a jobb karját. A jelenet nagyon emlékeztet azokra a spanyol románkori festményekre, faragásokra, sőt életnagyságú szoborcsoportokra, amelyek nyilvánvalóan az egykori szent színjáték formájában ábrázolják a keresztlevételt. Szardíniában a színjáték még ezer év múltán is eleven. De hát mi ez az ezer év a sziget sok ezer év hagyatékát őrző kronológiájához képest.

(Gémesi Irén felvétele)

Katalónia, 12. század

Benedetto Antelami, pármai dóm, 1178

Erill la Vall (Észak-Katalónia), 12. sz. második fele

Sett'ispadas de dolore

Eva Lutza (trombita, ének): Sett’ispadas de dolore (A fájdalom hét kardja) (video itt). Középkori szárd Mária-siralom, máig éneklik nagyhéten Szardínia falvaiban.

Pro fizu meu ispriradu a manos de su rigore sett’ispadas de dolore su coro mi han trapassadu. Truncadu porto su coro su pettus tengo frecciadu de cando mi han leadu su meu riccu tesoro fui tant’a cua chignoro comente mi es faltadu sett’ispadas de dolore su coro mi han trapassadu. In breve ora l’han mortu pustis chi l’han catturadu bindig’oras estistadu in sa rughe dae s’ortu e bendadu l’ana mortu cun sos colpos chi l’han dadu sett’ispadas de dolore su coro mi han trapassadu. Morte no mi lesses bia morte no tardes piusu ca sende mortu Gesusu no podet vivever Maria unu fizu chi tenia sa vida li han leadu sett’ispadas de dolore su coro mi han trapassadu.

Fiamért, aki az erőszak kezén kilehelte lelkét a fájdalom hét kardja járta át a szívemet Szívem összetört keblem nyíl járta át elragadták mellőlem drága kincsemet úgy, hogy nem is tudom, hogyan tűnt el a fájdalom hét kardja járta át a szívemet Gyorsan halálra adták miután elfogták tizenöt óra volt csak a kerttől a keresztig. Megkötözték, ütötték-verték úgy gyilkolták meg a fájdalom hét kardja járta át a szívemet. Halál, ne hagyj élni engem, halál, ne késlekedj mert ha Jézus meghalt, nem élhet Mária: egyetlen fiam volt, elvették az életét a fájdalom hét kardja járta át a szívemet.

Giovanni Tedesco: Feszület-töredék. Perugia vagy Siena, 1460 k. Berlin, Bode Museum

Spanyol nagyhét

Elfelejtettünk időben szólni, hogy akárcsak tavaly, idén is kísérjék figyelemmel virágvasárnaptól kezdve az úbedai nagyhét eseményeit. Európa egyik leghagyományosabb és legnagyobb, az egész várost megmozgató szertartássorozata hivatalosan virágvasárnappal kezdődött, de a tizennyolc középkori eredetű társulat már hónapok óta, sőt tulajdonképpen egész éven át készül rá, és közös blogjukon napról napra dokumentálják az eseményeket képen, írásban, videóval. Tavaly már részletesen bemutattuk az egymást követő nagyheti felvonulásokat, de azért ezek évről évre sok újdonsággal szolgálnak. Hogy mindez milyen sokat jelent a városnak és egész Spanyolországnak, arról a város nagy szülötte, Antonio Muñoz Molina szépen ír a Sefarad-ban:

Örültünk, hogy immár a kicsikkel térünk vissza, és büszkén fedeztük fel, hogy pontosan ugyanazok a dolgok bűvölik el őket, amelyek minket is gyerekkorunkban. Alig várták már, hogy eljöjjön a Nagyhét és felvehessék kis vezeklőruháikat és gyermek-csuklyáikat, amelyek még fedetlenül hagyják az arcot. Amint megszülettek, mindjárt beírattuk őket abba a társulatba, amelybe apáink is beírattak minket. Most sem voltak sokkal idősebbek, ahogy nagy izgalommal ültek a kocsi hátsó ülésén, és egyre csak azt kérdezgtték, hány óra múlva érkezünk meg. Ők már Madridban születtek, és olyan kiejtéssel beszéltek, amely nem a miénk, de büszkeséggel töltött el a gondolat, hogy ők is a mi földünkhöz tartoznak, éppannyira, mint mi magunk. És amikor vasárnap reggel majd kézen fogjuk őket, ahogy a mi szüleink is kézen fogtak minket, hogy kisétáljunk a calle Nuovára, s egy-egy trónus elhaladtakor felemeljük őket, hogy jobban lássák a szamárcsikót, amelyen Jézus bevonult Jeruzsálembe, vagy Júdás zöld és baljós arcát az Utolsó Vacsorán, vigasszal tölt el bennünket az érzés, hogy az élet ismétli önmagát, hogy ebben a mi városunkban az idő nem múlik, vagy legalábbis kevésbé kegyetlen, mint a madridi élet szorongással és zűrzavarral teli ideje.

De a többi spanyol város is nap nap utáni felvonulásokkal ünnepli a nagyhetet. Wang Wei a palma de mallorcai nagyhétfői körmenetről küldött fotókat. „Kicsi menet ez még”, írja, „tulajdonképpen csak a Santa Clarától a San Franciscóig tart. Pontosan a házunk előtt haladnak végig, a calle de Montesiónon, a régi gettó határvonalán (a call, ahogy a zsidó negyedet nevezték, pontosan az első képeken látható utca). Éppen mert ilyen kicsi, nincs rajta egy turista se, azért olyan megható. Egy pillanatra felmutatják annak a magába forduló, archaikus, katolikus gyökerű spanyol kisvárosnak a képét, ami Palma évszázadokon át volt, mielőtt lépésről lépésre a mai turistalátványossággá alakult volna át.”


A menet a call-ról a calle Montesiónra fordul. Wang Wei házának ablakából figyeljük, amint a jezsuiták templomához vonul: ezt gyakorlatilag az egykori zsinagógából alakították ki ötszáz évvel ezelőtt.


Természetesen Palmán is a nagycsütörtöki és a nagypénteki a legnagyobb körmenet. A pénteki a legnépesebb, de a csütörtöki, a Crist de La Sang (a Vérző Krisztus) körmenete a legáhítatosabb. Ebben az évben, miután sok évig másként volt, a képmás újra régi őrzési helyéről, az egykori Hospital General templomából indult el, hogy megérkezzen a székesegyházba.

Nálunk az ünnep nem ilyen pompás, de azért fenségességben biztosan nem marad el a spanyol mögött.

Andalúz nagyhét

Az internetes El País olvasókörben, amelyben én is részt veszek, a webguru és olajfaültetvényes porrozillo immár második éve teszi közzé az úbedai nagyheti körmenetek képeit. Idén ugyan csak egy kis videót küldött, de ez juttatta eszembe, hogy közzétegyem itt a tavalyi képeket, hadd lássuk mi is, hogy van, ahol megadják a módját.

Az andalúziai Úbeda, amely a világörökség része, olajfaültetvényeiről és nagyheti szertartásairól híres. Ez utóbbiakat a város tizennyolc középkori eredetű és máig működő vallásos társulata szervezi, s voltaképpen már a nagyböjt elejével megkezdődnek a plakátolással és kiadványokkal, nap nap utáni ünnepélyes keresztutakkal, a szentképeket és szobrokat bemutató sok ezer fős felvonulásokkal, a főtéren a zenekarok nyilvános próbáival. A társulatok közös blogja minderről naponta fényképes beszámolót közöl. A nagyböjti-nagyheti ünnepségsorozat egyébként csak a legnagyobb a társulatok által az év folyamán szervezett tíz másik, hasonlóan nagyszabású ünnepség közül, amelyek mellett még évi négy flamenco- és régizene-fesztivált is tartanak a városban. Hiába, valamivel ki kell tölteni az olajfák metszése és a szüret közötti holt időt.

A nagyheti szertartás virágvasárnap kezdődik, Krisztus bevonulásával Jeruzsálembe. Ezt a Borriquillo (Szamárcsikó) társulat szervezi már délelőtt tizenegytől az este kilenc órás tűzijátékig.


Hétfőn a Miasszonyunk-társulat hozza elő ünnepélyesen a Szűzanya szobrát a Santa María de los Reales Alcázares templomból, hogy ő is megkezdje egész héten át tartó útját a Golgotához, minden körmenetben kísérve Jézus képmását.


Kedd este tíztől a Tenebrae szertartása, majd éjjeli körmenet a kereszttel végig a városon.


A szerdai felvonulást az Utolsó Vacsora vigiliájára elmosta a zuhogó eső, de így is sikerült megtartani a megemlékezést.



Csütörtök délelőtt ima az Olajfák kertjében.


Utána egymást követik a más-más társulat által szervezett körmenetek: a Szégyenoszlop, az Ostorozás, és, már péntek hajnalban, az Ítélet.






Péntek napkeltekor indul a Keresztvitel, amelyet az 1400-as évek óta az olajütők céhének Jesus Nazareno társulata szervez. A bukások megjelenítését más-más menetek veszik át tőlük, majd három órakor kezdődik a Kereszthalál menete.





A Keresztlevétel körmenete után este hétkor kezdődik a Virrasztás vagy Pietà körmenete. Ez a legnagyobb felvonulás, amelyen valamennyi társulat részt vesz, húsz menet összesen negyvenkilenc képmással.





Végül vasárnap reggel ünnepi nagymise és a Feltámadás menete zárja le a nagyheti megemlékezéssorozatot.


Aki videókra és még több képre is kíváncsi, az nézze meg az úbedai társulatok blogját, ahol már az idei nagyhét beszámolója is fenn van.