Tesz-vesz város


A bécsi Kunsthistorisches Museum grandiózus Pieter Bruegel-kiállításának egyik központi darabja a Bábel tornya (1563). A képen gigantikus, sokemeletes, félig kész zikkurat tör az égnek, körülötte apró építőmunkások százai nyüzsögnek, s az előtérben a nagyratörő király éppen meglátogatja az építkezést. A király, akit Josephus Flavius (1.4.) a pogány Nimróddal, Noé unokájával azonosít, szemmel láthatólag sokkal inkább el van foglalva az építőmunkások hódoltatásával és megalázásával, mint az építkezéssel, amelynek hátat fordít, s így nem látja azt az égen kerekedő hatalmas vihart, amely rövidesen romba dönti a tornyot. A kép így első látásra azt a moralizáló műfajt képviseli, amelyben Bruegel oly sokat és oly nagy leleménnyel alkotott, az illusztrált közmondások és morális igazságok világát: aki magasra tör, mélyre hull alá, illetve aki másokat megaláz, az megaláztatik.

A király látogatása az építkezésnél. Alább: Bruegel szignója a jobboldali kövön, pontosan fölötte pedig, a torony tövében, egy kis figura, aki „szarik az egészre”


A kép egy másik, aktuálpolitikai értelmezése is elterjedt az irodalomban. Eszerint a németalföldi katolikus-protestáns szembenállás és Habsburg-expanzió légkörében a torony – amelynek szerkezetét Bruegel Hieronymus Cock 1551-es Colosseum-metszetéről, és saját itáliai útján készült Colosseum-rajzairól vette át – Rómát és a római egyházat jelentené, a munkásokat megalázó király pedig II. Fülöpöt és a németalföldi spanyol elnyomást. A rejtett Róma- és spanyolellenesség Bruegel más képein sem ritka: a Betlehemi gyermekgyilkosságon (1565) például spanyol vértesek végzik a hóhérmunkát egy németalföldi faluban. Egyik legfőbb mecénása, Abraham Ortelius, a nagy antwerpeni térképkiadó a mester halála (1569) után kifejezetten tanácsolta özvegyének, hogy „égesse el a spanyolellenes képeket”.

Hieronymus Cock, A Colosseum, 1551

Pieter Bruegel, A betlehemi gyermekgyilkosság, 1565-67

A kép legjobban kidolgozott vonulata azonban az, amely a reprodukciókon alig látszik, csupán az eredeti kép előtt állva tűnik szemünkbe. Ez pedig azoknak az apró építési jeleneteknek a sokasága, amelyek nyomán a torony az égig emelkedik. Hajók rakják ki a tengerparton az építőanyagot, emberek saroglyán, szekéren és létrán követ cipelnek, állványzatot ácsolnak, különös emelőgépeket forgatnak, ruhát szárítanak és ebédet főznek. Az egész torony egyetlen jól összehangolt építési terület, nyilvánvalóan még a nyelvek összezavarodása előtt.

bruegelbabel bruegelbabel bruegelbabel bruegelbabel bruegelbabel bruegelbabel bruegelbabel bruegelbabel bruegelbabel bruegelbabel bruegelbabel bruegelbabel bruegelbabel bruegelbabel bruegelbabel bruegelbabel bruegelbabel bruegelbabel bruegelbabel bruegelbabel bruegelbabel bruegelbabel bruegelbabel bruegelbabel bruegelbabel bruegelbabel bruegelbabel bruegelbabel

Mindez egybevág Bruegel két jellemző kompozíciós módszerével. Az egyik, hogy a kép voltaképpeni témáját valahol mellékes helyen, oldalt, hátul, szinte elrejtve ábrázolja, mint a vízbe fúló Ikarusz lábait az Ikarusz bukásán. A másik az enciklopédikusság: hogy szenvedélyesen gyűjti össze egy téma valamennyi példáját, mint a Gyermekjátékokon, vagy a Németalföldi közmondásokon. A Bábel tornyán a háttérben, a torony falain, ahol csak a figyelmes szemlélő látja, valóságos építőipari katalógust állít össze. Ebből az egy képből rekonstruálni lehetne a 16. századi németalföldi építkezés eljárásmódjait és logisztikáját.

1563-ban Antwerpen volt a leggyorsabban fejlődő város Európában, amely hihetetlen sebességgel gazdagodott és terjeszkedett. A Bábel tornyán ábrázolt munkálatokkal Bruegel nap mint nap találkozott, és feltehető, hogy szokásos módszere szerint skicceken gyűjtötte, hogy majd egy nagy kompozícióban állítsa össze őket. A képnek ez a rejtett dimenziója ilyenformán egyszerre dokumentálja Antwerpen – a képen a torony alatt meghúzódó város – gazdagodását, és az egész kép morális mondanivalójának kontextusában figyelmeztet a gyors gazdagodás veszélyére:

„A kereskedők, akik meggazdagodtak belőle, gyötrelmeitől való félelmükben távol tőle megállnak, siránkoznak és jajgatnak: „Jaj, jaj, te nagy város! Patyolatba, bíborba és skarlátba öltöztél, arannyal, drágakővel és gyönggyel voltál ékes. Egy óra alatt elpusztult ekkora gazdagság!” (Jel 18,15-17)

Antwerpenben ez a katasztrófa 1576 november 4-én, a spanyol-németalföldi Nyolcvanéves Háború első felvonásában következett be. Szerencsére Bruegelnek ezt már nem kellett megérnie.

A kiállítás teljesen magával ragad. Kijövet a szemközti utazási iroda kirakatában is Bruegelt látjuk.

December 17-én, hétfőn tárlatvezetést szervezünk a bécsi Bruegel-kiállításra és a másik nagy parasztfestőnek, a grúz Niko Pirosmaninak az Albertinában most nyílt kiállítására. Akit érdekel, részletekért írjon a wang@studiolum.com címre. Túljelentkezés esetén a túrát másnap is megismételjük.