Hamburguesería Napoli

Szent Sebestyén estéjén zuhog az eső. Minek mennénk be a városba, a tűzijátékra, a tereken máglyán pecsenyesütésre, amikor úgyis elmossa a vihar. Felkapaszkodunk a halászok és matrózok egykori Szent Katalin-negyedébe, amelyet az utóbbi időben egyre több bár és étterem igyekszik Palma bohémnegyedévé változtatni. A sarkon kávézó világít, előtte parázstartókon nagy húsokat sütögetnek, ahogy ma este mindenütt a városban. Bemegyünk egy italra. A pult mögött hungarocell egyencsomagokban három-három szelet sütnivaló hús, egy majorannás kolbász, két virsli. „Mi is süthetünk?” „Persze.” Tibor a szakadó esőben forgatja a parázson a húst, én az eresz alatt tartom a tányért. A kávézó tele van helyi családokkal, a bájos gyerekek külön macskaasztalnál játszanak. Tibor lelkesen fényképezi a pátriárkát, aki műanyag tányérokba porciózza ki a sok méteres kolbászt. A végén hármat külön tányérra rak, áthozza az asztalunkhoz. „Bon profit, jó étvágyat.”



Szent Sebestyén estéje a Hamburguesería Napoliban, Palma, 2014. január 19. Lloyd Dunn hangfelvétele, Nagy Tibor fotói.

San Sebastián

Ezt a cédulát egy régi mallorcai könyvben találtam. A kézírás – a mallorcai Santacilia-levéltár feldolgozása során szerzett tapasztalatok alapján – leginkább a 17. századra datálható.

J[ézus]+M[ária]
Január 20
Szent Fábián és Szent Sebestyén mártírok ünnepe
naponta a felebarát iránti szeretet hét cselekedetét [= hét jócselekedetet] elvégezni
egyszer elhagyni a bort
imádkozni az éhínség, pestis és háború távol tartásáért

Nem tudom, vajon a pap által gyónáskor adott penitencia-e a cédula (mediterrán vidéken helyenként szokásban volt az ilyesmi), vagy olyan saját használatra összeállított napi aszketikus feladatsor, amelyet kétszázötven év múlva a hűtőszekrény ajtajára mágnesezett volna fel a hitének komolyabb megélésére törekvő keresztény.

Valószínűbb az utóbbi, hiszen a gyakorlatok egyáltalán nem penitenciálisak, hanem inkább ünnepien enyhék a kor szokásaihoz képest. Nincs ugyanis szó bennük böjtről, csupán egyszeri bor-megvonásról (ami persze a fönséges mallorcai borokat tekintve elég nagy penitencia lehetett). Minden bizonnyal azért, mert ez a nap Mallorcán főünnep, amelyen tilos a böjt. Szent Sebestyén ugyanis Palma de Mallorca védőszentje, akinek ünnepét máig háromnapos utcai sütés-főzéssel, szabadtéri koncertekkel, a sziget valamennyi falujának látványos felvonulásával, és monumentális tűzijátékkal ünneplik.

A kézírásból és megfogalmazásból, valamint abból a könyvből ítélve, amelyben találtuk, a cédulát talán egy 17. századi mallorcai klerikus írta önmaga számára. Ezt a korabeli mallorcai klerikusokat ábrázoló metszetet Luis Salvador de Austria főherceg közölte Die Balearen című nagy összefoglaló munkájában.

Szent Sebestyénre utal az imádság tárgya is. A 91. zsoltár 5-6. verse nyomán „három dávidi csapásnak” emlegetett éhínség, pestis és háború – avagy ahogy az 1754-es győri Angyali Társaságnak Szövetségé-ben olvassuk, az „éhség, hadakozás és a mirigy-halál” – volt ugyanis a kor legfőbb félelme, s az eltávoztatásukért a 17. század végétől fogadalomból állított pestis- vagy Szentháromság-oszlopoknak a pestisben elhunyt Szent Rókus mellett az agyonnyilazott Szent Sebestyén is állandó mellékfigurája volt, utalásul a zsoltár „nem félsz a repülő nyíltól” sorára.

Pestis ellen védő szentkép a Szentháromság, Mária „tengernek csillaga”, Szent Sebestyén, Szent Rókus, Szent Rozália és az ún. Zakariás-kereszt ábrázolásával, Győr, 1710 körül. Szilárdfy Zoltán Barokk szentképek Magyarországon (1984) könyvéből.

Hanem a sziget föníciai vére még egy ilyen ünnepi-aszketikus alkalommal sem tagadhatta meg magát. A cédula hátulján egy összeadást találunk, amelyen – ha a legfelső, talán nem is számjegynek szánt írást nem is számítjuk – a helyes végösszegből, 495-ből 15 hibádzik.


A közelgő Sebestyén-ünnep alkalmából ezúton kívánunk minden jót, számos áldást, józan mértékű aszkézist és mindig elegendő binissalemi bort Mallorca valamennyi föníciai kereskedőjének, pun kalózának, baleári parittyásának, zsidó ékszerészének és arab szőlősgazdájának, természetesen nem megfeledkezve Zhen He admirális 1421-ben Sineuban rekedt kínai tengerészeinek leszármazottairól.

Rodin Mallorcán

A Caixà bank a párizsi Rodin múzeumból Palmára hozatta, s a tengerparti katedrálishoz vezető sétányon felállíttatta Rodin hét főművét, a Calais-i polgárok szoborcsoportjának hat figuráját és a Gondolkodót. Nagyúri gesztus, különösen hogy ilyenkor, januárban szinte nincs látogató Mallorcán: az ajándék a városnak szól. Ahogy a repülőtérről jövet a katedrálisnál felkanyarodunk a Passeig des Bornra, ott áll a hét szobor a sétányon, olyan természetesen, mintha ide tervezték volna őket, elvegyülnek a korzózó palmai polgárok között. Fekete felületük, amelyet Rodin öntés után heteken keresztül csiszolt tükörfényesre, olyan új életre kel a kora tavaszi mediterrán napfényben, ahogyan a felhős Párizsban senki nem láthatta őket.

Szombaton hajnali négykor a halpiacra menet a sétányon vágok át a kikötő felé. Tenger nélküli országból érkezett vendégként ellenállhatatlanul vonz a látvány, ahogy az éjszakai halászatról megjövő bárkák befutnak az olajosan gyűrűző vízen, partra emelik a csöpögő ládákat, s a nagybani halpiac épületében az éttermek és áruházak korán kelő megbízottjai szemlét tartanak a kiterített zsákmány fölött, amelynek legnagyobb részére szó sincsen a mi nyelvünkön. Ilyenkor az egész városban az egyetlen nyitva tartó bár a halpiaccal szemközti matrózkocsma, ahol a kimerült halászok egy ital mellett megvonják az éjszaka mérlegét. Néhányuk lába mellett fegyelmezett matrózkutya fekszik, szikár, cserzett bőrű, akár a gazdája.

A város még alszik, a szobrok magányosan állnak a sétányon. A fák között már kifeszítették a lampionokat és a korzó két végén felállították a színpadokat Szent Sebestyénnek, a város védőszentjének háromnapos ünnepére. Ez az éjszakai fény meglágyítja a szobrokat, felületük olajossá, síkossá lesz, mint a tenger és a frissen kifogott halak bőre.

Vasárnap este öt órakor kezdődik a felvonulás. A mallorcai polgárok, akik előző este máglyát gyújtottak a főtéren, a városban szerte felállított ingyentűztartóknál hajnalig sütöttek, ettek-ittak és táncoltak, miközben minden téren más-más koncert szólt, délelőtt már kipihenték magukat, s most újult erővel gyülekeznek a folytatásra. A tömeg ellepi a sétányt, s izgatottan várja, hogy megérkezzenek a tüzes szekerek.

Egész Mallorcáról, de még a szárazföldi Katalóniából is Palmára gyűltek össze azok a dimoni-csoportok, amelyek az egyes falvak Szent Antal-napi ünnepségein a kísértő szerepét játsszák. Mindegyik saját tűzokádó szörnyszekérrel, dobosokkal és táncosokkal halad végig a város központjából a tengerparton álló katedrálishoz, ahol majd ők indítják meg a tűzijátékot.

A közel ötezer dimoni négy és fél órán át vonul a százharmincezres nézősereg között. A tűz és a fáklyák által kísértetiesen bevilágított tér fölé sötéten magasodik a márvány obeliszken trónoló, kiterjesztett szárnyú bronz denevér, a szigetet az araboktól meghódító I. Jakab király címerállata. A Gondolkodó – a Pokol kapuján betekintő Dante figurája, s a racionalitás 19. századi ikonja – magába roskadva ül a tömeg közepén.