 |
zè jìng yīn gōng huái yōu yīn duō lǜ tái yīng mén dàn yíng sǎo wèi yǒu shān sēng lái hegyi út a pagodafák árnyéka alatt rejtett és párás és csupa zöld moha a kapu előtt el kell söpörni még vendég jöhet talán eljön ma hozzánk a hegyi öreg |
Négy év alatt a pagodafák nagyra nőttek a Wang folyó partján, s árnyékukban az út is egyre messzebbre fut. A Wang Wei és Pei Di által ezerkétszáz évvel ezelőtt elkezdett költői játékot eleinte spanyol, angol és magyar nyelven folytattuk tovább, ami később, ha a témák vagy útitársaink úgy kívánták, olasz, orosz, katalán, azeri és török nyelvvel bővült, az idézett és fordított nyelvekről nem beszélve. De ha a hegyi öreg, maga Wang Wei is eljönne hozzánk, csak mától tudna igazán részt venni a társalgásban. A kapuig vezető utat Minus273 söpörte tisztára előtte, a mai nappal megnyitva a Wang folyó kínai nyelvű változatát. Ő maga így ír erről az új blog, a 辋川诗抄 Wăngchuān shīchāo, „a Wang folyó versei” beköszöntőjében: *„Language Hat blogján olvastam először a Studiolum és barátai által írott „Wang folyó versei” – 辋川诗抄 – blogról, s ahogy egyre többet olvastam, egyre inkább megszerettem. Végül úgy határoztam, hogy kedvtelésből fordítani kezdem, s az egyes fordításokból lassacskán létrehozom a blog kínai változatát a Nagy Tűzfalon belül. S elgondolkodtam rajta: vajon miért szeretem annyira ezt a blogot, miért teszek rá erőfeszítést, hogy mindenkinek megmutassam? A fordításnak ebben a szerény bevezetőjében azt szeretném tehát elmondani, mi okból kedvelem ennyire.
Az egyik ok valószínűleg az, hogy ez a blog újra meg újra képes tanúságot tenni az élet és a szépség szeretetéről. Nem kell erre sok szót vesztegetni, elég megfigyelni a minden egyes kép kiválasztása mögött ott álló pontos tekintetet, elég elolvasni az elbűvölő és megindító történeteket, és máris ugyanazt érzik, amit én. A másik ok pedig a blog művelt világpolgársága.
A Wang folyó versei nemcsak világpolgári blog, hanem hogy túlozzunk egy kicsit, a Wang folyó versei maga a világpolgárság. Igazán bejárni az egész világot, mindegy, hogy két lábon vagy az egér hátán, felfedezni, megérteni, feloldani az „ők” és a „mi” közötti határokat, felkeresni a távoli helyek és önmagunk közös forrásait: ez az erős sodrás a Wang folyó sajátos és magával ragadó tulajdonsága. És különösen ritka az az érzékenység és bonyolultság, amellyel a Wang folyó versei a történelemmel bánik, igazán szabad ember módjára: megbocsájtva, de nem felejtve. Pillantsunk bele akármelyik bejegyzésbe, s azonnal meglátjuk, hogy Studiolum és barátai soha nem tagadják le a történelem rútságának láttán a történelem szépségét, sem nem használják a történelem szépségét a történelem rútságának elleplezésére; nem gyűlölettel vizsgálják a múlt igazságtalanságait, de nem is engednek az emberség alapelveiből a képmutató konfliktuskerülés kedvéért. S ha az olvasó hozzám hasonlóan az egymással kölcsönösen szemben álló eszmék és történelemértelmezések között utat kereső ember, a Wang folyó lehetővé teszi számára, hogy a gondolatok áramlása és örvényei közepette is megtalálja és kövesse az irányt.
A kínai nyelvű internet, akárcsak a világ bármely más nyelvű internete, még tele van előre megfontolt tudatlansággal és nem föltétlenül rosszindulatú előítéletekkel a világ iránt – mindegy is, hogy éppen az „ő” vagy a „mi” világunkban-e. De az őszinte törekvés a valódi világ megértésére a virtuális világon keresztül már idáig is járt némi haszonnal a tíz évvel ezelőtti semmihez képest. Ezzel a vigasztalással szánom el magam a Wang folyó verseinek fordítására, így járulva hozzá a magam részéről ennek a kezdeti állapotnak a további alakulásához, s mert meg vagyok győződve róla, hogy az információ, különösen ha szépséggel és szeretettel mutatják be, mindig több, mint pusztán információ. Az ismeretlen földek minden szegletében, a távoli történelem minden korszakában mindig akadt valaki, akinek az arcán felragyogott egy meleg mosoly. Ha ennek a fordításnak a végére érve az olvasónak sikerül megtapasztalnia ezt a mosolyt, a szívnek ezt a melegét, az a fordító fáradozásának legszebb koronája.”
Az egyik ok valószínűleg az, hogy ez a blog újra meg újra képes tanúságot tenni az élet és a szépség szeretetéről. Nem kell erre sok szót vesztegetni, elég megfigyelni a minden egyes kép kiválasztása mögött ott álló pontos tekintetet, elég elolvasni az elbűvölő és megindító történeteket, és máris ugyanazt érzik, amit én. A másik ok pedig a blog művelt világpolgársága.
A Wang folyó versei nemcsak világpolgári blog, hanem hogy túlozzunk egy kicsit, a Wang folyó versei maga a világpolgárság. Igazán bejárni az egész világot, mindegy, hogy két lábon vagy az egér hátán, felfedezni, megérteni, feloldani az „ők” és a „mi” közötti határokat, felkeresni a távoli helyek és önmagunk közös forrásait: ez az erős sodrás a Wang folyó sajátos és magával ragadó tulajdonsága. És különösen ritka az az érzékenység és bonyolultság, amellyel a Wang folyó versei a történelemmel bánik, igazán szabad ember módjára: megbocsájtva, de nem felejtve. Pillantsunk bele akármelyik bejegyzésbe, s azonnal meglátjuk, hogy Studiolum és barátai soha nem tagadják le a történelem rútságának láttán a történelem szépségét, sem nem használják a történelem szépségét a történelem rútságának elleplezésére; nem gyűlölettel vizsgálják a múlt igazságtalanságait, de nem is engednek az emberség alapelveiből a képmutató konfliktuskerülés kedvéért. S ha az olvasó hozzám hasonlóan az egymással kölcsönösen szemben álló eszmék és történelemértelmezések között utat kereső ember, a Wang folyó lehetővé teszi számára, hogy a gondolatok áramlása és örvényei közepette is megtalálja és kövesse az irányt.
A kínai nyelvű internet, akárcsak a világ bármely más nyelvű internete, még tele van előre megfontolt tudatlansággal és nem föltétlenül rosszindulatú előítéletekkel a világ iránt – mindegy is, hogy éppen az „ő” vagy a „mi” világunkban-e. De az őszinte törekvés a valódi világ megértésére a virtuális világon keresztül már idáig is járt némi haszonnal a tíz évvel ezelőtti semmihez képest. Ezzel a vigasztalással szánom el magam a Wang folyó verseinek fordítására, így járulva hozzá a magam részéről ennek a kezdeti állapotnak a további alakulásához, s mert meg vagyok győződve róla, hogy az információ, különösen ha szépséggel és szeretettel mutatják be, mindig több, mint pusztán információ. Az ismeretlen földek minden szegletében, a távoli történelem minden korszakában mindig akadt valaki, akinek az arcán felragyogott egy meleg mosoly. Ha ennek a fordításnak a végére érve az olvasónak sikerül megtapasztalnia ezt a mosolyt, a szívnek ezt a melegét, az a fordító fáradozásának legszebb koronája.”
Túl a köszöneten és a megilletődöttségen, külön ámulatra méltó a bevezetőben, hogy mennyire pontosan azt emeli ki, amit mi is a legfontosabbnak tartunk a Wang folyó verseiben, fontosabbnak a vizualitásnál, a soknyelvűségnél, a nehezen megközelíthető helyek iránti érdeklődésnél, vagy bármi másnál, ami európai szemmel nézve első látásra a leginkább szembetűnő a blogon.
Második gondolatunk pedig az, hogy mekkora felelősséget jelent egy ilyen új változat megindulása. Már eddig is megtapasztaltuk, hogy minden új nyelv új közönséget, új szempontokat és elvárásokat jelent, s a mallorcai vagy magyar közelmúltról írva is figyelembe kell vennünk, hogyan érti a moszkvai vagy bakui olvasó. De úgy írni, hogy azt közel másfél milliárd potenciális olvasónak kell értelmeznie a földgolyó túloldalán, egy egészen másik kultúrában, egyáltalán nem tréfadolog. Igyekeznünk kell felnőni a feladathoz.
Kívánjuk: legyen hosszú az út. Tele kalanddal és felfedezéssel.
Wang Wei (699-761) gyakran vonult vissza az udvarból birtokára, a Wang folyó völgyébe, ahol – mint Julio César Abad Vidal írja Pilar González España által fordított verseinek előszavában – „hagyta, hogy az órák teljenek, s elvégezzék benne munkájukat”.
Utazzon velünk!
Heti előadásaink
Atlantisz
Ántivilág
Csehország
Fényiratok
Ismerd meg a
Kaukázus
A Kelet képei
Könyvek, kiállítások, zene, film
Krím
Lwów/Lemberg
Mallorca
Odessza
Papírmúzeum
Perzsa levelek
A propaganda múzeuma
Temetők
Üzenet a falon
A zsidó örökség
