Jöjjön velünk Albániába!


Albánia Európa egyik utolsó „vad vidéke”, ahol a hegylakók a közelmúltig még törzsi közösségekben éltek, bevett szokás volt a vérbosszú, s a vidéki városkákban máig továbbélnek a középkori bazárok és az oszmán kori kereskedőházak. A huszadik század második fele szinte légmentesen elzárta minden válozás elől az országot, amely csak most kezd magára találni és egyre gyorsabb ütemben modernizálódni. Utak épülnek az elzárt völgyek felé, s a nyugat-európai turizmus kezdi felfedezni ezt a lenyűgöző szépségű vidéket. Ez az utolsó pillanat, amikor még többé-kevésbé olyannak láthatjuk az országot, mint a nagy huszadik század eleji utazók, Nopcsa Ferenc báró vagy Edith Durham látták és leírták. Ezért indítunk most szeptemberben egyhetes körutat Albániában, amelynek során a rossz utak ellenére is igyekszünk bejárni az ország legszebb vidékeit.

A nagy túljelentkezés miatt már mindjárt két utat hirdetünk. Az első, szeptember 5. és 12. között már betelt, de a következőre, szeptember 12. és 19. között még van hely, mindenkit szívesen látunk.

Budapestről repülünk Tiranába a Wizzairrel, amellyel most rendkívül olcsó, 22 ezer forint körüli a jegy oda-vissza (s ez szeptembertől a Wizzair új policyjének köszönhetően már a kézitáska mellett egy ingyenes nagy kabinpoggyászt is magában foglal). Innen járjuk be 18 fős bérelt busszal az országot, összesen az egy hét során kb. 800 km-t teszünk meg. Elsősorban az északi hegyvidékre koncentrálunk, az ország legszebb vidékére, ahová az utazási irodák a nehézségek miatt nem is igen szerveznek utat. De természetesen bejárjuk a történelmi városok, Shqodra, Tirana és a csodálatos Berat óvárosait, felkeressük Byllis és Apollonia szépen fennmaradt, pazar kilátást nyújtó antik görög városait, és végigmegyünk a világ egyik legszebb tengerparti útján is Vlorától a Llogara-hágóig.

Tervezett útvonalunk a következő:

• szept. 5 / 12 kedd: Indulás 13:25-kor Ferihegyről, érkezés a tiranai repülőtérre, ahonnan a bérelt busszal egyenesen Shqodrába megyünk. Itt városnézés, majd vacsora.



szept. 6 / 13 szerda: Útnak indulunk északra, fel az albán hegyvidék legelzártabb, legromantikusabb vidékére, a thethi nemzeti parkba, „Albánia Tibetjébe”. Gyönyörű hegyvidékeken, fenséges hágókon kelünk át, majd az út utolsó 10 kilométerét kövezetlen úton, terepjárón tesszük meg szállásunkig, ahol, ha szerencsénk van, és nem nőttek még meg túlságosan, kismackókat is simogathatunk a családi vendégházban, ahol vacsorázunk és alszunk.



szept. 7 / 14 csütörtök: Kirándulás a thethi völgyben. Terepjáróval megyünk fel a hegyoldalba, majd oda-vissza kb. másfél-két órás túra (nem nehéz terepen) a Grunasi-vízeséshez. Ebédre visszatérünk a szállásra, majd délután terepjáróval és busszal vissza Shqodrába.


szept. 8 / 15 péntek: Hajózás végig a felduzzasztott Drin-folyón. Kora reggel (fél 7-kor) indulunk Shqodrából a komp komani állomására, ahonnét a komp 9-kor indul, és a norvég fjordokat idéző gyönyörű hegyek között halad végig kb. négy órán át a másik végállomásig, Fierzáig. Itt ismét buszra szállunk, és felmegyünk Albánia talán legszebb hegyvidékére, Valbonába, ahol nagyon színvonalasan kiépített családi vendégházban vacsorázunk és alszunk.




szept. 9 / 16 szombat: Délelőtt még kb. 2 km-es, fantasztikusan szép túrát teszünk, nem nehéz terepen, a valbonai hegyvidéken, majd útnak indulunk a Drin folyó mentén kanyargó hegyi úton visszafelé Tiranába. Többször megállunk fotózni a csodálatos panorámáknál, aztán majd Észak-Albánia egykori katolikus központjánál, Rubik ferences kolostoránál is. Délután és este városnézés Tiranában.



szept. 10 / 17 vasárnap: Reggel átmegyünk Beratba, az épen fennmaradt oszmán-kori kereskedővárosba, Albánia legszebb történelmi városába (világörökség). Az egész napot az óváros bejárásával töltjük. Megnézzük a török városnegyedet, a régi kereskedőházban berendezett néprajzi múzeumot, a várat, s azon belül az egykori Nagyboldogasszony-templomban berendezett ikonmúzeumot.



szept. 11 / 18 hétfő: Beratból elindulunk a tenger felé. Útbaejtjük Byllis csodálatos helyen, magas sziklán fekvő, jó állapotban fennmaradt régi görög városát, majd Vlorától a Llogara-hágóig és kilátópontig a világ egyik legszebb tengerparti útvonalán haladunk végig. Utolsó éjszakánkat Vlorában, a tengerparton töltjük, lehetőleg úgy odaérve, hogy még egy délutáni-esti fürdőzésre időnk legyen.



szept. 12 / 19 kedd: Reggel útnak indulunk Tiranába. Útközben megállunk Apollonia régi görög városánál és 10. századi kolostoránál. Repülőgépünk délután 15:30-kor indul vissza Pestre, úgyhogy délután 1 óra körül tervezzük megérkezni a repülőtérre.



A részvételi díj fejenként 550 euro, amely magában foglalja a szállodák (reggelivel), a bérelt busz, a terepjárók és a komp díját, valamint a vezetést. A repülőjegyet ki-ki maga veszi meg magának. Jelentkezni lehet július 25. kedd estig a wang@studiolum.com e-mail címen. A jelentkezésnél a sorrend is számít: a korábbi tapasztalatok alapján a később jelentkezőknek már nem mindig jut hely.

Az indulásig még több posztot is közzéteszek majd az albániai út helyszíneiről, illetve a Facebookon képeinkből, maradjanak velünk!


A tanú


„1920-at írunk. Salamon Tannenbaum az Osztrák Császárhoz címzett fogadóban ücsörög, melynek már vagy két éve nem ez a neve, de Salamon Tannenbaumhoz hasonlóan egy vendég sem hívja Három Szarvasnak, ahogy azt a város elrendelte. Hovatovább, amikor Salamon a terem egyik végéből a másikba hajítja kalapját, és mindig eltalálja a fogast, felkiált: megjött Moni az osztrák császárhoz!, a jelenlévő korhelyek pedig így felelnek: éltesse őt a Jóisten!”
Miljenko Jergović: Ruta Tannenbaum

Szarajevóban, amelyet néhány szörnyű év kivételével elkerült a történelem, s ahol az idő rétegei úgy terülnek egymásra a kis török temetőktől a szecessziós párkányokon át a kubista épületekig, mint erdőben a bolygatatlan avar, a Baščaršija bazár mellett, a Brodac utcában, ahol a város alapítója, Isa Ishaković bég 1460-ban először hozott létre derviskolostort, háromajtós kis bolt áll. Nem tudni, mióta van bezárva. Talán azok közé tartozik, amelyről Ozren Kebo írja az 1992-1996-os ostromról szóló Sarajevo za početnike (Szarajevó kezdőknek) c. könyvében:

„A háború első áprilisára a féktelen exodus nyomta rá a bélyegét. Az okosabbak pánikszerűen menekültek. A kevésbé okosak nem tudták, miről ismerjék föl a pánikot. A város lehúzta a redőnyt. A Baščaršiján csupán két bolt árult még bureket, egy hagyományos ételt, egy csevapcsicsát, kettő édességet. Minden reggel újabb üzleten jelent meg a lakat. Csak két hét telt el az első lövések óta, s még senki nem sejtette, micsoda éhínség közeleg.”


Ezen a bolton azonban nincs lakat. Redőnyét csak félig húzták le, talán nem volt többre idő a menekülés előtt. Így jól látszik a redőnycímer rozsdás felirata.


„Patent Polivka és Paschka, Budapest”

A csepeli Paschka császári és királyi redőnygyártó cégről már írtuk, hogy termékei mindmáig kijelölik a Monarchia határait. Száz év pusztulás után is ott vannak még Lembergben és Kassán, Bácskában és a Böhmerwaldban. És ezek szerint az 1878-as berlini kongresszuson osztrák-magyar védelem alá rendelt Boszniában is. Háborúk és ostromok elülnek, usztasák és csetnikek jönnek és mennek, de az osztrák császárhoz címzett redőnycímer, ahogy a város lakói is, még kitart.


Áttűnés: Ikarosz bukása

Id. Pieter Brueghel: Ikarosz bukása, 1560 (valószínűleg másolat Brueghel elveszett 1558-as eredetije után). Brüsszel, Királyi Szépművészeti Múzeum

W. H. Auden: Musée des Beaux-Arts, Brussels 1938

About suffering they were never wrong,
The Old Masters: how well they understood
Its human position; how it takes place
While someone else is eating or opening a window or just walking dully along;

How, when the aged are reverently, passionately waiting
For the miraculous birth, there always must be
Children who did not specially want it to happen, skating
On a pond at the edge of the wood:
They never forgot
That even the dreadful martyrdom must run its course
Anyhow in a corner, some untidy spot
Where the dogs go on with their doggy life and the torturer’s horse
Scratches its innocent behind on a tree.

In Brueghel's Icarus, for instance: how everything turns away
Quite leisurely from the disaster; the ploughman may
Have heard the splash, the forsaken cry,
But for him it was not an important failure; the sun shone
As it had to on the white legs disappearing into the green
Water; and the expensive delicate ship that must have seen
Something amazing, a boy falling out of the sky,
Had somewhere to get to and sailed calmly on.
W. H. Auden: A Szépművészeti Múzeumban, Brüsszel 1938

A szenvedés dolgában sosem hibáztak ők,
a régi mesterek: jól tudták helyét
az ember életében; hogy míg mi szenvedünk,
másvalaki eszik, ablakot nyit, vagy tompán elhalad.

Hogy míg az öregek áhítattal, mohón várják
a csodás születést, mindig kell legyenek
gyerekek is, akik nem törődnek vele,
s az erdőszéli tócsán korcsolyáznak.
És azt sem felejtik el soha,
hogy a szörnyű mártírhalálnak is valamiképp
egy sarkon, mocskos helyen kell végbemennie,
ahol a kutyák kutyálkodnak, s a hóhér lova
egy fához dörgöli ártatlan farát.

Mint Brueghel Icarusán. Milyen kényelmesen
fordul el minden a katasztrófától. Az ekét vonó talán
hallotta a csobbanást, az elfojtott kiáltást, de néki
nem volt ez nagy bukás. A nap ragyogott tovább
a zöld vízben eltűnő fehér lábakra;
s a drága mívű, költséges hajó,
amely kellett lássa a csodát, az égből hullott fiút,
csöndben haladt tovább kitűzött célja felé.



Kerry Skarbakka: Fotó a Küzdelem sorozatból