Ezt látta Oppenheim

…amikor még Kairóban élt, csupán néhány évvel az alábbi felvételek előtt. Még az itt készülő sátor mintája is hasonló ahhoz, amelyet Kairóban csináltatott tell halafi expedíciójához. Talán éppen ezekkel a mesterekkel.

Sátorkészítők

A felvételeket Jules Gervais-Courtellemont (1863-1931) készítette az 1920-as években. Tematikájuk a korabeli szokásos egyiptomi Grand Tour orientalizáló mintáit követi: életképek a bazárban és Kairó utcáin, a piramisok és az egyiptomi emlékek a Nílus mentén fel az asszuáni első kataraktáig, táncosnők és felékszerezett asszonyok.

Őrök a francia konzulátus bejárata előtt

A képek azonban többek a korban megszokott sematikus, gyakran beállított orientalizáló életképeknél. Courtellemont, aki Algériában nőtt fel, nem csupán egzotikus fotótémának látta az arab embert. Sőt 1894-ben ő maga is áttért az iszlámra.

Két mekkai diák az el-Azhar mecset előtt (A szám a kapu fölött nem 76-os, hanem
csupán 6-os, kétszer leírva, keleti és európai arab számjeggyel)

Igaz, hogy a kompozíciók ugyanakkor igyekeznek azt a „mesés Keletet” közvetíteni, amelyet az európai közönség megszokott és igényelt. Nem is csoda. Courtellemont képeinek célja elsősorban a népszerűsítés volt. 1911-ben nyitotta meg Párizsban a „Palais de l’autochromie”-t, amely egyszerre volt kiállítóterem, fotóstúdió, laboratórium és 250 férőhelyes előadóterem. Courtellemont itt tartotta rendkívül népszerű vetített előadásait Spanyolországtól az egész iszlám világon át Indiáig és Kínáig tartó utazásai során készített színes üvegdiáival.

Selyemgombolyítók a Kalifák Sírjainál

A színes üvegdia avagy autokróm, az első valódi színes képrögzítő eljárás technikáját a Lumière-fivérek  szabadalmaztatták 1904-ben, és 1907-től kezdték meg az autokróm üveglemezek gyártását. A technika lényege, hogy háromféle színre, cinóbervörösre, sárgászöldre és ultramarinkékre színezett keményítőszemcsék egyenletes keverékét vitték fel az üvegre, amelyet lakkal rögzítettek, s erre került a fényérzékeny emulzió. A lemezt a bevonat nélküli oldalán világították meg, s a különféle színű sugarak csak a velük egyező színű pontokon tudtak áthatolni az emulzióig.

Férfi boltja előtt, amelyben a fürdőkád egyiptomi megfelelőjét árulja

Mivel az autokróm üvegdiák papíron való sokszorosítása hosszú időn át nagyon tökéletlen maradt, a technika elsősorban a vetített képes előadások céljára szolgált, amelyek ebben az időben – mint már korábban láttuk – egészen a mozik elterjedéséig rendkívül népszerűek voltak. Amerikában a National Geographic Society széles körben használta őket, s az első világháború végétől kezdve Courtellemont is rendszeresen dolgozott az ő megbízásukból. Ezt az egyiptomi sorozatát, amely ugyancsak a National Geographic megrendelésére készült és az ő archívumukban maradt fenn, a Retroscope blog közölte néhány héttel ezelőtt.

Utcai sapkaárus

Kairó egyik tornya

A Nílus első kataraktája Asszuánnál

Fiatal núbiai lány