Wang Wei (699-761)

 
归辋川作

谷口疏鐘動,
漁樵稍欲稀。
悠然遠山暮,
獨向白云歸。
 


菱蔓弱難定,
楊花輕易飛。
東皋春草色,
惆悵掩柴扉。


guī wăng chuān zuò

gŭ kŏu shū zhōng dòng
yú qiáo shāo yù xī
yōu rán yuăn shān mù
dú xiàng bái yún guī

líng mán ruò nán dìng
yáng huā qīng yì fēi
dōng gāo chūn căo sè
chóu chàng yăn chái fēi


Visszatérés a Wang folyóhoz

a völgy bejáratánál harangszó foszlánya
rőzseszedők, halászok elmaradnak

a távoli hegyeken már este ül
egyedül megyek a fehér felhők felé

törékeny sulyom nem ver gyökeret
fűz barkáját könnyen viszi a szél

tavaszi fű színe a keleti parton
nehéz szívvel zárom be az ajtót

3 megjegyzés:

Judit írta...

Gyönyörű ez a vers! Káprázatosan szép! Elvinném a honlapomra, s nem a blogomba, ha lehet! Természetesen hivatkoznék arra, hol találtam! A válaszért visszajövök!

Studiolum írta...

Persze, nyugodtan, sőt örömmel. Blogunk névadójától, Wang Weitől – aki a Tang-kor és általában véve is az egész kínai irodalom egyik legnagyobb költője volt –, több verset is fordítottunk, és még továbbiakat is szeretnénk. A „kínai vers” kulcsszóra rákeresve kijönnek ezek és más költőkből készített fordításaink is.

Judit írta...

Köszönöm szépen a további információt is! Meg fogom nézni délután az összes verset, most elvileg dolgozom. :-)
Ide viszem majd őket: http://www.legendarium.eoldal.hu/.
Köszönettel: Ditta