Noruz, füvet nevelő

Baku belvárosában járva napok óta be-betérek az akadémiai könyvesboltba, hogy újra átlapozzam Çingiz Fərzəliyev Azərbaycan Rəngkarlığı, azaz Azerbajdzsán festészete című pompás albumát, amelyet megvásárolni reményem sincs, lévén Baku az olajboom óta a világ egyik legdrágább városa. Ez az ismeretlen festészet, amelynek gyökerei még a perzsa udvari művészetre nyúlnak vissza, teljesen elbűvöl ragyogó színeivel, titokzatos kompozícióival, a kifinomultság és naivitás különös kombinációjával, azzal, ahogy a nagy európai stílusokon is folyton átsugárzik a perzsa miniatúrák világa.


Az óváros szívében, a 15. századi Sirvansah-palotában tavaszköszöntő gyermekrajz-kiállítást rendeztek Noruz alkalmával. A képeket hat-tizenhárom éves korú gyerekek festették. Noha egyértelmű, hogy ezek a gyerekek rajzszakkörre járnak, mégis lenyűgöző, mennyire elsajátították már ennek a sajátos festészetnek az elvarázsolt színeit és kompozícióit. Fərzəliyevnek és utódjának nem lesz nehéz dolga, ha tíz-húsz év múlva kortárs művészekkel akarja folytatni majd az albumot.