Ideális városok



Az előző bejegyzés kérdésére, hogy milyennek láttatta egy korábbi fotós generáció a maga Moszkváját, Rafael Balázs adott választ, elküldve az English Russián közölt alábbi képek linkjét. Ottani címük szerint a 60-as évek Moszkváját ábrázolják, de az English Russia szokása szerint mindent összekavar és eltünteti a nyomokat: a képeket több meg nem nevezett forrásból öntötte össze tucatnyi duplummal, és sok olyan épülettel is, amelyek nem léteztek a 80-as évek előtt. A képek hangulata mégis hasonlít egymáshoz: minden reprezentativitásuk mellett is oldottabbak és személyesebbek mint amilyen például a fenti, valaha mindenütt árult tizenkét darabos „hivatalos” Moszkva-képeslapcsomag.







Az utolsó motívum már át is vezet a következő sorozathoz. Ha ezek a képek úgy idealizálták Moszkvát mint egy jól elrendezett virágoskertet, Valkorn ugyanott készült sorozata már egy, a mai orosz fotóra sokkal jellemzőbb „romon virág”-ideált követ, amely a pusztulás közepette még megtalálni igyekszik az egykori szépség nyomait.





„Nálunk vidám erotikaterem működik”






Az ideális város egy harmadik fajtája az, amikor már maga a pusztulás válik otthonossá és a szépség forrásává, a kertészeti hasonlatot folytatva valami egyszeri és csodás földalatti tenyészetté vagy dzsungellé. A fotós azért retteg, nehogy ez is eltűnjön, mert akkor az építőipari nagyvállalkozók személytelen és megalomán tömbjei foglalják el a helyét.










„A legrosszabb, ami ezzel a várossal történhet: ha felújítják”

9 megjegyzés:

ZM írta...

Döbbenetes, köszönöm sokunk nevében... a VDNH, azaz a Népgazdasági kiállítás... tudjuk, hogy nagy púder volt, de mégis. Mi lesz vele? Húsz éve nem jártam kint. Be is scennelem a magam diákkori rakétafotóit ugyanebből a csarnokból - valahogy el is küldöm. Egy tévedésem: nem kvaszos, hanem söröslajt ez itt (de pocsék volt, ezért jártunk a szlovák követségre meg a magyar boltba sörözni!); úgy kinézetre nagyjából ugyanaz...

Rafael Balázs írta...

Bocs, nem ZM, ő Í család másik fele...

Studiolum írta...

Nem gond, én is szoktam bennfelejtődni családtagok accountjában…

A kiállítás épületeit ezekben a hónapokban teszik a földdel egyenlővé. Több fotó is felkerült orosz blogokra, de senki nem tud semmit a továbbiakról. Az itt fotózott Koszmosz-csarnok még állt, de nem tudni, mi lesz a sorsa, senki nem nyilatkozik. Valószínűleg a Moszkvában már megszokott ingatlan- és építkezési panamáról van szó.

Nagyon örülnék a rakétafotóknak, fel is tenném őket további folytatásnak!

Judit írta...

1986 óta nem voltam Moszkvában... Hány év is az?! Csak egy picit több, mint amennyi azóta eltelt...
Én nagyon szerettem kint lenni!
1981-ben is voltam egy fél évig...
A távolságok mágikusak, s olvastam itt a Magyar Boltról... Végül megvehettünk bármit... Irtózatos volt a szegénység, meg azonnal jöttek utánunk a rendőrök, ha bemerészkedtünk a szegény negyedekbe, mert voltak már akkor is... Legfeljebb a bácsikák megkérdezték, hogy komszomolisták vagyunk-e, mert akkor bizony segíthettünk volna Nekik... Nem, mintha egyébként nem... És a magyar csirke a Pravdában kéjes lilán hűtő nélkül... De azért meglógtunk néha a részképzésünkről... Jártunk egy csomó helyen, ahová nem illett belépni, csak át kellett kicsit öltözni és lehetőleg nem megszólalni... Zagorszk volt a csúcs és a pravoszláv pászha... Sajnos, olyan vacak gépek voltak akkor, hogy a képek idővel elkezdtek besárgulni...

HaKohen írta...

Apróság, de az első részben egy valódi kvaszt áruló lajt van, ami ugyanúgy néz ki, mint a második részben a söröslajt. Ó de finom hűsítő volt a természetes eredetű kvasz, amikor még csak kátrányízű szörpöket lehetett kapni Moszkva utcáin. Később már nem tűnt olyan finomnak, hiába, tempora mutantur.

Sajnos a megalomán építészet nem csak a mai korra jellemző; éppen Moszkvában érdmes megnézni (ha még megvannak) a hét darab viszotnije domát (magasházat, megkülönböztetésül az ideológiailag káros felhőkarcolótól, azaz nyeboszkrjobtól, ami csak az imparalizmus hazájában van). Az egyikben volt a szovjet külügyminisztérium, egy másikban a Peking szálló, talán lakóház is volt közöttük. A háború utáni sztálini neobarokk megalománia építette őket, de már a 60-as években sokan kezdték szégyellni.

Studiolum írta...

Nekem a kvasz ma is nagyon finom, talán épp azért, mert olyan ritkán jutok hozzá. Az Arbat-boltokban mindig lehet a berlini orosz közösség által saját maguk számára gyártott palackos kvaszt kapni, és bár elmarad a tetthelyen készült friss kvasztól, azért nagyon jó.

Igen, a magasházak megvannak még. Barátaim már első moszkvai látogatásomkor is ezekkel kezdték Moszkva bemutatását, igaz, fanyalogva. De irányjelzőnek azért jók, és valóban adnak egyfajta „ideális város”-benyomást a kifejezés eredeti reneszánsz értelmében.

József írta...

Nagyszerű képek! "Az ifjúság édes emléke". Jó ezeket a képeket látni. Az emberek akkor is nagyszerűek és csodálatosak voltak. Az épületek, a távolságok...
5 év ebben a metropoliszban!! Úr Isten! Hogy bírtam ki.
Mégis szép volt, jó volt!
A pirog íze, a téli fagyi, a sorbanállások, a Sztalicsnaja Vodka uborkával, a Bolsoj, A Mauzóleum, a GUM, a metro, a VDNH, a szagok, brrr.
Brutálisan tódulnak elő az emlékképek.
Köszönöm, köszönöm.
Üdvözlettel mindenkinek
Márton József

Studiolum írta...

Nagyon köszönöm, az ilyen visszaemlékezések hitelesítik igazán a képeket!

Névtelen írta...

Jó nézegetni ezeket a képeket, rengeteg emlékem van 1980-ból mikor az olimpián dolgoztam, mint "specialist".
Kostunica képei között a parkban üldögélő orosz katonával szemben jövő gyerek térdig érő rövidnadrágja anakronizmus. Olyan rövidet viseltek, mint a másik képen az úttörők.
Ettől eltekintve, a régi Moszkva hangulatát jól adják vissza a fotók.
Érdekes, hogy akkoriban sehol nem láttam kokakólát, viszont a pepsikólát május körül vezették be, mindenütt látható volt a jellegzetes kioszkja.
Nem volt nagy sikere, lehet hogy a bennszülötteknek drága volt, nem sokat kellett sorban állni érte.
Ha a pepsi elfogyott, palackos kvaszt árultak benne.
A szagok. Halbolt, húsbolt, klórmész, jellegzetes orosz benzin.
Versenyeztünk, ki mer bemenni a Gorkíj utcai halboltba, kánikulában, anélkül, hogy rosszul lenne az "illatoktól".
Nevettünk rajta, hogy a Puskin utcai elektronikus számoló gép boltban, több száz gép között, az eladó egy fa golyós számoló gépen adja össze a blokkokat.
Még máig is észreveszem, ha egy autó elhúz mellettem, amit ukrán benzinnel hajtanak. Itt Kelet-Magyarországon sűrűn előfordul.
A VDNH. Rácsodálkoztunk a hifi tornyokra, aztán az orosz kollégák felvilágosítottak, hogy az a kiállítás azt mutatja be, amit nem gyártanak.
Fagyi, télen, nagykabátban a Gumban. Mínusz 36 fok, aztán nyáron +36 fok. A Nemzetközi Újságíró Központban töltött napjaim...