Az
előző bejegyzés kérdésére, hogy milyennek láttatta egy korábbi fotós generáció a maga Moszkváját, Rafael Balázs adott választ, elküldve az English Russián
közölt alábbi képek linkjét. Ottani címük szerint a 60-as évek Moszkváját ábrázolják, de az English Russia szokása szerint mindent összekavar és eltünteti a nyomokat: a képeket több meg nem nevezett forrásból öntötte össze tucatnyi duplummal, és sok olyan épülettel is, amelyek nem léteztek a 80-as évek előtt. A képek hangulata mégis hasonlít egymáshoz: minden reprezentativitásuk mellett is oldottabbak és személyesebbek mint amilyen például a fenti, valaha mindenütt árult tizenkét darabos „hivatalos” Moszkva-képeslapcsomag.
Az utolsó motívum már át is vezet a következő sorozathoz. Ha ezek a képek úgy idealizálták Moszkvát mint egy jól elrendezett virágoskertet, Valkorn ugyanott készült
sorozata már egy, a mai orosz fotóra sokkal jellemzőbb „romon virág”-ideált követ, amely a pusztulás közepette még megtalálni igyekszik az egykori szépség nyomait.
„Nálunk vidám erotikaterem működik”
Az ideális város egy
harmadik fajtája az, amikor már maga a pusztulás válik otthonossá és a szépség forrásává, a kertészeti hasonlatot folytatva valami egyszeri és csodás földalatti tenyészetté vagy dzsungellé. A fotós azért retteg, nehogy ez is eltűnjön, mert akkor az építőipari nagyvállalkozók személytelen és megalomán tömbjei foglalják el a helyét.
„A legrosszabb, ami ezzel a várossal történhet: ha felújítják”
9 megjegyzés:
Döbbenetes, köszönöm sokunk nevében... a VDNH, azaz a Népgazdasági kiállítás... tudjuk, hogy nagy púder volt, de mégis. Mi lesz vele? Húsz éve nem jártam kint. Be is scennelem a magam diákkori rakétafotóit ugyanebből a csarnokból - valahogy el is küldöm. Egy tévedésem: nem kvaszos, hanem söröslajt ez itt (de pocsék volt, ezért jártunk a szlovák követségre meg a magyar boltba sörözni!); úgy kinézetre nagyjából ugyanaz...
Bocs, nem ZM, ő Í család másik fele...
Nem gond, én is szoktam bennfelejtődni családtagok accountjában…
A kiállítás épületeit ezekben a hónapokban teszik a földdel egyenlővé. Több fotó is felkerült orosz blogokra, de senki nem tud semmit a továbbiakról. Az itt fotózott Koszmosz-csarnok még állt, de nem tudni, mi lesz a sorsa, senki nem nyilatkozik. Valószínűleg a Moszkvában már megszokott ingatlan- és építkezési panamáról van szó.
Nagyon örülnék a rakétafotóknak, fel is tenném őket további folytatásnak!
1986 óta nem voltam Moszkvában... Hány év is az?! Csak egy picit több, mint amennyi azóta eltelt...
Én nagyon szerettem kint lenni!
1981-ben is voltam egy fél évig...
A távolságok mágikusak, s olvastam itt a Magyar Boltról... Végül megvehettünk bármit... Irtózatos volt a szegénység, meg azonnal jöttek utánunk a rendőrök, ha bemerészkedtünk a szegény negyedekbe, mert voltak már akkor is... Legfeljebb a bácsikák megkérdezték, hogy komszomolisták vagyunk-e, mert akkor bizony segíthettünk volna Nekik... Nem, mintha egyébként nem... És a magyar csirke a Pravdában kéjes lilán hűtő nélkül... De azért meglógtunk néha a részképzésünkről... Jártunk egy csomó helyen, ahová nem illett belépni, csak át kellett kicsit öltözni és lehetőleg nem megszólalni... Zagorszk volt a csúcs és a pravoszláv pászha... Sajnos, olyan vacak gépek voltak akkor, hogy a képek idővel elkezdtek besárgulni...
Apróság, de az első részben egy valódi kvaszt áruló lajt van, ami ugyanúgy néz ki, mint a második részben a söröslajt. Ó de finom hűsítő volt a természetes eredetű kvasz, amikor még csak kátrányízű szörpöket lehetett kapni Moszkva utcáin. Később már nem tűnt olyan finomnak, hiába, tempora mutantur.
Sajnos a megalomán építészet nem csak a mai korra jellemző; éppen Moszkvában érdmes megnézni (ha még megvannak) a hét darab viszotnije domát (magasházat, megkülönböztetésül az ideológiailag káros felhőkarcolótól, azaz nyeboszkrjobtól, ami csak az imparalizmus hazájában van). Az egyikben volt a szovjet külügyminisztérium, egy másikban a Peking szálló, talán lakóház is volt közöttük. A háború utáni sztálini neobarokk megalománia építette őket, de már a 60-as években sokan kezdték szégyellni.
Nekem a kvasz ma is nagyon finom, talán épp azért, mert olyan ritkán jutok hozzá. Az Arbat-boltokban mindig lehet a berlini orosz közösség által saját maguk számára gyártott palackos kvaszt kapni, és bár elmarad a tetthelyen készült friss kvasztól, azért nagyon jó.
Igen, a magasházak megvannak még. Barátaim már első moszkvai látogatásomkor is ezekkel kezdték Moszkva bemutatását, igaz, fanyalogva. De irányjelzőnek azért jók, és valóban adnak egyfajta „ideális város”-benyomást a kifejezés eredeti reneszánsz értelmében.
Nagyszerű képek! "Az ifjúság édes emléke". Jó ezeket a képeket látni. Az emberek akkor is nagyszerűek és csodálatosak voltak. Az épületek, a távolságok...
5 év ebben a metropoliszban!! Úr Isten! Hogy bírtam ki.
Mégis szép volt, jó volt!
A pirog íze, a téli fagyi, a sorbanállások, a Sztalicsnaja Vodka uborkával, a Bolsoj, A Mauzóleum, a GUM, a metro, a VDNH, a szagok, brrr.
Brutálisan tódulnak elő az emlékképek.
Köszönöm, köszönöm.
Üdvözlettel mindenkinek
Márton József
Nagyon köszönöm, az ilyen visszaemlékezések hitelesítik igazán a képeket!
Jó nézegetni ezeket a képeket, rengeteg emlékem van 1980-ból mikor az olimpián dolgoztam, mint "specialist".
Kostunica képei között a parkban üldögélő orosz katonával szemben jövő gyerek térdig érő rövidnadrágja anakronizmus. Olyan rövidet viseltek, mint a másik képen az úttörők.
Ettől eltekintve, a régi Moszkva hangulatát jól adják vissza a fotók.
Érdekes, hogy akkoriban sehol nem láttam kokakólát, viszont a pepsikólát május körül vezették be, mindenütt látható volt a jellegzetes kioszkja.
Nem volt nagy sikere, lehet hogy a bennszülötteknek drága volt, nem sokat kellett sorban állni érte.
Ha a pepsi elfogyott, palackos kvaszt árultak benne.
A szagok. Halbolt, húsbolt, klórmész, jellegzetes orosz benzin.
Versenyeztünk, ki mer bemenni a Gorkíj utcai halboltba, kánikulában, anélkül, hogy rosszul lenne az "illatoktól".
Nevettünk rajta, hogy a Puskin utcai elektronikus számoló gép boltban, több száz gép között, az eladó egy fa golyós számoló gépen adja össze a blokkokat.
Még máig is észreveszem, ha egy autó elhúz mellettem, amit ukrán benzinnel hajtanak. Itt Kelet-Magyarországon sűrűn előfordul.
A VDNH. Rácsodálkoztunk a hifi tornyokra, aztán az orosz kollégák felvilágosítottak, hogy az a kiállítás azt mutatja be, amit nem gyártanak.
Fagyi, télen, nagykabátban a Gumban. Mínusz 36 fok, aztán nyáron +36 fok. A Nemzetközi Újságíró Központban töltött napjaim...
Megjegyzés küldése