Aki nem tud arabusul

Az odesszai reptéren megható búcsúköszöntés fogadja az elutazót, sok nyelven: Béke veled. Az itt szereplő legtöbb nyelven ez a köszöntés nem mindennapos, úgyhogy valószínűleg arról van szó, mint az előző bejegyzésben: hogy Odesszában a „külföldi” elsősorban „izraelit” jelent, s a velük használt שָׁלוֹם עֲלֵיכֶם shālôm ʻalêḵem-et fordítják itt a többi nyelvre.

A legtöbb nyelven legalább nyersfordítás szintjén ez rendben is volna. Kivéve az arabot. Itt ugyanis a helyes السلام عليكم as-salāmu ʻalaikum helyett elsőre valami megdöbbentő krikszkrakszot lát az arab íráshoz szokott szem. Ha elkezdi betűzni, akkor csakhamar rájön, mi történt: hogy valaki egyenként pötyögte be a köszöntés betűit, s azok nem álltak össze a szokásos kötött írássá, hanem minden betű a „magában álló” formát mutatja az arab betűk négy (szóeleji, közepi, végi, magában álló) formája közül. És ami még nagyobb baj: hogy mindez balról jobbra áll.


Valószínűleg az történt, hogy valaki arab szövegszerkesztőben írta be a köszöntést, majd a fájlt Odesszában európai alapnyelvű képszerkesztőbe olvasták be, s az egyfelől izolálta a betűket, másfelől átfordította az eredeti szöveget. Hogy ezt senki nem kontrollálta azóta sem, az a reptér szégyene.

És akkor még szerencse, hogy a köszöntést héberből fordították, és nem jiddisből, mert úgy Solomon Naumovics Rabinovicsot adott volna ki minden nyelven :) Képzeljük el ezt arabul, balról jobbra, különálló betűkkel…

Korábban írtam már ugyanilyen címmel posztot a szerb Kulin Ban együttes egy lemezéről, ahol valószínűleg ugyanez történt: az al-ud, „a lant” szót írták arabul ugyancsak különálló betűkkel és balról jobbra.

Ukrajna egy másik városában, Lembergben a Ruszka utcai nagy kávéház külső falán van minden ablak fölé más-más nyelven kiírva a „kávé” szó. Jiddisül hat éven át ugyanezzel a hibával volt látható: az eredeti קאַווע kāve szót nemcsak hogy fordítva, balról jobbra írták, de még az alef alatt szereplő, az „a” hangot jelző patah vonalkáját is külön betűnek vették. Valószínűleg hasonló szövegszerkesztő-inkompatibilitási hibából. Mára már valaki figyelmeztette őket, s a szó immár jobbról balra, s a patah-hal az alef alatt szerepel, de a régi hiba napszítta nyomai jól látszanak az ablak fakeretén.



Hogy a probléma mennyire aktuális, azt jól mutatja egy nagyon is aktuális karikatúra. Ezen az Észak-Szíriába népirtás céljából bevonult Erdoğan ISIS-ruhában éppen elvágni készül a Kurdisztánt szimbolizáló nőalak torkát, akinek arcát a törökbarát milícia által tegnapelőtt kivégzett Hevrin Khalaf szíriai kurd politikusnőtől kölcsönözték. Közben Putyin kezét mossa, Trump elfordul, az EU pedig a homokba dugja a fejét. Ebben a konstellációban a legkisebb baj az, hogy a kurd nőalak mellére ugyanígy, különálló betűkkel, és ráadásul hibásan, Kudristan-nak írták rá azt a régiót, amelyet képvisel, s amelyet helyesen így kellene írni:

كوردستان

Utóirat. Ahogy a Lumen blog felhívta rá a figyelmet, Erdoğan személyesen kérelmezte ennek a bejegyzésnek (pontosabban az angol változatának) a törlését a Google-nál, nyilván a fenti karikatúra miatt. Ennyit fogott fel belőle. A Google nem teljesítette a kérést – és olyan időket élünk, hogy ebbe a mondatba nem tehettem bele a „perszé”-t. Úgyhogy hálásnak kell lennem mind a Google-nek a kivételes karakánságért, mind Erdoğannak a nem remélt reklámért. Csodálatos, hogy a diktátoroknak mi mindenre kiterjed a figyelmük. Persze ez Törökországban már hagyomány.

És ha már a törököknél vagyunk, hadd gazdagítsam az elbaszott arab feliratok kollekcióját ezzel a példánnyal, amelyet egy isztambuli kioszk (köşk) oldaláról gyűjtöttem be. Csodálatos, hogy a törökök közül, akiknek elvileg arabul kellene olvasniuk a Koránt, még senkinek nem szúrt szemet.

Hamis barát

A postai bélyegzőkhöz gyakran fűződnek meglepő történetek. Az alábbi történetnél meglepőbbet azonban, ahogy az Index bulvárrovatában írnák, ma már nem fognak olvasni. Egy árverési szájton bukkant fel ma az alábbi tárgy:

„Poštovní úřad Ilnice feliratú cseh és szerb feliratos postabélyegző Ilnice albán település / cca 1910 Albania, Ilnice Czech postal station seal maker 36 mm”

Valóban történelmi pillanat, a „boldog békeidők” multikultijának betetőzése lehetett, amikor a festői szépségű balkáni hegyek között, a mai macedón határtól nem messze fekvő Ilnicë albán hegyi településen megnyílt az első postahivatal. És micsoda postahivatal! Kétnyelvű, cseh és szerb feliratos bélyegzővel, rajta az osztrák császári vagy az albán királyi kétfejű sas helyett a kétfarkú oroszlánnal. Mindez 1910-ben, négy évvel a Nagy Háború és nyolc évvel a nagy közép-európai határmozgások előtt. Milyen harmóniája a közép-európai népeknek! Ó, ha így maradt volna!


De hát nem maradt így. És talán nem is volt így soha. Hiszen honnan ered a helymeghatározás? Onnan, hogy a Google az „Ilnice” keresőszóra az albán hegyi falut dobja ki. Más eredmény nincs. Ha azonban józan ésszel belegondolunk, hol használhattak egyidejűleg hivatalos nyelvként cseh és cirill betűs feliratot a kétfarkú oroszlán égisze alatt, akkor rájövünk, hogy ez csakis az egykori Monarchia srévizavé átellenes másik sarkában, a Magyarországtól 1920-ban Csehszlovákiához csatolt Ruszinszkóban lehetett. S akkor már könnyű rátalálni a Nagyszőlőstől nem messze, az Ilnyicka-patak partján fekvő Iloncára (csehül Ilnice, ruszinul Ильниця, románul Ilniţa, mai ukrán hivatalos nevén Ільниця), amelynek persze a Google a pecséten szereplő egyetlen történelmi névalakját sem ismeri.

A nyelvészetben „faux-ami”, hamis barát az a szó, amely hasonlóan hangzik két nyelven, de valami egészen mást jelent. Mint a cseh Ilnice és az albán Ilnicë.  A fenti árverési leírás arra is rávilágít, hogy kellő körültekintés és forráskritika nélkül a Google is lehet a te hamis barátod.

Iloncáról nem találtunk egykorú képeslapot. Ez itt a szomszédos falut, a főúthoz és a vasúthoz közelebb eső, s ezért képeslap-vásárlókra inkább számot tartó Ilosvát ábrázolja. Végül is még mindig közelebb van oda, mint Ilnicë.

És Kő Pálnak (Péternek) köszönhetően most már Iloncáról is van képeslapunk, feltehetően az 1939-1944 közötti magyar világból, amikor a cseh világ multikultijának Ruszinszkóban végleg leáldozott.

Willkommenskultur

Aki édes hazájától távol él, ahhoz a távoli hírek is később érnek el. Csak most olvasom az Index tegnapelőtti tudósítását arról, amiről itt Berlinben már tegnapelőtt, hogy a német kormánypártok megegyeztek a menekültügyi reformokról. Magának a hírnek sok figyelmet sem akkor, sem most nem szenteltem, mert amennyire percről percre változik a német közvélemény és ennek uszályán a túlélésükért küzdő német pártok álláspontja, mire elolvasom, már túl is léptek rajtuk az események. Viszont van, ami ennél sokkal inkább megragadja a figyelmemet, s elavulása is évszázadokban mérhető: a grammatika csodái.


A cikket felvezető képen – amelyet nyilvánvalóan Németországban fotóztak – négynyelvű felirat üdvözli az érkezőket, németül, angolul, arabul és perzsául. Mind a négynek megvan a maga bája, de nézzük most a negyediket. Ez azt mondja: آمدید خوش, âmadid khosh. Ami semmit nem jelent. Perzsául ugyanis az üdvözlés megbonthatatlan idiómává összeforrott két szava pontosan a fordított sorrendben követi egymást: خوش آمدید, khoshâmadid. Másolják be nyugodtan mindkettőt Google fordítóba, és nézzék meg, mit ad ki rá.

„Be kelâse-ye dovvom khosh âmadid!” – Isten hozott a második osztályban! (aláhúzás tőlem)

Bármennyire görbék is a betűk az általunk megszokottakhoz képest, azért már a puszta grafikus forma is mutatja a különbséget.

Khosh âmadid! Csattanós, mint a németországi istenhozott, de nyelvtanilag helyes

Hogy mi a durva hiba oka? Valaki nyilván jól tudta, beírta a szövegszerkesztőbe és átküldte a grafikusnak. A grafikusnál pedig a jobbról balra szöveg önfejűen helyet cserélt, ahogy ez különféle szövegszerkesztőkben gyakran megtörténik, magunk is sokszor tapasztaltuk, hoztunk is már rá példát. Ha így esett, zag són, nem állíthatunk minden grafikus mellé egy perzsa rendőrt. Nagyobb baj, hogy erre sem a jeles eseményt előkészítő bizottság, sem a résztvevők valamelyike, sem a nagyérdemű mindmáig nem figyelt fel. A baki, mint cseppben a tenger, emblematikusan jelképezi a németországi felkészülés alapvető hiányosságait a más kultúrából jött emberek fogadására. Sőt a kép netes előfordulásaira rákeresve – szerencsére jelen pillanatban csupán 38 van belőlük – a Getty Images, minden bizonnyal a kép végső forrása, a find the perfect Persian Script stock photos jeligével hirdeti a képet.


Az arab formula helyes: أهلاَ وسَهْلاَ ahlān wa sahlān, jó emberekhez, bő legelőre. Ezt valaki ellenőrizte és helyreállította a megfelelő szórendet. Az iráni és afgán emigránsoknak azonban a szomorú âmadid khosh vetíti előre, mekkora megértésre számítsanak az indogermán rokonoknál. Mintha magyarul azt mondanánk, napotjó. Vagy mintha németül a willkommen helyett azt mondanánk: kommen will. Aminek persze az adott helyzetben nagyon is van értelme. Enyhítsük hát a baki státuszát lejterjakabról freudi elszólásra.