Az európai ruha

A világ egyik legjobb nyelvkönyve A kis herceg. A legkisebb nyelvekre is lefordították, szinte mindegyiken megtalálni hangoskönyv formájában is, s felépítésében, mintha tényleg nyelvkönyvnek szánták volna, az egyszerűtől halad a bonyolult felé. A hadseregben, hogy elüssem a vánszorgó időt, a Kis hercegből tanultam meg franciául, s első néhány fejezetét máig fejből tudom. Később kínaiul tanultam belőle, perzsát gyakoroltam vele a nagy modern költő, Ahmad Shamlou gyönyörű fordításában és előadásában, és használtam olasztanításhoz is. Megvan számos fordításban, többek között bécsi tájszólásban, baszk nyelven, római dialektusban és asszír fordításban is. De törökül valahogy még nincsen. Nem mintha nehéz volna beszerezni. Tavaly év végén az 1944-ben eltűnt Saint-Exupéry műveinek copyrightja lejárt, s január első napjaiban harminc török kiadó adta ki a regényt új fordításban, több mint 130 ezer példányban, a legolcsóbb kiadást 1 líráért, kevesebb mint fél euróért.


Ha valakinek török nyelvű Küçük Prensre volna szüksége, hát most érdemes beszerezni. És nemcsak az ára miatt, hanem azért is, mert – mint Kaya Genç felhívja rá blogján a figyelmet – ez az első olyan kiadás, amely végre helyrerak egy hetven éven át meggyökeresedett fordítási hibát. A hiba ráadásul éppen abban a fejezetben van, ahol a szerző a törököket említi, a következőképpen:


“Minden okom megvan rá, hogy azt higgyem: a bolygó, ahonnét a kis herceg jött, a B-612-es kisbolygó. Távcsövön ezt a csillagocskát csak egyetlenegyszer észlelték: 1909-ben egy török csillagász.

Fölfedezéséről akkor nagy előadást tartott a Nemzetközi Csillagászati Kongresszuson. Öltözéke miatt azonban nem hitt neki senki. Mert ilyenek a fölnőttek.

A B-612-es kisbolygó hírnevének nagy szerencséjére azonban egy török diktátor utóbb halálbüntetés terhe mellett megparancsolta népének, hogy öltözködjék európai módra. A csillagász 1920-ban megismételte előadását, ezúttal fölöttébb elegáns öltönyben. És ezúttal egyet is értett vele mindenki.”


A „török diktátor” természetesen Kemal Atatürk, a török világi állam megteremtője, aki 1925-ös úgynevezett „fezrendeletével” betiltotta a fez, a fátyol és egyéb hagyományos öltözékek viselését. A diktátoroknak azonban megvan az a különös szokásuk, hogy nem szeretik, ha diktátoroknak nevezik őket. Törökországban máig érvényben van az a törvény, amely három év börtönbüntetéssel sújtja Atatürknek, a törökök atyjának megsértését. Érthető tehát, ha a fordítók mindezidáig kerülték ezt a kifejezést.

Ahmet Muhip Dıranas, Baudelaire török fordítója, aki először fordította le a Kis herceget 1953-ban, az első világháborús árvák megsegítésére létrejött Çocuk ve Yuva (Gyermek és Otthon) magazin számára, ilyen módon igyekezett elejét venni az ekkortájt már negyvenéves árvák nemtetszésének:

„Szerencsére azonban a törökök egy nagy vezérük útmutatásával elkezdtek európai módra öltözni…”

A következő fordítás, amelyet Tomris Uyar és Cemal Süreya készített 1995-ben, már kissé másként fogalmaz:

„Egy ellentmondást nem tűrő török vezető egy napon törvényt hozott, amely szerint ettől fogva mindenkinek európai módra kellett öltöznie, s a aki nem, azt halálra ítélték.”

A 2015-ös fordítás, írja Kaya Genç, már pontosan adja vissza az eredeti francia mondatot. „Feljelentés még nem érkezett”, fejezi be posztját. A valóságban azonban nem egészen így áll a dolog.


A könyv ellen hivatalos tiltakozás érkezett, mégpedig nem a köztudottan világi beállítottságú hadsereg vagy valamely elkötelezett Atatürk fan club részéről. A török oktatási és tudományos dolgozók szakszervezetének lapján jelent meg a követelés, hogy a tiltott szót tartalmazó könyvet távolítsák el a oktatási minisztérium által az iskolák számára ajánlott könyvek listájáról.

A diktátoroknak hosszú a keze, s a távolból is igyekszenek megakadályozni, hogy néven nevezzük a dolgokat. Épp erről ismerni meg, hogy azok, amik.

Selçuk Erdem karikatúrája

Folytatás…