A szultán új ruhája

Kemal Atatürk janicsár-egyenruhában

Nemrég írtam A kis herceg török fordításainak hányattatott sorsáról. A kis herceg B-612-es kisbolygójának felfedezéséről szólva Saint-Exupéry a török csillagász történetével példázza, hogy a fölnőttek szemében mennyire a ruha teszi az embert:

„A B-612-es kisbolygó hírnevének nagy szerencséjére azonban egy török diktátor utóbb halálbüntetés terhe mellett megparancsolta népének, hogy öltözködjék európai módra. A csillagász 1920-ban megismételte előadását, ezúttal fölöttébb elegáns öltönyben. És ezúttal egyet is értett vele mindenki.”

A „török diktátor” természetesen Kemal Atatürk, akinek tiszteletét törvény írja elő, így hát a török fordítók hetven éven át erre-arra tekeregtek, hogy megkerüljék a törvénysértő formulát. Hol „a törökök nagy vezérének” fordították, hol „egy ellentmondást nem tűrő török vezetőnek”, míg aztán idén januárban, a szerző halálának hetvenedik évfordulóján végre napvilágot látott az új török kiadás a pontos fordítással. Ez ellen viszont nem más tiltakozott, mint a török oktatási és tudományos dolgozók szakszervezete, követelve, hogy a tiltott szót tartalmazó könyvet távolítsák el az oktatási minisztérium által az iskolák számára ajánlott könyvek listájáról.

A történet azonban itt nem ér véget.

A történet véget ér. VI. Mehmed Vahideddin szultán elhagyja Konstantinápolyt, 1922

A bejegyzést átvette tőlünk Dmitrij Csernisev orosz nyelvű blogja, az Ответы на незаданные вопросы is, természetesen az orosz fordításból idézve Saint-Exupéry szövegét:

„К счастью для репутации астероида В-612, турецкий султан велел своим подданным под страхом смерти носить европейское платье. В 1920 году тот астроном снова доложил о своем открытии. На этот раз он был одет по последней моде, – и все с ним согласились.”

„A B-612 kisbolygó hírnevének szerencséjére a török szultán halálbüntetés terhe mellett megparancsolta alattvalóinak, hogy viseljenek európai ruhát. A csillagász 1920-ban ismét beszámolt felfedezéséről. Ezúttal az utolsó divat szerint volt öltözve – s mindenki egyetértett vele.”


A fordítást a kiváló Nora Gal készítette az 1950-es években (aki még emlékszik rá odesszai utunkról, láttuk is emléktábláját ottani szülőháza falán). Vajon miért cserélte fel a „török diktátort” „török szultánra”? Talán hogy ne sértse a Szovjetunió török népeinek érzékenységét? Ez ekkoriban, a meskheti törökök és a krími tatárok deportálása táján nemigen lehetett szempont. Vagy hogy kijavítsa Saint-Exupéry hibáját? 1920-ban ugyanis még a szultán volt hatalmon az Oszmán Birodalomban. De ha ez volt a célja, újabb hibát ültetett a szövegbe, hiszen a szultánnak semmi oka sem volt elrendelni azt 1920-ban, amit Kemal Atatürknek annál több 1925-ben. Egyszerűbb lett volna a fiktív csillagász fiktív előadását áttennie 1925-re. Így persze a fordítás nyíltan eltért volna az eredeti szövegtől.

Van, amikor kár agyalni az eredeti szövegbe rejtett megoldhatatlan problémán. Le kell fordítani úgy, ahogy van.

Kis hercegek

2 megjegyzés:

Tamas Deak írta...

Ez akkor inkább valami olyasmi lesz, mint pl. a Nyolcvan nap alatt a Föld körül legelején, ahol a Saville Row-on hal meg 1814-ben Sheridan - ezt láttam már a (helyes) 1816-ra kijavítva, lábjegyzetelve, kihagyva. Most láttam Svejket portugálul, ott Ferenc Ferdinánd nagybácsiként volt meghagyva. Ha jól emlékszem, Réz Ádám lábjegyzetelte, Karikás Frigyes meg átírta a valóságnak megfelelően.

Studiolum írta...

Hát igen, a kulcsszó a mondatkezdő „Van amikor…”. Én magam is gyakran javítok, hol magában a szövegben (bár ezt nem szeretem, de a kiadó így kéri, mert nem lehet lábjegyzetelni), mint a már többször említett Ecónál, van amikor lábjegyzetben (volt könyv, amelyhez nyolcvan helyesbítő lábjegyzetet kellett hozzáfűznöm). Utóbbi az elegánsabb, de van, amikor ez szükségtelenül nagy hangsúlyt adna a hibának, és éppen A kis herceg ilyen. Švejknél én is meghagynám a szövegben a nagybácsit, hiszen a félművelt Švejk emlegeti így.