Ceci n’est pas une pipe

…ceci est une korn.

„Bretagne-ban. A pipa csak akkor jó, ha jól ég.” Collection Villard, Quimper. Bélyegző 1910.7.5.

A kelta nyelvek legnagyobb földrajzi kiterjedésüket nem az ókorban érték el, a római hódítás előtt, hanem, mint Peter Burke írja, a nagy felfedezések korában. A 16. század elején az Atlanti-óceánt járó angol és francia hajókon főként a kelta partvidék, Wales és Bretagne matrózai szolgáltak, s ilyenformán a breton és walesi volt a Csatornától a Karib-szigetekig az óceán egész északi részének közös tengerésznyelve.

A breton hajósok francia zászló alatt egészen a brazil partokig eljutottak, s ők hozták el elsőként a dohányt Európába, annak eredeti indián nevével együtt: betum. A szó breton közvetítéssel a franciába is átkerült: pétun, pétuner, ʻdohány, dohányozni’. Ez azonban mára már archaikussá vált, s ma egyedül a breton nyelv őrzi az eredeti indián szót: butun, butunad. A mai  európai nyelvekben elterjedt tobacco és változatai, amelyet a reneszánsz kori spanyol etimológusok a karibi indián nyelvekből származtattak, valójában a középkori arab tabbaq, ʻgyógyfű’ szóból ment át már a 15. században tobaco formában a spanyolba, s a fordított utat járva került el Amerikába. Mint Nicolás Monardes írja a John Frampton által angolra fordított Joyful Newes Oute of the Newe Founde Worlde (Szórakoztató híradások az újonnan lelt világból, 1577) c. könyvében:

„Many haue giuen it [tobacco] the name, Petum, whiche is in deede the proper name of the Hearbe, as they whiche haue traueiled that countrey can tell.”

„Sokan petum néven nevezik [a dohányt], amely valóban e fű eredeti neve, mint azt bárki megmondhatja, aki járt már azon a földrészen.”


A dohány használatát elsőként 1525-ben dokumentálják Bretagne-ban, s egyszersmind egész Európában. Az itteni Morlaix kikötőjében alapítják meg az első dohánymanufaktúrát is, ahol az új kontinensről behozott, s gyógynövényként használt dohányleveleket szárítás után répa formájú rudakká – carotte, a mai bretonban karot – sodorták, s így árulták. A „répából”, amelyek képe máig látható a bretagne-i trafikok cégtábláján, késsel szeletelték le a pipába vagy pofa bagónak való adagokat. Maga a pipa pedig eredetileg juhszarv volt, amelyet tölcsér (cornet) formájáról neveznek breton nyelven korn-nak.

„Nem haragszol?” – „Nem” – „Add már ide a dohányrépámat [tabac en carotte], hadd tömöm meg a pipámat.” Pipázó nő Morlaix-ban. Artaud et Nozais, Nantes

Míg a dohányzás a reneszánsz és barokk Európa sok vidékén „genderizálódott”, férfi-szórakozássá vált, Bretagne-ban éppúgy megmaradt mindkét nem gond- és éhségűző eszközének, mint eredeti hazájában. A 19. század végén az országot járó és néprajzi felvételeket készítő francia fotográfusok őszinte gyönyörűséggel csodálkoztak rá a pipázó breton öregasszonyokra, akiknek alakja a La Brettagne Pittoresque és Types Bretons képeslap-sorozatok elmaradhatatlan zsánerfigurájává vált. Ezek közül philaevrard tett közzé szép válogatást gyűjteményéből a régi francia képeslapoknak szentelt Cparama fórumon.


Klervi Rivière – Marie-Aline Lagadic: Labousig ar hoad. Breton nyelvű gwerz – ballada – egy tengerészről, aki meghív egy lányt, hogy hajózzanak át együtt Angliába, de a lány nemet mond. A Femmes de Bretagne (Bretagne asszonyai, 1996) albumról

korn korn korn korn korn korn korn korn korn korn korn korn korn korn korn korn korn korn korn korn korn korn korn korn korn korn korn korn korn korn korn korn korn korn korn korn korn korn korn korn korn korn korn korn korn korn korn korn korn korn korn korn korn korn korn korn korn korn korn korn korn korn korn korn korn


Az azonosítható helyszínű képeslapok Bretagne térképén

2 megjegyzés: