Vizitkártya


„Egy hajtű és egy vizitkártya birtokában egy nő
bátran szembenézhet a legtöbb váratlan helyzettel.
Emily Post: „Cards and Visits”, Chapter 10 of Etiquette in Society, in Business, in Politics and at Home, 1922

A vizitkártya bonyolult rítusa a 18. században vált az európai arisztokrácia etikettjének szerves részévé. A gentleman vagy úrihölgy, mielőtt felkeresett volna valakit otthonában, először vizitkártyáját küldte el szolgájával, s megvárta, míg az illető saját vizitkártyájának visszaküldésével jelzi, hogy látogatása nem lesz terhére. A rendszernek az illemtankönyvek által tárgyalt számtalan árnyalata a méltóság kölcsönös megőrzését szolgálta, annak elkerülését, amit a kínai etikett „arcvesztésnek” nevez. A válasz-vizitkártya például borítékban is érkezhetett, ami azt jelezte, hogy elfogadták ugyan a bejelentkezést, de korainak tartották még a látogatást.

Seth Kinman kaliforniai vadász vizitkártyája, Matthew Brady felvétele, 1864

A fényképes vizitkártyát – carte-de-visiteAndré Adolphe Eugène Disdéri párizsi fotográfus szabadalmaztatta 1854-ben. A találmánynak több fontos összetevője volt. Mindenekelőtt az addigi daguerrotípia helyett, amely másolatokat nem tett lehetővé, a nem sokkal korábban felfedezett nedves eljárást alkalmazta, amellyel egy negatívról tetszőleges számú pozitív képet állíthatott elő albuminpapíron, s ezeket vizitkártya méretű kartonpapírra kasírozta. Ezenkívül négylencsés fényképezőgéppel dolgozott, és akár nyolc vizitkártya méretű képet is készített egyazon kollódiumos üveglemezre. Árait így az akkor szokásosak egyötödére szorította le, s ráadásul rendkívül gyors, két napos határidővel vállalt munkát. Párizs összes többi fotográfusát megérintette a bukás szele.


Lobkowitz herceg felvágatlan vizitkártyája, 1858

Michaux a biciklijén, felvágatlan vizitkártya, 1867

Disdéri vizitkártyái nagy számban megtalálhatóak az interneten. Különösen jó gyűjtemény, majdnem ezer darab látható belőlük Paul Frecker londoni virtuális múzeumában, ahol a részletes képaláírások egyedülálló panoptikumot nyújtanak a korabeli párizsi haute société tagjairól.

„Le Panthéon de Paris”, Disdéri-reklámkártya: 380 vizitkártyából összeállított montázs, szintén vizitkártya-formátumban



A párizsi Opera balett-táncosnőinek lábai. Kollektív vizitkártya, Disdéri, 1864

Disdéri fényképes vizitkártyái hatalmas divathullámot indítottak el, különösen miután III. Napóleon császárról és családjáról is carte-de-visite-sorozatot készített, amelyet minden párizsi polgár szeretett volna albumában látni. A Boulevard des Italiens 8. szám alatti stúdiója, írja egy német látogatója, „valóban a fotográfia temploma – egyedülállóan fényűző és elegáns hely. Naponta három- vagy négyezer frank értékű portréfotót ad el”. Leányvállalata volt Londonban és Madridban, s több mint száz alkalmazottal dolgozott. Kilencvenegy albumot hagyott hátra 12 ezer negatívval és több mint ötvenezer képpel.

III. Napóleon, felesége és fia, mint a polgári család ideálképe





A vizitkártyák iránti szenvedély csak az 1860-as évek végétől kezdett alábbhagyni Párizsban, de a divat addigra már Amerikában és a Keleten hódított tovább: Berlinben, Bécsben, Pesten, Konstantinápolyban és az amerikai nagyvárosokban sorra nyíltak és egészen az első világháborúig, sőt néhol azt követően is virágoztak a vizitkártyákra szakosodott fotóműtermek.

Ueno Hikomának, az ómurai daimjó lányának vizitkártyája, 1869-1873 k.



Maharadzsák vizitkártyái, Ader-műhelye, 1870-80 k.

A fennmaradt vizitkártyák számát milliósra becsülik. Különös mikrokozmosz ez, amelynek intimitása sokkal többet láthatóvá tesz a kor szokásaiból, gondolkodásmódjából és mindennapjaiból, mint a reprezentatívabb és kötöttebb sémákat követő kabinetképek. Még többször is visszatérünk rájuk.

Egyiptomi vizitkártya-boríték, 1890 k.

6 megjegyzés:

Marguerite írta...

csodálatosak! és hogyan módosult a használatuk Európán kívül? mert gondolom a csejenek pl nem adaptálták az egész szokást, hogy előreküldették a kártyát, ha látogatóba mentek... lehet, hogy ezekben már inkább a fotós etnográfiai érdeklődése jelent meg. vagy lehettek az indiánok a megrendelők?

Studiolum írta...

Erről sajnos alig tudok valamit, és irodalom sem igen van még róla az egykori etikett-könyveken kívül. Az USA-ban biztosan megvolt a vizitkártyák európai használatának bonyolult hagyománya, tehát ott az elit társadalomba belépő indiánok – sokan voltak ilyenek – is így használták, többen saját törzsi ruhájukban fotóztatva magukat, aminek a keleti parton eddigre már kialakult a maga romantikája. A tűzföldi indián fiúkról azt lehet tudni, hogy világkiállításra vitték őket, és ott osztogatták magukról a kártyát. Az örmény kártyát egy olyan tbiliszi örmény fórumon találtam, ahol a 19. század végén barátok számára készített és osztogatott vicces fotókat mutattak be, ennek nagy hagyománya volt ott. Tbiliszi grúz fotósokról azt is lehet tudni, hogy nyugati hatásra készítettek vizitkártyákat pusztán találkozáskor átadott névjegykártya vagy családi fotóalbumba szánt és csereberélt képek céljára is, és valószínű, hogy az egész Keleten inkább ilyen használatuk volt.

És persze mindemellett voltak olyan vizitkártyák is, amelyekre etnográfiai motívumokat gyűjtöttek, tehát nem a tulajdonost ábrázolták. Sok esetben könnyű, máskor nehéz eldönteni, hogy egy kártya ilyen-e. Itt a néprajzi szekcióban a nagy választékból igyekeztem olyanokat összegyűjteni, amelyeket legalább valószínűsíthetően az osztogatott, akit ábrázoltak.

Marguerite írta...

facebook! :)

Studiolum írta...

??? :o

Marguerite írta...

úgymint
- önreprezentáció
- jelenlét
- társasági kapcsolatok/ismeretségi kör számontartása - akinek több kártyája van/magasabb rásadalmi presztízsű személyektől az bizonyára fontosabb/befolyásosabb/népszerűbb stb
- esztétikai tartalom
- gyűjtőszenvedély
hát ilyesformán FB

Studiolum írta...

nagyon jó párhuzam! tényleg valami ilyesmi lehetett

érdemes lenne végigvenni, mi játszotta a facebook szerepét az egyes korszakokban. Mint például a reneszánszban az emblémák/impresák és az album amicorumok, vagy a híres humanistákhoz írt/tőlük kapott (és persze gyorsan nyomtatásban is kiadott) levelek.