Egy darab történelem

Csak nemrég volt, hogy Francesca magyar szókincsét egyetlen újabb szó is huszonöt százalékkal gyarapította. Most pedig már első magyar versfordítását olvashatjuk. (Studiolum)

Történelemóra a történelmet próbáltam magyarázni a köveknek hallgattak próbáltam a fáknak bólogattak próbáltam a kertnek szelíden rámmosolygott a történelem négy évszakból áll mondta tavaszból nyárból őszből és télből most éppen tél jön Kányádi Sándor

Lezione di storia ho provato a spiegare la storia alle pietre hanno taciuto ho provato con gli alberi hanno annuito ho provato col giardino mi ha sorriso dolcemente la storia è composta da quattro stagioni ha detto, la primavera l’estate l’autunno e l’inverno ora è l’inverno che viene Sándor Kányádi

Felhívom a figyelmet egy szép és veszélyes szóra: magyaráz (főnévi igeneve magyarázni). Italianizzare, franciser, to anglicize stb. a maga nyelvén pusztán annyit tesz, mint az adott nyelv helyesírásához igazítani. A verdeutschen már jobban megközelíti, de nem teljesen: ez többnyire „németesítést” vagy németre fordítást jelent, és csak átvitt értelemben használják „egyszerű szavakkal érthetővé tenni” jelentésben. A magyaráz azonban pontosan ugyanazt jelenti, mint az olasz spiegare, mintegy hallgatólagosan beleértve – és éppen ebben áll szépsége és veszélyessége –, hogy igazából csak magyarul lehet megérteni a dolgokat.

Szép és veszélyes, mint Erdély, ahol Kányádi született, s amelyről egy olasz szerző így ír:

„Erdélyinek lenni – mondja Bodor Pál – annyit tesz, mint ortodoxnak, római katolikusnak, örménynek, kálvinistának, evangélikusnak, zsidónak, unitáriusnak lenni; szorosan együtt élni románokkal, magyarokkal, szlávokkal, szászokkal, örményekkel. Ebben a közös térben született meg a nagy „erdélyi utópia”, az a remény, hogy lehetséges együtt élni és virágozni. Ez a remény csak nagy ritkán vált valósággá, mint például a nagy parasztfelkelések idején.” De az utópia talán még ma is él. Vannak még értelmiségiek, akik nyíltan felszólalnak a nacionalizmus csapdája ellen, mint Jebeleanu, Dinescu és Crasnaru, akik mertek tiltakozni a soviniszta tézisek ellen. Vagy mint az író Dorin Tudoran, aki magyar barátjával, Szőcs Gézával együtt intézett felhívást az ENSZ-hez ezek ellen. Ugyancsak Bodor írja: „Van odaát két költő, az egyik magyar, a másik román: Kányádi Sándor és Ioan Alexandru. Életre szóló barátok, egymás verseit fordítják. Két párhuzamos élet, egyetlen szoros testvéri érzés. Ilyen emberek alkotják az erdélyi utópiát.”

Paolo Rumiz, Danubio: storie di una nuova Europa, Edizioni Studio Tesi, 1990