Társalgás

Orosz-észt háborús társalgási zsebkönyvBeszéljen lassabban.
Az igazat mondja.
Ha nem tudja, mondja azt: „nem tudom”.
Nem igaz, hogy nem tudja.
Hallania kellett.
Látnia kellett.
Hazudik.

A kulturális antropológia történetének fontos állomása, s az alkalmazott antropológia születésének hőskora volt, amikor Pearl Harbor után az amerikai antropológusok a kormány megbízásából sorra állították össze és adták ki a „Pocket Guide” könyvecskéket, amelyek a meghódítandó csendes-óceáni szigetek etikettjére és a helyi lakossággal való érintkezésre készítették fel az amerikai hadsereg katonáit. Épp ezekben a napokban jelenik meg az antropológiának erről a fordulatáról David H. Price kiváló könyve (amelyet persze még nem olvashattam, s a jelzőt csak a neten olvasható mutatványok és a szerző korábbi írásai miatt előlegezem meg neki), amely egyszersmind a szociális antropológusoknak Amerika jelenlegi iszlám-keleti háborúiban vállalt kétes szerepére is kitér.

Orosz-észt háborús társalgási zsebkönyvDobd el a fegyvert.
Fel a kezekkel.
Feküdj.
Ne beszélj.
Maradj csendben.
Ha nem maradsz csendben, megöllek.
Vissza!
Fordulj meg!
Fordulj erre!

Különös, hogy bizonyos helyzetekben a magázás még a nyomtatott ukáz szerint is tegezésbe vált át. Nem is tudom, lehetséges-e egyáltalán olyat mondani bármilyen nyelven, hogy „ha nem marad csendben, megölöm”. Azt hiszem, nem.

Orosz-észt háborús társalgási zsebkönyvA mi oldalunkon akar harcolni?
A mi hadseregünkben akar szolgálni?
Nem akar ellenünk harcolni?
Egyáltalán nem akar harcolni?
Rosszul bántak önnel a szolgálatban?

Nem tudtam, hogy az amerikaival egyidőben a szovjet hadsereg is rendszeresített hasonló célú könyvecskéket, persze mutatis mutandis. Ez a Szovjetunió Honvédelmi Népbiztosságának Állami Katonai Kiadója által 1940-ben kiadott orosz-észt katonai társalgási szótár (разговорник) üzbég fordító barátom, Temur közvetítésével került hozzám.

Orosz-észt háborús társalgási zsebkönyvVannak jószágok (lovak)?
Hány tehén (juh)?
Van széna (zab)?
Hány lónak elegendő?
Hány lakos van?
Hol lakik a falu elöljárója?
Hívják ide az elöljárót!
Szabadítsák fel ezeket a házakat a hadsereg számára.

A könyvecske három részből áll. A bevezető rész hét pontban (а-ж) az alapvető kifejezéseket tartalmazza: kapcsolatfelvétel, hely és idő, számok, mennyiségek, méretek, rangok. Ezután következnek tíz-tíz téma köré csoportosítva a bennszülöttek két fő csoportjával, a katonákkal illetve a „lakossággal” (жители) folytatott társalgás során használt leggyakoribb mondatok. Az orosz szöveg észt megfelelője mellett annak fonetikus cirill betűs átírását is megadják a könnyebb kiejthetőség végett.

Orosz-észt háborús társalgási zsebkönyvHány perccel ezelőtt?
Hány nap múlva?
Hány óra múlva?
Hány perc múlva?
Csak a számot/dátumot * mondja.
Ismételje meg.
Milyen napszakban?

A társalgások felépítése világos, kiforrott módszertanról tanúskodik, annak alapos gyakorlati ismeretéről, hogyan lehet egyértelmű információkhoz jutni egy ismeretlen nyelven. A válaszokat igyekszik igen-nemre korlátozni, megismételteti őket, ellenpróbát tesz, egymás után rákérdez a részletekre, leíratja a számokat, nyugtat, korhol és dicsér.

Orosz-észt háborús társalgási zsebkönyvLehet kenyeret (húst) szerezni?
Hány emberre?
Gyűjtsék össze és hozzák ide a teheneket (juhokat)!
Gyűjtsenek össze és hozzanak [enni] … lónak!
Gyűjtsenek össze és hozzanak [enni] … embernek!
Ne féljenek a Vörös Hadsereg katonáitól!

Ez a módszertan csak abban a részben lazul fel, ahol a kérdező az informátorok véleményére kíváncsi. Nem tudom, hogyan érthette meg alaposabb nyelvismeret nélkül az olyan kérdésekre adott válaszokat, mint „Hogyan beszélnek az [ellenséges] katonák a Szovjetunióról?” vagy „Hogyan viszonyul a lakosság a katonákhoz?”

Orosz-észt háborús társalgási zsebkönyvMegölt valakit parancsnokai közül?
Kit ölt meg? Mi a beosztása?
Mi a [család]neve?
Mi a rangja?
Tagja ön politikai pártnak?
Mondja meg ennek a pártnak a nevét.

A zsebkönyv egykori használója két helyet ikszelt be ceruzával. A kisebbik iksz a „Vannak-e [mármint az ellenségnek] harci kutyái?” és a „Vannak-e postagalambjaik?” kérdések közé esik, talán valamivel közelebb a kutyákhoz. A nagyobbik iksz a „Hol van a vezérkar (főhadiszállás)?” mellett áll.

Az Észt Szovjet Szocialista Köztársaság. Orosz háborús térkép, 1940Az Észt Szovjet Szocialista Köztársaság. Orosz haditérkép, 1940

A szovjet hadsereg 1940. június 16-án, három nappal a német hadsereg párizsi bevonulása után szállta meg a Molotov-Ribbentrop-egyezmény alapján a Szovjetuniónak juttatott Észtországot. Június 21-re a teljes észt hadsereget lefegyverezték és fogságba vitték. Rajtuk kívül 1941 júliusáig további 54 ezer embert deportáltak vagy végeztek ki, köztük az ország szinte teljes politikai és katonai vezető rétegét. A német támadás megindulásakor 33 ezer észt fiatalt soroztak be erőszakkal a Vörös Hadseregbe, majd nem sokkal később ezeket megbízhatatlannak minősítették és a Gulagra küldték. A deportálások és kivégzések 1944-től folytatódtak. 1945-re Észtország elveszítette lakosságának 25%-át. Ez volt a legmagasabb háborús emberveszteségi arány Európában. 1945 és 1956 között újabb tisztogatásokra és kuláktalanításra került sor. Ezzel egy időben megkezdődött az orosz lakosság betelepítése.

Orosz-észt háborús társalgási zsebkönyv

5 megjegyzés:

ÉvaZsuzsanna írta...

Az észtekről szóló bejegyzését olvasva jutott eszembe a
MEGRÁZÓ GULAG EMLÉKMŰ MAGADÁN MELLETT.
Az emlékművet Erneszt Neizvesztnij szobrász tervezte és építette, aki már amerikai állampolgár. A 16 méter magas szobor egy hegyen van Magadán közelében, ahova két kilométeres autóbusz-utazás után lehet érni.
Az emlékmű megrázó látvány. A hatalmas fej egyenesen néz a hegyről a távolba és az egyik szeméből könnyek hullnak. A másik szeme üres és egy harang van az üregben, amelyet a szél mozgat és állandóan melodikusan harangoz. A jobb oldalon több különböző nemzetiségű ember képmását lehet látni (köztük japánt is). A hatalmas kereszt a feltámadást jelenti. Belülről egy ún. "karcer", vagyis elkülönítő van és a kijáratnál egy síró kislány bronz alakja búcsúztatja a látogatót.
Az emlékmű képét kimentettem az internetről, sajnos mellékelni ide nem tudom.

Studiolum írta...

Nem ismertem az emlékművet, és nagyon köszönöm, hogy felhívta rá a figyelmet!

A neten nehezen találtam igazán jó képet róla. Még a legjobbat ezen az albán fórumon, alatta mindjárt ott van Nyeizvesztnijnek az 1943-as kalmük deportálás (amelyben a kalmük nép legnagyobb része elpusztult) emlékére emelt elistai emlékműve is. Egy másik fotó a Gulagnak szentelt dán szájton van, amelyet érdemes egészében is átnézni. Az "Arctic Photo" egész sorozatot szentel Magadannak, az őslakók sok szép népviseletes képével is, ez mindjárt a szobor jó fotójával kezdődik. Oroszul egy útleírás is van róla részletes fotókkal, talán ez érzékelteti leginkább a hely döbbenetét. (A sok oldalas útleírásban tovább- és előrelapozni is érdemes a szovjet és posztszovjet pusztulást dokumentáló fotókért.)

Nyeizvesztnij emlékművei közül eddig csak a Hruscsov-síremléket ismertem, amely a szobrász Wikipedia-szócikkét is illusztrálja. Ehhez a síremlékhez azt is kell tudni, hogy épp Hruscsov volt az, aki Nyeizvesztnij karrierjét félbetörte az „Új Valóság” modern művészcsoportnak azon a híres 1962-es Manyezs-beli kiállításán, amelyről egyszer már itt a blogban is írtam.

Nyeizvesztnijnek most New Yorkban van stúdiója, ennek szájtján külön lapja van az általa készített emlékműveknek.

A kolimai lágerekről Varlam Salamov írt megrázóan több, magyarul is megjelent könyvében.

A sztálini idők áldozatainak egy másik, szintén döbbenetes moszkvai emlékművét régebben találtam az „English Russia” szájton.

Fejes László írta...

"Csak a számot mondja." -- Helyesen: "Csak a dátumot mondja." Nem néztem tüzetesen végig, de ez feltűnt.

Studiolum írta...

Köszönöm! (és az esetleges további javításokat is) Ha az észt szövegből ez derül ki, akkor biztosan így van. Az orosz число két értelme közül viszont azért szavaznék inkább a „szám”-ra, mert az előző kérdések mind a számosságra kérdeztek rá: hány nap, hány óra, hány perc. A только azt sugallja, hogy itt a kapott válaszból a számot mint a legfontosabb információt ismételteti meg – ami kihallgatásmódszertanilag is logikusnak tűnik –, hiszen a dátumra az addigi sort folytatva egyszerűbben is rákérdezhetett volna a какое число-val.

Tamas DEAK írta...

Úgy látszik, ez már 1914 elején is nemes hagyomány volt ...