Urbinói helyek

Urbino, Bar Victoria a Santa Lucia városkapunál (a Bramante utca végén). Nagy Sára fotója.

Egy város meglátogatását az teszi számomra teljessé, ha találok benne olyan otthonos helyet, ahol leülhetek egy időre. Nem kell ennek étteremnek lennie: lehet egy lépcső, egy kút, egy pad, ahol egy darabig nyugodtan időzve befogadhatom a várost. Ez a hely lesz az otthonom abban a városban amíg ott vagyok, s utána is, emlékeimben.

Nem kell étteremnek lennie, de fölséges érzés, ha sikerül olyen éttermet találni, amely alkalmas rá, hogy ilyenfajta otthonná váljon. Olyat, amelyik természetes és személyes hangulatával, egyszerű berendezésével, a pult fölött és a falakon felhalmozódó tárgyakkal és képekkel, a pincér közvetlen modorával már eleve ilyen otthonosságot és időtlenséget áraszt. Ahová a környékbeliek járnak a konyha és a társaság kedvéért.

Nem vagyok gourmand, úgyhogy ha sikerül ilyen helyre találnom, az már nem is aggaszt, milyen lesz a konyhája. Igazán autentikus helyen a szakács sem lehet rossz, pláne ha a helyi közönség tényleg oda jár. Most azonban, hogy gourmandok társaságában kerestük fel Urbinót, igyekeztem ebből a szempontból is kedvükre valót találni.

Amikor másfél éve itt jártunk, hosszan kerestünk ilyen helyet vacsoraidőben, de nem találtunk. Végül a Raffaello utca végén lévő borkimérésben adtak néhány tippet, lemondóan hozzátéve: „ott már úgysincs ilyenkor hely”. Végül aztán az Angolo Divino pincéjében mégis volt, s nem is volt rossz, de azt gondoltam, következő alkalommal jobb lesz előre felkészülni a város vendéglőiből.

Az imént leírt kategória Olaszországban az osteria (kocsma), trattoria (kifőzde) vagy a taverna (pinceborozó) nevet viseli. Sajnos a tájékozódást nehezíti, hogy az utóbbi évtizedekben sok elegáns étterem is így nevezi magát a hagyományos fíling kedvéért, akárcsak nálunk az ún. „csárdák”. Kiindulásnak azonban megteszi. Összeállítottam tehát az internetről az urbinói vendéglők listáját, előrevéve rajta az ilyen nevűeket, majd egyenként rákerestem említéseikre a nagy blogmotorokon. Feltételeztem, hogy az élményeikről beszámoló turisták megemlítik a szimpatikusnak talált éttermeket. Különösen számítottam a más olasz városokból átrándulók véleményére, akik pontosabban ismerik a helyi sztenderdeket a külföldieknél. És nem is csalódtam. Különféle szerzők különféle nyelvű blogokon az alábbi helyeket ajánlották Urbino falain belül (az egeret a név fölé mozdítva pontosabb információt is olvashatunk róluk):

Természetesen a városban és közvetlen környékén ennél jóval több – körülbelül negyven – étterem van, s nem is biztos, hogy egyikük-másikuk nem jobb a fenti nyolc valamelyikénél. Ez a nyolc csupán abban különbözik a többitől, hogy „internetes referenciájuk” van, míg a többinek nincs, s ezért ha az embernek kevés ideje van – mint most nekünk –, érdemes ezeket kipróbálni.

Ha olvasóinknak bármely más étteremmel vannak jó tapasztalatai, s azokat megírják nekünk, örömmel vesszük fel azokat is a térképre.

Urbino, Taverna degli Artisti, via Bramante 52. Nagy Sára fotója.

A nyolc közül ezúttal a Taverna degli Artistit választottuk. A vendéglő a Bramante utca vége felé található, nem sokkal a városkapu előtt, távol minden üzlettől és étteremtől, s cégére is csak egy lámpás az ajtó fölött és egy szerény kis cégtábla a kirakat üvege mögött. A fenti előtanulmányok nélkül biztosan nem tértünk volna be ide. Így azonban már azt is tudtuk, hogy muszáj előre asztalt foglalnunk, ha egyáltalán lesz még szabad asztal, mire megérkezünk Urbinóba.

És lett. Igaz, már csak fél tizenegyre volt egyetlen asztal. A két félpincehelyiséget – merthogy az utcáról lépcsőn kell aláereszkedni, de a terem túloldalán ablakból lehet letekinteni a városba – csupa diák töltötte meg, talán az Urbinóban jelentős képzőművészeti fakultásról, ami magyarázza is a hely nevét. A másik magyarázatot a vendéglő valamennyi helyiségét díszítő 18. századi freskók adják. Ezek ugyanis, ha az ember közelebbről megnézi, nemrégen készültek eredeti stílusban. Nagyon valószínű, hogy a freskókat is a fakultás diákjai festették, akik talán esténként ették le, amiért napközben megdolgoztak.

Ha így történt, akkor fényes üzletet kötöttek. A Taverna degli Artisti konyhája ugyanis olyan fantasztikus, hogy felülmúl minden más általam ismert olasz éttermet. Több, mint húsz éve járok Olaszországba diákként, tolmácsként, kutatóként és barátlátogatásra, de ennyire kifinomult fogásokat, amelyeket csak a legrafináltabb kínai kínai éttermekéhez tudok hasonlítani, még nem ettem. Mi éppen friss gombasalátát kértünk, chitarrinét (jellegzetes marchei tésztát), diós-vargányás raviolit, bivalytejből készült mozzarellát, amely a boltival szemben elomlott a szájban, mint a piskóta, és fölséges sült báránybordát – de azt hiszem, akármit kértünk volna, ugyanígy lenyűgözött volna minket. A ház bora különlegesen finom, könnyű marchei bor volt, literes üvegben, igazi felüdülés a testes toszkán borok után. Kétszer is rendeltünk belőle, desszertet is kértünk, s a vacsora végén így is kevesebbet fizettünk fejenként 18 eurónál.

S akkor még hátravan hét – vagy a már kipróbált és jónak ítélt Angolo Divinót leszámítva hat – garantált hely a következő alkalmakra. Nem tudom, képesek lesznek-e felülmúlni az Artistit, de abban biztos vagyok, hogy a tesztelésben sok örömünket leljük.


Update. Most fedezzük fel, hogy négy napja Ashley és Jason, az Urbino melletti La Tavola Marche agriturismo tulajdonosai – az előző bejegyzésben említett Giulia barátai – is Urbinóban jártak, ugyancsak az Artistiben vacsoráztak, s megerősítik azt a sejtésünket, hogy a freskók művésztanoncoktól származnak. – Érdekes – és vigasztaló –, hogy bejegyzésük utolsó képe épnek mutatja a városi Raffaello-emlékműnek azt a feliratát, amelyet mi három nappal korábban a puttó jobb kezével együtt félig letörve láttunk.