Krokodilok


Német napilapból, amelyet a német hadsereg adott ki a megszállt orosz területen, már idéztünk itt a blogon. Olyan kiadványról is volt már szó, amelyet a náci propaganda orosz nyelvre fordítva terjesztett azok számára, akik „a bolsevik hóhérok által a világtól hosszú éveken át elzárva nem ismerhették meg az igazságot.” De hogy a nemzetiszocialista párt lapját, a Völkischer Beobachter-t már sok évvel a megszállás előtt oroszra fordítva, nagy példányszámban terjesztették Moszkvában, arról még nem írtunk. Úgysem hitte volna el senki.


A lap a Крокодил élclap mellékleteként jelent meg az 1935/5 számban, amely azóta keresett darabbá vált gyűjtők körében. Vezércikke Mozogjunk címmel kifejti, hogy amely nép nem mozog, az kihal, s a mozgás irányát keletben megjelölve az egész mellékletet a Drang nach Osten témájának rendeli alá. Pfulz von Pfulz dandártábornok történeti megalapozásként kifejti, hogy Kijev ősi japán település (Ki-ov, Ki-o-to), s az ukránok japán származásúak, ilyenformán Ukrajna Japánt illeti; de Japán Szibériáért cserébe átengedi Németországnak, hogy az elcserélhesse Lengyelországgal a danzigi korridorért. Figyelemreméltó a szerzők jólértesültsége, hiszen több mint egy évvel vagyunk még a német-japán paktum előtt; igaz, olyan merészet még ők sem mertek gondolni, hogy Németországnak nem kell majd egyezkednie Lengyelországgal.

Ukrajna sorsának elrendezése után a lap a távolabb fekvő életterekre veti tekintetét, s két írásban mutatja be a bolsevizmus igájában sínylődő orosz nép szörnyű sorsát. A baloldali kéthasábos fotón felirata szerint egy szovjet rendőrnő csókolja meg fiát, s rámutatva, hogy „ehhez hasonló hátborzongató jelenetek mindennaposak ebben a szerencsétlen országban,” követeli a Krím, a Kaukázus és Ukrajna német megszállását. K. Meyer von Speyer pedig A szörnyű Moszkvában címmel egész hasábos tudósításban számol be az orosz arisztokrata származású Arkagyija Jelizavetovnáról, akit, miután családjával gyakorlatilag ruhátlanul és étlen-szomjan töltötték a forradalom óta eltelt éveket, haldokló anyja felszentel bolsevikellenes felkelőnek, s ő a Moszkvába látogató tiszta tekintetű árjától kéri el a véletlenül épp nála lévő néhány géppisztolyt és páncélautót, majd a végén a Deutschland über alles-t suttogva leheli ki lelkét.

A német hírek között első helyen áll a Wehrmacht új csodafegyvere (ne feledjük, ez még a fegyverzetkorlátozás ideje: a német hadsereg létszáma nem haladhatja meg a százezer főt, és nem tarthat páncélosokat és repülőket): a gépesített árja tyúk, katonai parádé céljára. A rövidhírek között szerepel, hogy két nap múlva ismeretlen holttestet fognak találni a Schwulstrasse és Saufenstrasse sarkán (az utcanevek tanúsága szerint a szerzőnek nemcsak kiváló német tudása, de némi humora is volt, ami nem magától értődő egy élclapnál), amely az SS szerint valószínűleg az általuk letartóztatott O. Pitkével azonos. Végül hirdetésben keresnek коридорный-t, azaz londinert a lengyel korridor számára, pitiáner politikai szarkeverés és antibolsevik propaganda feladatkörrel, lehetőleg arisztokrata vagy csendőrszármazással.

Az élclap tíznaponta jelent meg, s a világpolitika egyéb vonatkozásaiban is támogatnia kellett a szovjet olvasót a véleményformálásban, így hát nem szentelhette az egész számot a német kérdésnek. Beszámol a lengyel gyermekek munkanélkülivé képzéséről, illetve az angol munkanélküliek ritka étkezési szokásairól is. Ezekre azonban egy másik bejegyzésben térünk vissza.


A szerzők biztosan nem sejtették, milyen hamar megvalósul egy s más a mellékletben írottakból. Valószínűleg Goebbels sem tudta, hogy amit a Völkischer Beobachter 1941. július 6-i számában a lerohant Szovjetunióban feltárt bolsevik borzalmakról írt, csupán terjengős epigonja a lap 1935-ös orosz kiadásában K. Meyer von Speyer által felvázolt forgatókönyvnek.

A német téma azonban nem szakadt meg a Крокодил-ban. Számai 1935-től 1946-ig megtalálhatóak az orosz neten, s ezek rendszeresen közöltek további naprakész beszámolókat a Reichből. Egyetlenegy hosszú hiátus van csupán: 1939 augusztusa, a Molotov-Ribbentrop-paktum és 1941 júniusa, a Szovjetunió német lerohanása között a Крокодил egyetlen száma sincs fent a neten. Hogy ezek mit közölhettek Németországról, az új fegyverbarátról, arra csak a lap munkatársai, a Kukrinyikszi által készített plakátból következtethetünk.


Megbeszélték a testvér nemzetek
a találkozót az ellenséges város fölé.
Minden egyes kézfogásukra
megremeg a birodalmi Britannia
.

3 megjegyzés:

Judit írta...

Nem semmi ez a plakát!
Erre szokták mondani, hogy a történelemnek vannak elsődleges , másodlagos és harmadlagos forrásai is...
Ez forrás ám a javából.
Kategorizálva másodlagos.
S az ilyenek árulnak el néha a legtöbbet egy korról!

Szeretettel: Judit

Csakbetksszmk írta...

„Schwulstrasse és Saufenstrasse sarkán”: magyarra átültetve talán Köcsög utca és Kancsó utca lenne? (Szó szerint homokos és piálás.)

Pfulz és Pitke: nem találtam semmit.

Studiolum írta...

Nagyon köszönöm! Igen, az utcaneveknek ezek lennének a találó fordításai. Pfulz talán az orosz „pfuj” német személynevesített változata lehet.