Öröködbe Uram pogányok jöttek

Írtuk már, hogy augusztus 24-e, Bertalan napja nemcsak a francia, hanem a széki kálvinisták számára is gyásznap. 1717-ben az Észak-Erdélyt végigpusztító tatárok, miután a kifosztani tervezett gazdag örmény szomszédváros, Szamosújvár kapuit zárva találták, Szék falujával kárpótolták magukat. A falut kirabolták, lakóinak nagy részét megölték vagy elhurcolták. Mindössze száz túlélő maradt. Utódaik azóta is feketében járnak, s fogadalmat tettek, hogy ezen a napon háromszor tartanak bűnbánati istentiszteletet.




A déli istentisztelet a megemlékezésé. Felolvassák az 1759-es krónika tudósítását, és az 1771-es vizsgálat tanúvallomásait.

Tamás István 57 esztendős vallja. Engemet is más széki lakosokkal egyetemben elraboltak a kajáni gátnál. Az atyámat levágták. Most is közülek sokan oda vagynak a pogán kézbe.

Balog György vallja, hogy 700 embert raboltak el Székről. Az édesattyától és Pószás Miklós orosz nemzetből való vén embertől hallotta.

Sipos István 70 esztendős vallja. Az atyámat másokkal együtt elrabolták.

Molnár Mihály 68 esztendős vallja. Igen sokat elraboltak a székiek közül, itthon alig maradt száz gyermekkel együtt.

Nemes Kis Erzsébet özv. Havadi Andrásné 76 esztendős vallja. Engemet is másokkal együtt elrablottak volt a pogányság, tudom, hogy vélem együtt száz negyven négyet rablottak el, kik közül csak négyet tudok, hogy megszabadult volna.

Havadi András 43 esztendős, hogy feles számú személyeket elrablottak, azt igen jól tudom, mivel most is nálam van listájok azon el rablott személyeknek, kik közül talán 86 számból állók oda maradtak. Elrabolták Havadi Klárát 2 esztendős korában, negyedfél esztendős korába visszahozatott Székre, 1768-ban meghalt.

Csorba Benedek 65 esztendős. 1717 aug. holnap vége felé a tatárok Beszterce völgye felől bétörvén engem is megvágtak és másokkal Máramarosba vittek, két hét múlva szabadultam haza, a’ mikoris testvér nénémet örökösön elvitték, ki közül igen kevesen szabadultak meg.

Faragó vagy Balásfi István: Tudom, hogy sokakat elrablottak, engemet az édesatyám vett ki a tatár kezéből a széki határon.

Árkosi Borbála 73 esztendős. Én mint liánka a templom oldalán ülve láttam a levelek prédálását, a papot csak gatyaszárban hatták és egy ködmönbe. Faragó Györgyet megvágták, engem is elrablottak, 11 napig voltam rab.

Kovács Márton: A hegyről néztem, hogy dúlták fel a templomot és hánták a leveleket a tatárok, a templom ajtaján bérontottak, a nép Káján felé szaladt, a Gátnál beérték, sokat elraboltak.

Sós Pál 78 esztendős. A feleségemet is elrabolták, Bárdos Erzsébetet s vélle talán 600-nál többet.

Az istentisztelet után felvetem, hogy hat év múlva, a háromszázadik évfordulóra érdemes volna meghívni a tatárok képviselőit is kiengesztelődés céljából, megvolnának hozzá a kapcsolatok. Vendéglátóim a fejüket ingatják. „Korai még”, mondják.




A textus a 79. zsoltár verse: Ó Isten! Pogányok törtek örökségedre, meggyalázták szent templomodat, romhalmazzá tették Jeruzsálemet. A gyülekezet a zsoltár helyi parafrázisát énekli.

öröködbe uram pogányok jöttek
meggyalázták kövét szent küszöbödnek
kezük a várost halálra vetették
orcáink sorát siralommá tették

szolgáidnak testek akik megölettek
temetetlen maradtak vagy akik megölték
ételül vetették a mezei vadaknak

hogy folyt a vér ottan a szent a drága
kövér patakokban mint a víz árja
kővé dermedtünk a nagy öldöklésre
s nem maradt szívünk méltó temetésre

Tíznapos galíciai utunk végén járunk. Tömérdek pusztulást láttunk, amelyeket az itt élő népek okoztak egymásnak. Ez a vers lehetne a mottója az útnak, amelyről hamarosan beszámolunk.