Back in the U.S.S.R.


Amikor a tegnapi két május elsejei visszaemlékezést közzétettem, még nem tudhattam, mennyire megágyaznak ennek a harmadiknak, amelyet a tegnap késő esti orosz hírek és blogbejegyzések inspiráltak. A hagyományos szovjet május elseje, amelynek koreográfiáját a nép vezetői előtti tisztelgés és az imperialisták elítélése határozta meg, és az 1933-as náci május elseje, amelyet hivatalosan a szakszervezetek szövetsége hívott össze, ám épp ezzel a látszólagos spontaneitásával és lenyűgöző méreteivel valójában a hatalom legitimálására szolgált, közösen adják meg az értelmezési keretet a tegnap Moszkvában közel százezres részvétellel megszervezett május elsejei felvonuláshoz.

„A Szovjetunió harcol!”

A május elsejei felvonulás, a Forradalom- és Győzelem-napi katonai parádék mellett a Szovjetunió legnagyobb ünnepe 1990 óta gyakorlatilag szünetelt Moszkvában. Egyes szakszervezetek és idős kommunisták rendeztek ugyan majálisokat és kisebb-nagyobb meneteket itt-ott a városban, ám ilyen méretű tömegrendezvény, pláne amelyik a Vörös Téren is áthalad, mint a régi szép időkben, a kommunizmus bukása óta nem volt, s Moszkva lakói nem is álmodtak róla. Egészen a közelmúltig, mert a szakszervezetek szövetségében is csak néhány napja vetődött fel a felvonulás megszervezése. Csodálatos dolog, hogy ilyen rövid idő alatt ennyire frappánsan meg tudták szervezni, az útvonalat biztosítani, propagandaanyagokat nyomtatni, és persze a hetven és százezer közötti felvonulót is beszervezni, de hát nemrég, a Krím villámgyors csatlakozásakor is láttuk, milyen karikacsapásra tudnak menni a dolgok, ha az orosz nép egységesen, szívét-lelkét beleadva kiáll egy ügy mellett.

„Hiszünk Putyinban!”

may20141 may20141 may20141 may20141 may20141 may20141 may20141 may20141 may20141 may20141 may20141 may20141 may20141 may20141 may20141 may20141 may20141

Hétéves kislány, vörös csillag alakú léggömbbel. Anyja büszkén nyilatkozza a Novaja Gazetának: „Mindig szerettem volna, ha a gyerekeim is átélhetik ezt az érzést, amit én gyerekkoromban. Hiszen ez volt a legnagyobb ünnep. Ezt az örömöt, ezt a közösséget, hogy mi együtt vagyunk, mind szovjet emberek vagyunk… És amit most látok, annyira, de annyira olyan, mint volt…” És a dalokat és a konferálást hallgatva, s a felvonulókat és transzparenseiket nézve valóban mintha a Szovjetunió éledt volna újjá, ami nem is áll távol Putyin szándékától. A hivatalosan a szakszervezetek szövetsége által, a munkásság tiszteletére szervezett rendezvényt az egykori és mostani vezetőket – Putyin mellett Sztálint, sőt Beriját – dicsőítő, a kormányzó Egységes Oroszország pártot éltető, a hivatalos politika mellett kiálló, a Krím visszaszerzésén örvendő, Amerikát, a NATO-t és Ukrajnát fenyegető feliratok, és a tömegesen viselt narancs-fekete győzelmi Szent György-szalagok dominálják.




„Darwin elméletének csődje! Egy nagyfülű fekete majom akarja irányítani a világot!”


Hogy az oroszokat – a magyarokhoz hasonlóan – mennyire élesen megosztja a politikai helyzet, azt a Georgij Malec fotóblogger képeihez egyetlen nap alatt érkezett 1204 kommentár is mutatja. Független közvéleménykutatások szerint az ország 80%-a egyetért Putyin politikájával, és 73%-a boldognak érzi magát, de az interneten kiegyenlítettebb a két tábor aránya. A kommentárfolyam mindjárt az elején olyan, az orosz nyelv rejtett kincseit tankönyvbe illően felvonultató kölcsönös mocskolódással kezdődik, ami orosz blogokban egyáltalán nem szokásos. Az elnök emberei az itthonról is ismert fapofával hangoztatják a tüntetés függetlenségét – „szép idő volt, hát kijöttek az emberek sétálni”, „támogatják a vezetést, amely végre a népet szolgálja” – az ellenzékiek pedig tudni vélik, hogy a munkahelyeken nyomatékosan figyelmeztettek a részvétel fontosságára, rámutatnak a felülről szervezett békemenet képmutatására és politikai jellegére, és az egykori szovjet minták követésére. „Egyre inkább azt hiszem”, írja egyikük, „hogy a »demonstráció« a démon+szraty (szarni) szóból származik.”


may20142 may20142 may20142 may20142 may20142 may20142 may20142 may20142 may20142 may20142 may20142 may20142 may20142 may20142 may20142 may20142 may20142 may20142


Végül a felvonulást különféle nacionalista csoportok is színesítik, akiket a Szovjetunióban még az utcára sem engedtek volna, nemhogy a felvonulás közelébe. De hát jól tudjuk, hogy amikor az egység és szolidaritás demonstrálásáról van szó, minden hazafit szívesen látnak.

„Hit, faj, hagyomány!”

may20143 may20143 may20143 may20143 may20143 may20143 may20143 may20143 may20143 may20143 may20143 may20143 may20143 may20143 may20143 may20143


11 megjegyzés:

Tamas Deak írta...

"Furcsa, esetlen nép lakik erre. Bátortalanok, időpazarlók, lusták is és nem találják helyüket a szabad életben."

Rafael Balázs írta...

Mindmegette már megint... szóval, fantasztikusak ezek a írások - hogyan van Tisztelt Szerzőnek emellett más, kevésbé fontos dolgokkal - nagybetűs Élet, munka, pénzkereset - foglalkozni? A putyini kép árnyalásához hadd ajánljam pera írását: http://pera-graner.blogspot.hu/2014/04/azert-tavoli-orszagert.html

Studiolum írta...

Perának, mint mindig, sok mindenben igaza van, elsősorban abban, amit már többször is írt, hogy mennyire szüksége volt Oroszországnak egy erős kezű vezetőre, és hogy ez alatt a vezető alatt Oroszország valóban nyugatos fejlődési fázisát éli. Ugyanakkor nem lehet letagadni, hogy ez a „hagyományos, konzervatív, autoriter új cárizmus”, ahogy nevezi, nyilvánvalóan sokakat – és éppen a nyugatos szelleműeket – sok tekintetben éppúgy sérti, mint a magyarországi kisöccse, és hogy nagyon gyakran súlyosan visszaél a hatalmával. Ezt most épp az ukránok érzik meg igazán, úgyhogy érzelmileg mindenképpen érthető a Rjabcsuk által használt „kriptofasiszta” kifejezés. De ezen túlmenően is: noha nem tartom jónak, ha a „fasizmus” kifejezést húzzák rá az autoriter politika minden fajtájára, összemosva árnyalataikat, azért könnyen belátható, hogy a „klasszikus” fasizmus olyan hagyományosan emlegetett attribútumai, mint a tekintélyuralom, személyi kultusz, a párt vezető szerepe, személyes függések hierarchiája, korporativizmus, nemzeti tömegek mozgatása, érzelmi-misztikus beütésű ideológia, az adott nemzet/faj felsőbbrendűségének hangsúlyozása, militarizmus és katonai expanzió, ellenzék elnyomása, egyaránt erőteljesen jelen vannak Putyin rendszerében. És hát azt sem lehet letagani, hogy mind ideológiailag, mind területileg és politikai befolyásszerzésben elég erősen törekszenek a Szovjetunió restaurációjára.

pera írta...

Hát, köszönöm, hogy "felém néztetek"! :)
Egyetértek Tamás érvelésével, megvan sok mindennek a lehetősége az orosz fejlődésben. Az utóbbi hónapok eseményei miatt előtérbe kerültek a katonai megoldások, elborzadva nézem a donyecki asszonyokat, ahogy fegyvert követelnek kezükbe, és sírhatnékom támad Ogyesszát látva. Putyin talán még nem vesztett mértéket. A fotók alapján valóban elképesztő, hogyan gyúrja magába a szovjet korszakot az új Oroszország. Húszegynéhány évvel ezelőtt még a távolodás, ma már a közeledés. Emlékszem, egy nyelvi csemegével indítottam fejtegetésemet órán a jelcini Oroszországról, amikor még fennállt a veszélye a szovjet restaurációnak: Borisz, borisz'! (Borisz, harcolj!)
Ma már minden nyíltan vállalható, a hit, faj, hagyomány típusú jelszavak is!

Annyiban is érint a keleti szlávok bratoubijsztvennaja háborúja, hogy kedves oroszos tanítványaimmal kárpátaljai kirándulásra mentünk volna a nyár elején, hogy egy kis szlávos kultúrát is lássanak - no meg persze magyart -, de a jelenlegi helyzetben ad acta került a dolog...

Tamas Deak írta...

Én - enyhén szólva - elég indulatteljesnek (hadd ne mondjak mást) érzem ezt a "magyarországi kisöccse" dolgot.
Magyarországon tűnt már el ellenzéki újságíró? Netán gyilkoltak már meg ellenzéki újságírót, netán politikust? Vagy titkosszolgálati módszerekkel másokat? Vagy idegen országban titkosszolgálati eszközökkel hajtanak végre diverzáns cselekményeket?
Megértem ha valakinek nem tetszik az Orbán-kormány, de szerintem azért tartsunk mértéket.
Ja, és offtopic vitát se kezdjünk itt erről.

Studiolum írta...

Tamás, elég lenne figyelmesen olvasnod, amit írtam, és akkor látnád, hogy a „kisöccs” a „hagyományos, konzervatív, autoriter új cárizmus”-ra vonatkozott, minthogy az után áll, s az ezt követő „nagyon gyakran súlyosan visszaél a hatalmával” már külön tagmondat, szándékosan nem az előző „éppúgy” vezeti be, pont hogy különbséget tegyek kisöccs és gátlástalan báty között, és hogy az ilyenfajta félreértéseket elkerüljem. De hát ezek szerint nem lehet.

Tamas Deak írta...

"Ugyanakkor nem lehet letagadni, hogy ez a „hagyományos, konzervatív, autoriter új cárizmus”, ahogy nevezi, nyilvánvalóan sokakat – és éppen a nyugatos szelleműeket – sok tekintetben éppúgy sérti, mint a magyarországi kisöccse, és hogy nagyon gyakran súlyosan visszaél a hatalmával."

Nekem ez teljesen egyértelmű abban az értelemben, ahogy reagáltam ... még a kiemelt első félmondat fényében is, ha nem nézem a második felét.Azt hiszem a példáim is jól jelezték az "autoriter új cárizmus" lényegét, annak itt semminemű formája nem észlelhető jelen pillanatban.

Studiolum írta...

Még a rendszer támogatói is másként látják… :)

Tamas Deak írta...

Jaj ne már, legalább ezen a blogon ne ... nyilván a milanos Berlusconi is építi az olasz cárizmust, sőt, e kép alapján minimum fasizmust, gondolom én.

Studiolum írta...

Persze, ezt a linket én is inkább csak a probléma tréfás elütésének szántam, mint a szmájli mutatja.

pera írta...

Jó előadások, pl. az energiapolitikáról:
http://www.russtudies.hu/Aindex.php?menu=4&lang=h&hirid=793