Odessza


Néha szükségét érzem, hogy egyszerűen csak kiemeljek és beillesszek ide néhány képet a hírfolyamból. Nem mintha bármit hozzá tudnék tenni ahhoz, ami ilyenkor a hírek, blogok, kommentárok tömegéből árad. Inkább csak mérföldkőnek. Meg mert nem tudok helyette másról írni, amíg minden más, amiről írhatnék, jelentéktelennek tűnik hozzá képest.


Ez volt a Görög tér, a Görög könyvesbolttal, ahol a város friss irodalmát lehetett böngészni, és körben a kis sörözőkkel, ahol még éjfél után is ki lehetett ülni a meleg, zajos és tengerszagú odesszai éjszakában. Balra csak pár lépés a Gambrinus, ahol esténként még régi odesszai kocsmazenét játszanak, s az már a városi park és a Gyeribaszovszkaja sarka, a korzózó tömeggel. A háttérben az Afisa passzázs és nagyáruház, ahová a tüntetők menekültek, s sarki épület, amelyre a gyújtóbombát dobják, a Szmájl internet-kávézó, amely sokszor kisegített, ha nem volt net a szobában.

odessa201405021 odessa201405021 odessa201405021 odessa201405021 odessa201405021 odessa201405021 odessa201405021 odessa201405021 odessa201405021 odessa201405021 odessa201405021 odessa201405021 odessa201405021 odessa201405021 odessa201405021 odessa201405021 odessa201405021 odessa201405021

Ez az irdatlan szocreál templom a szakszervezetek háza volt a Kulikovo parkban, szemben a vasútállomással, mellette a régi villamosremizből átalakított japán filléres szálló, klausztrofóbiás kis hálófülkékkel. A sínek mentén tovább a Távolban egy fehér vitorla Közel-Malma, s azon túl a Moldavanka, a zsidó utca elején Hmelnyickij szobrával, s a Hmelnyickij utcában Benya Krik szülőházával, udvarán a Babel által újra meg újra megírt százéves galambdúccal.


Az elmúlt hónapokban egyre érezhetőbb volt, hogy Ukrajnában egy korszak a végéhez ért, s ez a mostani odesszai tragédiával vált végérvényessé. A meghosszabbított szocializmus, a húsz év haladék a felnőtté váláshoz, amelyet ez az örökös peremvidék átaludt, miközben nem vált se keletté, se nyugattá, s most arra ébred, hogy mint a történelem során annyiszor, kelet és nyugat is külön-külön dönt róla. Egy álomba dermedt, anakronisztikus és szürreális, de mégis megejtő világ. Hálás vagyok érte, hogy legalább utolsó éveiben még valamennyit láthattam, és másoknak is megmutathattam belőle.


odessa201405022 odessa201405022 odessa201405022 odessa201405022 odessa201405022 odessa201405022 odessa201405022 odessa201405022 odessa201405022 odessa201405022 odessa201405022 odessa201405022 odessa201405022 odessa201405022 odessa201405022 odessa201405022 odessa201405022 odessa201405022 odessa201405022 odessa201405022 odessa201405022 odessa201405022


10 megjegyzés:

Dain6726 írta...

Köszönöm szépen ezt a posztot. Talán egyszer én is veletek tarthatok majd.

Studiolum írta...

Hát ha lesz még hová… Ez évre is terveztem néhány utat Ukrajnába, meg a Krímbe is, de fel kellett adnom. És ki tudja, mikor lesznek megint olyan állapotok, hogy csoporttal lehessen menni újra.

Kálmán Dániel írta...

... :(

Swann írta...

Megrendítő írás, különös érzéked van az á la recherche du temp perdu műfajához.

Marguerite írta...

pár nap múlva megyek épp

Studiolum írta...

Swann: Különösen megtisztelő dicséret ez egy ilyen nevű olvasótól :)

Swann írta...

A régi Ogyesszához egy kis adalék: Innen származott Oroszország leggazdagabb bankár- és olaj, meg sok egyéb üzletág mágnása, a zsidó Efrussi család. Innen költöztek Bécsbe, majd a család egyik tagja, Charles Párizsba. Róla mintázta Proust Swann figurájá (közelről ismerte, ugyanis a titkára volt.) Mellesleg mindenkinek, de e blog olvasóinek mindenképp nagyon ajánlom a Borostyán szemű nyúl c. könyvet)

Studiolum írta...

Igen, igen, itt áll már jó ideje a polcomon, hogy részletes beszámolót írjak róla a Wang folyóra. Mellesleg az Efrussi család volt palotájának földszintjén a Primorszkij sétányon ma a magyar OTP Bank helyi fiókja működik :)

Swann írta...

Nahát! A bécsi palotajukban is vmi kereskedelmi kp. talált helyet, ezért csak a földszinti csarnok látogatható. Kivülről meg megsaccolható, hogy a Burg terén szónokló Hitlert melyik ablakból nézték, hallgatták a még ott lakó Efrussik. (A párizsi palotát nem találtam meg.) A Borostyánszemű írója: De Waal, ő is Efrussi leszármazott.Anglikán, úgy emlékszem.

ZM írta...

Az események olvastán olyan hihetetlennek tűnik, hogy másfél éve ott jártam veletek.