Ez volt a Görög tér, a Görög könyvesbolttal, ahol a város friss irodalmát lehetett böngészni, és körben a kis sörözőkkel, ahol még éjfél után is ki lehetett ülni a meleg, zajos és tengerszagú odesszai éjszakában. Balra csak pár lépés a Gambrinus, ahol esténként még régi odesszai kocsmazenét játszanak, s az már a városi park és a Gyeribaszovszkaja sarka, a korzózó tömeggel. A háttérben az Afisa passzázs és nagyáruház, ahová a tüntetők menekültek, s sarki épület, amelyre a gyújtóbombát dobják, a Szmájl internet-kávézó, amely sokszor kisegített, ha nem volt net a szobában.
Ez az irdatlan szocreál templom a szakszervezetek háza volt a Kulikovo parkban, szemben a vasútállomással, mellette a régi villamosremizből átalakított japán filléres szálló, klausztrofóbiás kis hálófülkékkel. A sínek mentén tovább a Távolban egy fehér vitorla Közel-Malma, s azon túl a Moldavanka, a zsidó utca elején Hmelnyickij szobrával, s a Hmelnyickij utcában Benya Krik szülőházával, udvarán a Babel által újra meg újra megírt százéves galambdúccal.
Az elmúlt hónapokban egyre érezhetőbb volt, hogy Ukrajnában egy korszak a végéhez ért, s ez a mostani odesszai tragédiával vált végérvényessé. A meghosszabbított szocializmus, a húsz év haladék a felnőtté váláshoz, amelyet ez az örökös peremvidék átaludt, miközben nem vált se keletté, se nyugattá, s most arra ébred, hogy mint a történelem során annyiszor, kelet és nyugat is külön-külön dönt róla. Egy álomba dermedt, anakronisztikus és szürreális, de mégis megejtő világ. Hálás vagyok érte, hogy legalább utolsó éveiben még valamennyit láthattam, és másoknak is megmutathattam belőle.
10 megjegyzés:
Köszönöm szépen ezt a posztot. Talán egyszer én is veletek tarthatok majd.
Hát ha lesz még hová… Ez évre is terveztem néhány utat Ukrajnába, meg a Krímbe is, de fel kellett adnom. És ki tudja, mikor lesznek megint olyan állapotok, hogy csoporttal lehessen menni újra.
... :(
Megrendítő írás, különös érzéked van az á la recherche du temp perdu műfajához.
pár nap múlva megyek épp
Swann: Különösen megtisztelő dicséret ez egy ilyen nevű olvasótól :)
A régi Ogyesszához egy kis adalék: Innen származott Oroszország leggazdagabb bankár- és olaj, meg sok egyéb üzletág mágnása, a zsidó Efrussi család. Innen költöztek Bécsbe, majd a család egyik tagja, Charles Párizsba. Róla mintázta Proust Swann figurájá (közelről ismerte, ugyanis a titkára volt.) Mellesleg mindenkinek, de e blog olvasóinek mindenképp nagyon ajánlom a Borostyán szemű nyúl c. könyvet)
Igen, igen, itt áll már jó ideje a polcomon, hogy részletes beszámolót írjak róla a Wang folyóra. Mellesleg az Efrussi család volt palotájának földszintjén a Primorszkij sétányon ma a magyar OTP Bank helyi fiókja működik :)
Nahát! A bécsi palotajukban is vmi kereskedelmi kp. talált helyet, ezért csak a földszinti csarnok látogatható. Kivülről meg megsaccolható, hogy a Burg terén szónokló Hitlert melyik ablakból nézték, hallgatták a még ott lakó Efrussik. (A párizsi palotát nem találtam meg.) A Borostyánszemű írója: De Waal, ő is Efrussi leszármazott.Anglikán, úgy emlékszem.
Az események olvastán olyan hihetetlennek tűnik, hogy másfél éve ott jártam veletek.
Megjegyzés küldése