Özönvíz


A félrefordult boszorkányarc homlokán a sárga négyzet Bobowa, Délkelet-Lengyelországban, a Kárpátok lábánál. Itt vagyunk, épp a tornádó kisebbik szemében, amely már két napja körbe-körbe forog, megállás nélkül ontva az esőt Sienkiewicz Özönvízének helyszínén. Az egykori stétlbe igyekszünk, Lengyelország egyik legszebb épen maradt zsidó temetőjébe. A sírok túl a falun, magas dombtetőről tekintenek alá a Biała völgyébe, úgyhogy sem a Wehrmachtnak, sem később a helyi lakosoknak nem sok kedvük volt bajlódni a kövek elszállításával és újrafelhasználásával, ahogy azt sok más temetővel tették.


Gromnik után az út letér a folyóvölgybe. Két oldalára már pakolják a homokzsákokat, dolgoznak a szivattyúk, és legmélyebb pontján egy szakaszon a fél pályát már elöntötte a folyó. Sietnünk kell a temetővel, hogy visszaérjünk, mielőtt teljesen bezárulna mögöttünk az út.


Amikor megállok Ciężkowicében az osztrák-magyar katonai temetőt fényképezni, már úgy dörög az ég a Bobowán túl fekvő Gorlice felől, mint az 1915-ös gorlicei áttörés ágyúi, ahol Oswald Richthofen lovassági kapitány és a hatvanhárom magyar huszár elesett. Némelyikük annyira felismerhetetlenül, hogy sírján csak az áll: Ein tapferer ungarischer Krieger, egy vitéz magyar harcos.


A vihar Bobowa határában kap el minket. A szélvédőre zúduló esőben csak lépésben tudunk előrehaladni. A falu főutcáján, ahol valamikor lovas haszidok vonultak fel Ben Sion Halberstam caddik köszöntésére, most vastagon árad szembe a víz.


Mire a falu végére jutunk, ahonnét már kivehető a hegy tetején a caddik fehérre meszelt óhelje és az első apró fekete sírkövek, az árvíz már sárgára színeződik és köveket görget magával. Körben a kertek oldalából, a mellékutcákból, a temetőhöz vezető hegyi útról, a völgy mindkét oldaláról árad lefelé, ömlik az útra a zavaros sárga folyó. Vissza kell fordulnunk, még mielőtt az elárasztott falu fogságába kerülnénk, mint annak idején Menaságon. A Biała völgyét magunk mögött hagyva, a hangos robajjal áradó Dunajec partjáról visszanézve látjuk, hogy a bobowai hegyek fölött újra megindult a vihar.


A cél előtt kellett visszafordulnunk, de azt reméljük, egy hónap múlva, amikor újra erre járunk, szebb idő lesz Bobowában. A szemerkélő esőben a Dunajec mentén továbbhaladva azonban váratlan kárpótlást kapunk. Zakliczyn falujában egy csöndes mellékutcából kis katonatemető nyílik, a gorlicei áttörés idejéből. Az ország egyetlen zsidó katonai temetője. Tizenegy zsidó, aki az osztrák-magyar oldalon harcolt, egy, aki az oroszon. Hogy melyik melyik, nem tudni, mind a tizenkét sír névtelen.

bobowa bobowa bobowa bobowa bobowa bobowa bobowa bobowa bobowa bobowa bobowa bobowa bobowa bobowa

A 293. számú katonai temetőről, amelyet a környék számos más első világháborús temetőjéhez hasonlóan Robert Motka főhadnagy, osztrák katonai építész tervezett, írja Két Sheng, korabeli jiddis nyelvű (pontosabban: héber betűkkel írt német nyelvű) képeslapok is hírt adtak, mégpedig az egyik maga a bécsi Kriegsgräberfürsorge kiadásában. A képeslap az osztrák-magyar elesettek alakulatainak nevét is feltünteti.

„Vestgalitsisher kriegsfriedhof / Izraelitisher friedhof Zaklitshin”



6 megjegyzés:

Liang Sheng írta...

A zakliczyni katonai temető szemmel láthatólag már az akkori zsidó közösséget is nagy büszkeséggel töltötte el, erről tanúskodik több korabeli, kizárólag jiddis nyelvű képeslap, lásd itt és itt.

Elképzelhető amúgy, hogy ez a - szó szerint és átvitt értelemben is - egyedülálló katonai temető annak a prózai ténynek köszönheti létét, hogy Zakliczynben előtte nem volt más zsidó temető. Létezik Galíciában ugyanis több helyen is osztrák-magyar zsidó katonai temető, de ezeket már mind a létező helyi zsidó temetők területén belül állították fel.

Tamas Deak írta...

"de azt reméljük, egy hónap múlva, amikor újra erre járunk,"
Ez már az "éles" túra lesz, vagy a teszt?

Liang Sheng írta...

Egy kis kiegészítés és helyesbítés korábbi megjegyzésemhez:

A temetőre nemcsak a helyi zsidó közösség, hanem a Monarchia vezetése is igen büszke lehetett, mert mint az az egyik képeslap hátoldalából kiderül, azt valamikor 1917 és 1918 közt maga a bécsi Kriegsgräberfürsorge adta ki. A képeslap még azoknak a katonai alakulatoknak a nevét is feltünteti, amelyekhez az elesett zsidó katonák tartoztak.

Studiolum írta...

Deák Tamás: A június közepi „éles” túra lesz már, de megbízásból vezetem. Utána következik majd a Wang folyó nyugat-galíciai túrája. Hamarosan itt is közzéteszem a részleteket.

Tamas Deak írta...

Ha augusztus elején lenne, jaj de jó lenne :)

דוד רטי írta...

Haszidut Bobow ma nagyon kiterjedt, a kozpont New Yorkban van, de sok helyen vannak intezmenyek, jesivak es persze csaladok: Anglia(Manchester), Antwerpen,Bat Jam, Bne Brak, Asdod.
Tkp. a Zanzer Haszidim egy agarol van szo, a Halberstam csalad elso
tagja aki megalapitotta a bobowi
jesivat, a hires zanzi R. Chajjim fia volt.