Menlevél

„[Vöröskatona,] aki önként megadta magát, munkán a falusi gazdaságban”

„A hadifoglyok a Szovjetunióban nem köztörvényesek, hanem állami foglyok, és ennek megfelelően bánnak velük. Brigádokba beosztva dolgoznak a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben és különféle műhelyekben”

„Az önként átállt [vöröskatonák] a termelésben dolgozva, pihenőidőben”

„Add meg önként magad! – Az orosz tisztek szívesen látott vendégek a táborban. Örömmel válaszolnak a hadifoglyok kérdéseire, és ezért mindig körülveszik őket azok, akik többet szeretnének tudni.”

A második világháború hadseregeiből nemcsak az otthoniaknak küldtek leveleket és képeslapokat. Hanem az ellenségnek is. Előzékenyen az ő nyelvére fordítva, sőt gyakran az általuk megszokott kiadványok tipográfiájához igazítva.

„Vöröskatona, válassz: halál vagy élet!”

„Ha Hitler parancsát követed – elpusztulsz. Ha megadod magad – hazatérsz”

A levelezőlapok többnyire ugyanazt a mintát követték. Képes oldaluk világosan értésére adta az ellenfélnek, ki a felelős a háború borzalmaiért: Sztálin és a zsidók egyfelől, illetve Hitler másfelől; írásos oldaluk pedig, amelyen megadásra szólították fel az ellenséges katonát, és a fogság emberséges voltát ecsetelték, egyszersmind „menlevélként” – Passierschein illetve пропуск – szolgáltak. Mintha enélkül be sem vették volna fogolynak az embert.

„Sztálin bátyuska gondoskodik hadosztályairól…”

„Katonák! Parancsnokok! Két választásotok van: az értelmetlen halál, vagy az átállás jó időben a németekhez”

„A zsidó, mint a patkány, felfalja népetek vagyonát. Pusztítsátok ki a zsidókat országotokból, hogy mihamarabb befejezhessük ezt az értelmetlen háborút!”

„Papa halott! – Hitlert vádold! Ő tette!”

A zsidóktól való megszabadulásra felszólító német Passierscheinok közül különösen érdekes az alábbi kiadvány. Egyfelől azért, mert üzenete megfelel az 1941. június 6-án kiadott „komisszár-parancsnak”, miszerint az elfogott szovjet politikai komisszárokat nem kell hadifogolynak tekinteni, hanem a helyszínen ki kell végezni. Másfelől azért, mert az üzenet vizuális tolmácsolásához azt a közismert szovjet ábrázolást választották, amelyen az 1917-es lázadó katonák megölik, illetve elkergetik cári tisztjeiket.

„Üsd a zsidó politikai komisszárt, téglát kíván a pofája!”

A polgárháború története, I. kötet, Moszkva, 1935. 13. fejezet: A hadsereg és a flotta az októberi forradalom előestéjén

De a menlevelek legfőbb üzenete nevüknek megfelelően az volt: aki önként megadja magát, nem esik bántódása, emberhez méltó körülmények között dolgozhat a háború végéig, s utána visszatérhet családjához.

„Így élnek elvtársaid a német fogságban. A munka után magad gazdálkodsz az idővel. Ha akarsz, olvashatsz, alhatsz, sétálhatsz. Nem citálnak sem gyűlésre, sem kommunista szombatra”

„Tél a keleti fronton: 300 ezer fagyhalál. Német katonák! A második orosz tél elpusztít benneteket!”

„Tél a hadifogolytáborban: védve a golyóktól és a hidegtől. Német katonák! Mentsétek meg életeteket önkéntes megadással a második orosz téltől!”

Az 5,7 millió szovjet hadifogoly közül 3,3 millió halt meg németországi munkatáborokban vagy az odaúton a háború végéig. A 3,2 millió német hadifogolyból körülbelül 1 millió halt meg szovjet munkatáborokban 1955-ig, amikor Konrad Adenauer moszkvai közbenjárására az utolsó túlélőket is hazaengedték. További 1,3 millió német hadifogoly sorsa máig ismeretlen.

Szovjet hadifoglyok a mauthauseni munkatáborban. A Bundesarchiv felvétele