Színe és fonákja

Ferkó, azaz Dr. Síkhegyi Ferenc, a Magyar Állami Földtani Intézet munkatársa, aki korábban már a barokk térképek piramis-ábrázolásairól és a második világháború harctéri képeslapjairól is írt a Wang folyón, most újabb remek írással lep meg minket a másodlagosan felhasznált katonai térképekről.

A hadszíntereken fontos információforrásokat jelenthettek a kétnyelvű hadicélú társalgási zsebkönyvek. A csapatmozgások tervezését, levezetését azonban inkább a katonai térképekre alapozzák.

A 19. század második fele a Monarchiában, de az összes környező országban is avval telt, hogy részletes, katonai feladatok megoldására alkalmas térképekkel borítsák be a saját és a szomszédos országok területét, mintegy tudatosan készülve a 20. századi dicsőséges csihi-puhikra (ld. Svejk – Réz Ádám fordítása).

Az első világháború keleti hadszínterén, de az észak-olasz térségben is a hasonló jellegű katonai felmérések térképeit használták. A potenciális hadműveletek térképeit a már meglévő, a hadvezetés reményei szerinti biztonságos területek térképeinek hátoldalára nyomtatták. Az eredeti térkép Ungültig lett, ezért világos szürke színnel halványan keresztülnyomtatták. Ha az esetleges tévedések miatt mégis háborús csatatérré válna a hátország, a térkép még olvasható, használható maradna. A bemutatott térképen Lemhénytől keletre, a magyar-román határvidéket nyomtatták Karinthia egy szelvényének hátuljára. (Ossiacher See N)


A második világháborúra azonban tervezetten készültek a felek. Térképek estében a meglévő vagy zsákmányolt térképek felülnyomása látszott a legcélszerűbbnek. A Csehszlovákiát megszálló német csapatok már olyan térképeket kaptak, ahol a települések nevei mellé lila színnel odanyomtatták német megfelelőjüket. Ha nem volt, adtak nekik egyet. (De nem volt ez másképpen a Trianon után románná vált területek magyar vagy német településneveivel sem.)

A mellékelt térkép egy körülvágott cseh katonai térkép felülnyomott, polgári változata valamilyen útikönyv számára a Cseh-morva Protektorátus idejéből. A településneveknél érdekesebbek a piros felülnyomások. Ezek egyfelől szimbólumokkal ábrázolják a várakat és kastélyokat, toronyszerűségeket, a nagyobb csaták helyét és idejét. A templomok mellé írt rövidítések minden bizonnyal a hívő műgyűjtők számára készültek, utalva a templom építészeti stílusára (rom., got., bar.)


A Szovjetunió megtámadásához felhasznált, eredetileg szovjet térképek összeszerkesztéséhez szintén rányomtatták a települések és a vízrajz neveit (folyóvizek, tavak), de a cirill betűk kisilabizálásához már mellékeltek egy teljes ábécét, valamint a leggyakoribb földrajzi nevek latin betűs átírását és fordításukat. Erre mutat példát Dnyepropetrovszk frontvonalakra szánt térképe.


Aztán a Don felé vezető végzetes úton, a hadszíntéren zsákmányolt szovjet térképekből montírozták össze a vezetéshez szükséges térképeket. A Rossosch (Россошь) című lap közepén jól látszik az eredeti, zsákmányolt térképek illesztése, és ilyesmire utal a felső keret német és magyar nyelvű buzdító pecsétje.


Ez a térkép a már bevált módszer szerint egy korábbi, szovjet (ukrán) kiadású térkép felhasogatott hátuljára került rá. Az így hátoldallá vált térképrészlet már maga is egy komplett kétnyelvű jelkulcs, de az előoldallá átlényegült teljes térkép jelkulcsa már háromnyelvű. Kiváló alkalom a harcközi szünetekben a többnyelvűség elsajátítására. Az északkeleti sarkában amúgy már látszik a baljóslatú Don folyó.


Időben előre, térben keletre haladva: egy áttekintő léptékben készült térkép, ami a Kremencsug nevű gyorstérkép hátuljára került. Az eredeti lapra nem volt szükség, az már „megvolt”. Sem ábécé, sem kétnyelvű jelkulcs. A villámháború újabb sikereinek jövendőbeli helyszíne. Itt a részletek nem fontosak. Ennyi is elég ahhoz, hogy keletre nyomulva, átgázolva a lapos dombokon, a fő irány már Moszkva legyen. A nyugati szegélyen Kurszk, a keleti szélen Voronyezs.



Szóval ritka az Istenanyák rajzolására megfelelő üres hátoldal.

A háború végén a német haditérképek zömét bezúzták, éles pengékkel behasították, felszabdalták. Példája ennek egy ábécéstől-szótárastól széthasogatott, hátoldallá visszaminősített térkép részlete.


Ez egy közvetlenül a háború után készülő zsebatlasz jugoszláviai oldalának tervezéséhez használt kéknyomata. Nem veszett a térkép teljesen kárba.


Az újabb ellenség keresése során tett 180°-os fordulat és a doktrínaváltás a jól bevált módszereket tökéletesítette. Íme a Varsói Szerződésnek egy hazánkat és a környező államokat ábrázoló félmilliós térképrészlete Vín-nel, Víner-Nájstatt-tal meg Szankt Pöltn-nel.


Vajon mostanában készülnek-e felülnyomások a katonai térképészek hátsó udvaraiban?