Mit mondott a tovaris?

A Nyelv és Tudomány portál tegnap tett közzé részletes elemzéssel egy nemrég felbukkant, mindössze nyolc oldalas orosz-magyar szószedetet, amelyet szemmel láthatólag közvetlenül a második világháború után, az orosz megszállókkal való legalapvetőbb kommunikáció megkönnyítésére állítottak össze. Minthogy annyi háborús szótárról írtunk már, úgy érezzük, ez sem hiányozhat a gyűjteményünkből, s ezért a Nyest engedélyével itt közöljük változtatás nélkül a teljes cikket, valamint angol változatunkban a fordítását.

* * *

Érdemes körülnézni a padláson, mert mindenféle csemegék bukkanhatnak elő. Gondolhatja bárki is komolyan, hogy egy nyolcoldalas szójegyzék komoly gyakorlati segítséget jelenthet egymás nyelvét nem beszélők kommunikációjában? Hogyan írjuk le a szavakat, hogy a nyelvet nem ismerők is felismerjék őket? Mire veszi rá az embereket a kétségbeesés?

Korábban már A Wang folyó verseinek köszönhetően bemutattunk egy orosz–észt társalgási szótárat. Egy kedves olvasónk ennek köszönhetően egy érdekes, mindössze nyolcoldalas orosz-magyar szótárral, pontosabban szótárpótlóval lepett meg minket. A kiadvány olvasónk öregapjának padlásán, Süttör községben (ma: Fertőd) került elő.


A szótár évszám nélkül jelent meg, feltehetően közvetlenül a második világháború végén. Szerzője, Hajós Elemér ismeretlen, legalábbis a kiadvány alapján nem azonosítható, a harmincas-ötvenes években publikáló pedagógiai szakemberrel bizonyára csak névrokonok.

A fiatalabbak kedvéért elmondjuk, hogy a tovaris az oroszban ’társ, barát’ jelentéssel bír, de ez a szó a magyar elvtárs megfelelője is.


A szótár orosz felében a szavak kiejtés szerint, a magyar ábécé rendjében vannak felsorolva. Az l lágy párját az ly jelöli, ha nincs megfelelő lágy magyar mássalhangzó (gy, ny, ty), az a, e előtt és szó végén j jelöli a mássalhangzó lágyságát, i előtt a jelölés elmarad. Érdekesség, hogy az i hátrébb képzett változatát a ma szokásos i vagy ü helyett ö jelöli. (De csak akkor, ha ezt a helyesírás is jelöli, l. zsir!) A hangsúlytalan o a-ként van átírva, de a hangsúly helyét semmi nem jelöli.


A gyeny helyett szereplő gjeny bizonyára sajtóhiba, ritka kivétel a kák alakban a maánhangzó á-val való jelölése. A hangsúlytalan o kiejtés szerinti jelölésével szemben a lágy mássalhangzót követő hangsúlytalan a, illetve a hangsúlytalan e jelölése a helyesírást követi: jajco, és nem jico, jemu, és nem jimu (de: oszjiny).


Szintén a helyesírás hatását mutatja, hogy a szótár nem jelöli a szó végi zöngétlenedést sem: krofj helyett krovj, lafka helyett lavka.


A szótár valóban csak a legáltalánosabb szókincset vonultatja fel. A háborúval kapcsolatos szókincs talán kissé túlteng, de a korszak igényeinek ez éppen megfelel. A későbbi, terjedelmesebb oroszszótárakban is felülreprezentált a katonai szókincs. Annál furcsább azonban a vallásra vonatkozó szavak felbukkanása. Érdekes módon vannak jelen a népnevek is: az ’orosz’ mellett felbukkan a ’német’, sőt, a ’zsidó’ két alakban (jevrej, zsid) is, de nincs ’magyar’! Furcsa, hogy ’gyermek’ jelentésben az elavult gyitya szerepel, nem az álatánosabb rebjonok.


A szófajok lefedettsége kissé rapszodikus: szerepel a ’munka’ és a ’munkás’, de nem szerepel a ’dolgozik’ (rabotaty). Meglepően sok a kötőszó, holott ezek szerepe az olyan tört beszédben, melyhez ez a szójegyzék még úgy-ahogy haszonnal forgatható, aligha érvényesül. Az igék is főnévi igenévi alakjukban szerepelnek, pusztán ennek ismeretében pedig gyakorlatilag lehetetlen azonosítani egy ragozott orosz igealakot.


A szótárban viszonylag kevés a hiba. Az achrannaja önmagában nem lehet védlevél (ennek jelentése kb. ’védelmi’), ezt csak az achrannaja gramata jelenti. A ’tenyér’ nem dolony, hanem ladony (dolony viszont az ukránban: az, hogy egyik o helyén sem a van, arra utal, hogy az ukrán szó keveredett be az orosz szavak közé). A poszlye nem ’majd’, hanem ’után’, a praizvodsztvo pedig nem ’üzem’, hanem ’termelés’. A megadott jelentés alapján aligha válik világossá, hogy a csasz jelentése az időegység, míg a csaszöé az ’idő mérésére szolgáló eszköz’. A plurale tantumok hol egyes számban (csulok), hol többes számban (pantalonö) szerepelnek. A fentebb ismertetett átírási szabályoktól a leírt alakok több helyen is eltérnek.


A szójegyzék utolsó lapján fordulat következik be, itt a számoknál a „magyar” alak (pontosabban a számjeggyel való átírás) után jelenik meg az orosz alak.

Érdekes kérdés, hogy kik és hogyan állíthatták össze a szótárt. A leírt alakok sem a kiejtésnek, sem a helyesírásnak nem felelnek meg, átmeneti állapotot képviselnek. Aligha hihetjük komolyan, hogy a kiadványnak a gyakorlatban is hasznát látta volna bárki (kivéve persze a kiadót, ha jelentős számban sikerült eladnia), annál érdekesebb lenen tudni, miért is vették meg. Legalább azt az egy példányt, amely a padlásra jutott.

2 megjegyzés:

Tamas Deak írta...

Van egy Rozsnyaim oroszból is, (az csak 29 oldal, de nincs benne érdekesebb rész) abban nincs "gyitya". A "tiszics" is érdekes ...
Szerintem ez egy élelmes első világháborús magyar hadifogoly igen nagy életrevalóságra valló ötlete.

Judit írta...

A jerü helyett meg ö-t használ a szótár, holott még az ü is jobb lett volna. Érdekes!