Mallorcai, menorcai, ibizai és formenterai nyelv

250 pesetás bírság a gipuzkoai önkormányzattól Joaquín Rivera Barnolának. Az ok: katalánul beszélt telefonon a san sebastiáni Európa Szállóból. 1937 júliusa: egy éve tart a polgárháború, és még majdnem két év van hátra a befejezéséig. Figyeljék meg a katalán nyelv lekicsinylő „dialecto” megjelölését.

A katalán nyelvjárások és regionális identitások politikai kiaknázásáról szóló írásunkat a Nyelv és Tudomány portállal közösen jelentetjük meg.
A baleári szigetek egyes politikusai és médiája időről időre – különösen a választások közeledtével – igyekeznek kijátszani az autonóm tartomány feltételezett nyelvi problémájának ütőkártyáját. A szigetek lakossága ugyanakkor semmiféle nyelvi problémát sem érzékel. Ez a közösség már régóta hozzászokott a katalán/spanyol kétnyelvűséghez, ezen belül az anyanyelvének vallott katalán erőteljes használatához az élet minden területén, és minden nehézség nélkül be tudta fogadni mind a vándor munkaerő megújuló hullámait (korábban a hispán félszigetről, elsősorban Andalúziából, de az utóbbi időben Afrikából és Kelet-Európából is), mind pedig a nemzetközi turizmus egyre erősödő áradatát. Olykor persze előadódnak feszültségek. Tegnap például, a Studiolum tengerparti tusculanuma körüli szomszéd-összejövetelen az egyik falubeli elmesélte, hogy katalánul mondott valamit a házán dolgozó egyik kőművesnek, mire az dühödten visszaszólt spanyolul: „Velem keresztény nyelven beszéljen az úr!” Ezzel napirendre is tértünk a kérdés fölött.

Az 1478-ban Valenciában nyomtatott első katalán biblia kolofonja. A fordítást többnyire fray Bonifaci Ferrernek – Ferrer Szent Vince testvérének –, míg mások Berenguer Vivesnek és Daniel Vivesnek tulajdonítják. Az akkoriban használt „valenciai nyelv” megjelölés a katalán valenciai változatára még nem volt megterhelve azokkal a konnotációkkal, amelyekkel ma a nyelvi egység politikai ellenfelei igyekeznek felruházni. Ez volt a Biblia élő nyelven készült fordításai közül a harmadik nyomtatott változat.

A politikai pártok azonban igyekeznek kiszélesíteni az ilyenfajta súrlódásokat. A katalán nyelvnek számos helyi dialektusa van, ami természetes bármely nyelvnél, különösen az olyannál, amely hosszú évszázadokon át meg volt fosztva legitimitásától a spanyol államon belül, és minden kulturális tekintélytől tulajdon területén. Azonkívül Katalónia, a Baleári-szigetek és Valencia három különböző autonóm politikai közösséget alkotnak, amelyek mindegyike maga határozza meg az általa követett nyelvi és oktatási modellt, továbbá beszélnek még katalánul a Katalónia, sőt Spanyolország fennhatósága alá tartozó területeken kívül is, Franja de Ponentben (az aragón határvidéken), Andorrában, a szardíniai Alguerben, a francia kelet-pireneusi Rossellónban, és így tovább. A leginkább centralista, és ezért a katalán használatát visszaszorítani igyekvő spanyol pártok emiatt szándékosan igyekeznek felerősíteni a dialektusok közötti különbségeket, ehhez a legradikálisabb, és – mondjuk ki nyíltan – legalacsonyabb kultúrájú kis csoportok támogatását keresve. A Baleári-szigeteken legfőbb taktikai fogásuk az, hogy igyekeznek a nyelvi töredezettség benyomását kelteni az egyes szigeteken beszélt katalán változatokat  illetően. Hallgassák meg az alábbi – spanyol nyelvű – videót, amelyen a baleári kormányzat jelenlegi feje, José Ramón Bauzá mond kortesbeszédet a júniusi választások idején:


„Megszüntetünk minden nyelvi normát, amely akadályozza a kiegyensúlyozott és normális nyelvhasználatot! Eltöröljük a nyelvhelyesség minden normáját! Eltöröljük a katalán nyelvű tankönyveket! Ezeket ezentúl a mi nyelvhasználatunknak megfelelően, mallorcai, menorcai, ibizai és formenterai nyelven adjuk ki.”

Összefoglalóan: meg kell szüntetnünk a katalán nyelv mindenfajta rendező elvét, nincsenek közös normák, nem kell alkalmazunk a közös nyelvtan és helyesírás semmiféle minimumát: redukáljuk a nyelvet a mindennapi, családi használatra, annyira, amennyi még épp elég a nagyszülőkkel való kapcsolattartásra, mert ha rajtunk múlik, a fiaink már nem beszélik, és nem is lesz szükségük rá. A katalán irodalmat majd fordításokban olvassák… Ha Raimundus Lullus, Ausiàs March, Carles Riba vagy a kortárs klasszikusok közül mossèn Llorenç Riber vagy Francesc de Borja Moll ezt hallanák, a koporsó fedelét is lelöknék magukról!

A jezsuita Antoni Font által Barcelonában 1637-ben kiadott katalán-latin szótár külön részt szentel a katalán nyelv első helyesírási normáinak.

Ilyen emeletes marhaság hallatán fel kell tegyük a kérdést: vajon miért állt meg Bauzá a „formenterainál” (mi az ördög lehet ez?) Miért nem volt bátorsága, hogy pollençai, sólleri, felanitxi, és Mallorca más falvainak tájszólásában írott tankönyveket követeljen, hiszen ezek éppilyen tiszteletre méltó különbségeket mutatnak egymáshoz képest?

Hogy egy kissé helyre tegyük a dolgot, és komolyabb véleménnyel is megismertessük olvasóinkat – hiszen a kérdés valóban kezd aggasztó útra térni –, írásos véleményt kértünk a baleári egyetem professzorától, Joan Meliàtól, aki sok éven át töltötte be, mégpedig maximális lelkiismeretességgel, a kormányzat nyelvpolitikai igazgatójának tisztségét, amelyet az imént hallott úr által alakított kormány épp ezekben a hónapokban szüntetett meg sikeresen. Ezt a választ kaptuk tőle (az eredeti katalán szöveget bejegyzésünk spanyol változatában közöljük, itt csak magyar fordítását adjuk):

A Baleári-szigeteken máig érvényes iskolai nyelvi modell célja az, hogy a tanulók a kötelező oktatás végére képesek legyenek kifejezni magukat a két hivatalos nyelven (a katalánon mint tulajdon nyelvükön és a spanyolon mint az állam nyelvén). Az utóbbi évek oktatási tapasztalata azt mutatja, hogy e cél elérésének legmegfelelőbb eszköze az, ha a katalán már az oktatás első lépéseitől kezdve érzékelhetően nagyobb súllyal van jelen az oktatás nyelveként, mint a spanyol. Ha ez nem így van, a katalánt otthonról nem ismerő diákok e nyelv igen hiányos ismeretével fejezik be az iskolát, ami nem teszi lehetővé, hogy folyékonyan kifejezzék magukat rajta. A jelenlegi szociolingvisztikai helyzet (azaz mind a spanyol nyelv szinte kizárólagos használata az élet számos területén, mind a nyelvi magatartás kényelmessége a személyközi nyelvhasználatban) magyarázza, hogy a két nyelv egyenlő óraszámban való használata, vagy a spanyol favorizálása az oktatásban azzal az eredménnyel jár, hogy a tanulók jelentős része nagyon elégtelen jártasságot szerez a katalán nyelvben. Más szóval, az iskola a gyakorlatban nem garantálja valamennyi diákjának tényleges kétnyelvűségét. Az ebből bizonyos közegekben származó személyes hátrányoktól eltekintve, a nyelvi minorizáció (kisebbségivé válás) közegében a terjeszkedő nyelven egynyelvű személyek számának növekedése egyre inkább hozzájárul a minorizálódó nyelv általános (passzív vagy aktív) használatának nehézségéhez.

Egy nyelv minorizálódását az is elmélyítheti, ha elterjesztjük nyelvi töredezettségének képzetét. Ennek célja, hogy mind a közösségen belül, mind azon kívül kisebbnek érzékeljék a nyelvhasználók számát a ténylegesnél, különösen manapság, amikor a nyelvi közösségek számbeli nagysága sokkal inkább befolyásolja, mint korábban, hogy egy nyelv milyen mértékben használható valóban teljes funkciójában. A területet, amelyen a katalán nyelvet beszélik, politikailag négy államhatár, Spanyolországon belül pedig további öt tartományhatár vágja darabokra. Annak ellenére, hogy a katalán az egyik legegységesebb neolatin nyelv, ezt a feldaraboltságot nagy mértékben kihasználják arra, hogy az adminisztratív határokat tényleges nyelvhatárokként tüntessék fel. A Baleári-szigetek esetében a 20. század elejétől fogva az olyan történelmi helyzetekben, amikor sikerült elérni a katalán hivatalos és nyilvános használatát, a politikai hatalom bizonyos csoportjai erőteljesen kezdték hangoztatni a nyelvi feldaraboltság képzetét, akár a politikai elkülönülés, akár a nyelv egységes elnevezésének elutasítása, akár az eltúlzott partikularizmus formájában. Ennek célja, hogy megakadályozza a katalán használatának megerősödését. Ebben az értelemben, ha sikerülne elérni, hogy a nyelv használói ne fogadják el a nyelv egységét, valódi nyelvészeti dimenzióit és a közös, sztenderd nyelvváltozatot, és a gyakorlatban csak az egyes dialektális változatokat tekintsék a magukénak, az megnehezítené minden célra alkalmazható közös nyelvként való használatát. Ha például az iskolában azt erőszakolnák, hogy a diákoknak az egyes szigetek nyelvváltozatain készült tankönyveket használjanak, az útját állná a katalán nyelvű tankönyvek kiadásának. Az a tény, hogy a Baleári-szigetek négy lakott szigetből áll, amelyek mindegyike erőteljes önálló identitással rendelkezik, megnehezíti, hogy az önállósodási törekvés egy közös baleári valóságot állíthasson szembe a domináns nyelvvel, és felerősíti az olyan délibábos és megvalósíthatatlan elképzeléseket, mint a fenti, amely külön-külön tankönyveket adna ki a négy fő szigeti nyelvváltozat alapján.

A 12. századi Homilies d’Organyà, az első katalán szöveg egy lapja

Hozzá kell tennünk, hogy – mint az gyakran megtörténik a választási lázban fogant elképzelésekkel – a választások megnyerése után José Ramón Bauzá is visszafogta egy kevéssé a Baleári-szigetek katalán nyelvének kigyomlálására törekvő lendületét. Úgy tűnik, a kormányzaton belül is akadtak olyan körök, amelyek azt tanácsolták, gondolja át egy kicsit jobban az ügyet. Meglátjuk, mi lesz a következő lépés, amikor – minden közvélemény-kutatás szerint – pártja, a Partido Popular nyeri meg a november 20-i spanyol országos választásokat, és még nagyobb lendületet ad a spanyol állam már évek óta erősödő központosító törekvéseinek.

12 megjegyzés:

Tamas Deak írta...

Nekem csak a fordítottja volt :) öreg katalán portásbácsi mondta, hogy ő a spanyol hablatyolást nem érti ...

Studiolum írta...

Biztos túl jól beszéltél spanyolul. Ha hallják, hogy külföldi vagy, akkor méltányosságból megértik. Csak a spanyolt nem értik meg, ha spanyolul beszél, az tanuljon meg náluk katalánul.

Tamas Deak írta...

Formentera egyébként egy kis baleári sziget, itt rekedt Palmyrin Rosette professzor, amikor a Föld összeütközött a magas aranytartalmú Gallia üstökössel. A professzor életét Prokop tengerészhadnagy és régi tanítványa, Hector Servadac kapitány mentette meg :)

ÉvaZsuzsanna írta...

HAZA A MAGASBAN...

Studiolum írta...

Verne valamiért nagyon szerette Mallorcát, hosszabb-rövidebb utalást több könyvében is tesz rá, ahogy már idéztem is egy olyat, ami pont kimaradt a magyar fordításból.

Merkulov írta...

A "katalán" tényleg csak dialektus, ez nem lekicsinylés ("Nyelv az a dialektus, amelynek hadserege van.").

Katalán nacionalista elfogultságot érzek a cikkben. Miért kevesebb a joga a "mallorcai"-nak, mint a "katalán"-nak? Egyik sem igazi nyelv, ezek mind csak szubaltern nyelvjárások, hiszen államhatalom csak a spanyol nyelv mögött áll. 2 generáció múlva ezek a dialektusok el is fognak tűnni (hosszú távon még a spanyolnak is küzdenie kell a fennmaradásáért).

Ha egy katalán azt mondja, hogy a "mallorcai"-t és társait csak arra találták ki, hogy megosszák a katalánt, hogy azt a spanyol könnyebben leigázhassa, akkor egy spanyol azt mondhatja, hogy annak bizonygatása, hogy a "katalán" külön nyelv (és akkor persze külön nyelvek: aragonés, asturianu, valenciano, leonés...) arra jó, hogy gyengítse a spanyolt pl. az angollal szemben.

Studiolum írta...

Erről a jellegzetes magyar komment-felütésről, amely azelőtt (sőt gyakran ahelyett), hogy tárgyilagos elemzés révén mutatná ki az esetleges tévedést, eleve valamilyen rosszindulatot, előítéletet, hátsó szándékot tételez a szerző részéről, és ezt szükségét érzi leszögezni, egyszer már írtam itt.

Ha valaki a cikk olvastán katalán nacionalista elfogultságot érez, annak oka nem föltétlenül a cikkben, inkább a befogadóban keresendő, minthogy nekem, magyar lévén, katalán nacionalista elfogultságom nemigen van. Sőt, bár ez nem tartozik ide, személy szerint valamivel jobban örülnék, ha a katalán vidéken is spanyolul beszélnének, mert én azt a katalánnál valamivel jobban beszélem, de ez pusztán egyéni preferencia.

Az írás nem erről szól, hanem egy olyan eset bemutatásáról, amikor a politikai hatalom a kisebbség megosztása céljából annak nyelvét vagy etnikumát többé-kevésbé önhatalmúlag – a beszélők véleményének kikérése nélkül – hivatalosan több részre osztja, mint ahogy idén teszik Romániában a népszámláláson, az első ízben „magyar”, „székely” és „csángó” kategóriákra osztott magyar kisebbséggel.

Hogy mitől kevesebb a joga a „mallorcai”-nak mint a „katalán”-nak, az egyszerű: mert maguk a mallorcaiak (és menorcaiak, ibizaiak sőt horribile dictu formenteraiak) sem „mallorcai”-nak tekintik az általuk beszélt nyelvet, hanem „katalán”-nak: eltérés nem annyira a nyelvtanban van, mint elsősorban a kiejtésben és tájszavakban.

A katalán nacionalizmusnak a nyelvhasználatban is megnyilvánuló erőszakosságáról, amely tényleg összevethető mondjuk a napjainkban Ukrajnában folyó erőszakos nyelvi ukránosítással, szintén érdemes beszélni, összes tünetével és történelmi eredőjével együtt, de ez az írás most nem erről szólt.

A felsorolt egyéb nyelvek/tájszólások státusza mind-mind külön mérlegelést igényel. A valenciano külön identitását éppenhogy nem a spanyollal, hanem a katalánnal szemben („annak gyengítésére”) alakították ki. Az aragonést éppen lehetne már külön nyelvnek is tekinteni, de ehhez sem elég hosszan és jól dokumentált múltja nincs, sem túl sokan nincsenek, akik ezt az identitást vallanák. Ugyanakkor például a galíciaival mint önálló nyelvvel a spanyol kormánynak semmi baja nincs, mert nem társulnak hozzá politikai vagy gazdasági szeparatista törekvések, mint a katalánhoz.

A nyelv mint hadsereggel rendelkező dialektus frappáns bon mot, de azért a nyelvnek és a dialektusnak ennél mélyrehatóbb nyelvészeti és nyelvszociológiai ismérvei is vannak. Azok alapján sem mindig könnyű kijelenteni, hogy egyikről vagy másikról van-e szó, de mégis hitelesebb. Ráadásul időtállóbb is, mert épp az utóbbi száz évben sokszor lehettünk tanúi, hogy egy nyelv hadseregre tett szert vagy veszítette el azt, s ha eszerint kellene korszakolnunk nyelv- és dialektus-fázisait, nem lenne könnyű dolgunk. Kezdve mindjárt ott, hogy ezt a bon mot-t a zsidó nyelvre jelentették ki először a 30-as években, és nem sok idő telt bele, meglett a hadsereg is hozzá.

Tamas Deak írta...

A katalán idézőjelek nélkül önálló nyelv, találhatóak benne olyan elemek amik a spanyolban és a franciában nem, és vica versa.
Az hogy van-e menorcai, valenciai miegyéb tájszólása, nem tisztem eldönteni.

Szabi írta...

Ehem, nem a zsidó nyelvre, hanem a jiddissel kapcsolatban mondták ezt a bon-mot, de ezt te szerintem tudtad...

Studiolum írta...

Hogyne tudnám – azért írtam zsidót és nem hébert – meg még azt is, hogy ki mikor mondta kinek, csak a jelen kontextusban érvényes tanulságára szerettem volna koncentrálni.

El Mexicano írta...

Mint kiegészítő bejegyzésként ajánlanám ezt a cikket a blogomból (a képet a szerző előzetes engedélyével használtam fel).

Tamas Deak írta...

Nem lesz katalán függetlenségi népszavazás