Vasárnap reggel


Vasárnap kora reggel a nap éppen elkezd besütni. Azokon a napokon, amikor túl hideg van ahhoz, hogy a kertben igyam meg a teámat és imádkozzak, ezen a padon szoktam ülni és innét nézem a kertet.


Most vasárnap ez a kép tárul elém.



Pont szemben van a kertre nyíló ajtó.


Balra ezt látom. A két oszlop között egy századeleji ácsolt láda – a megszűnt Tűzmadár boltból, a kilencvenes évekből – az ajtó körül afgán szőttesek. A Hajós utcai afgán szőnyegboltban vettük tizenöt éve, amikor még senkit nem érdekelt a nomád szőnyeg. Valószínűleg ők a világ legolcsóbb nomád szőnyegboltja, némely darab olcsóbb, mint odaát helyben. Hogy hogy csinálják, az az ő titkuk.


A korlát mögötti galérián van a könyvtárunk.


A bal oldali szőnyeg egy ghasghaj tevecsikószőr-szőttes és két bakhtiari liszteszsák, amelyeket én varrtam össze. A ghasghajok és a bakhtiariak két nomád törzs a nyugat-iráni hegyek között, amelyek, akárcsak a többi nomád törzs azon a vidéken, fantasztikus szőtteseket készítenek. Iszfahánban, a bazárban kaptuk őket Akbar Keshani gyűjteményéből, akinél egy napot eltöltöttünk, és aki arra kért, úgy vigyázzunk rá, mintha a gyermekeit adta volna oda. A jobb oldali nemezt én festettem. Ha jól emlékszem, 1991-ben néztük meg a bécsi néprajzi múzeumban azt a kiállítást, amely egy afgán nomád törzs szőtteseit mutatta be. Én évekig szőttem, egy kicsit értek hozzá. Teljesen lenyűgözött a munkáik hihetetlen magas színvonala. Órákat töltöttünk el a kiállításon. Mielőtt kiléptünk a teremből, egy kis táblát találtunk, amelyen az állt, hogy ez a törzs ma már nem létezik, elpusztultak az afgán háború során. A nemezt az ő emlékükre csináltam, egy általuk gyakran használt motívum van rajta.


A galéria gerendáját Tamás faragta egy Szvátban – Észak-Pakisztán egy archaikus fafaragásáról ismert völgyében – álló mecset gerendájának mintájára. A korlátot pedig ketten készítettük el középkori örmény kereszt-mintákkal.


Ez a kandallónk Brumi lábának nyomaival. Általában évente újra szoktam festeni a tüzelőszezon igénybevétele után. Remélem, hogy az idei újrafestést sikerül a jövő héten megcsinálnom.


A szekrényeket a hetedik kerületben lomiztuk szintén vagy húsz éve, a szalmakalap a csíkszentdomokosi vásárból való. Rajta a kendő Dél-Indiából – Keralából – ahol középkori szír keresztény kéziratokat szkenneltünk a dzsungelben. A falon lévő lant egy rövid nyakú afgán rubab, amelyet egyik kedvencünk, a kurd Kamkars együttes – nyolc testvér – használ. Az isztambuli nagy bazárban vettük afgánoktól, akik látták, milyen jó gazdái leszünk, ezért olcsón megszámították. Az esztergomi Keresztény Múzeum szerb ikonjának másolatát Tamás nővére készítette a házunk avatására.


Ezek a lomizott szekrények elölről. Én festettem át őket. A jobb oldalin ajtóként egy csángó katrinca van. Az asztalt Tamás tervei alapján ugyanazok a borsodi ácsok csinálták, akik a tetőnket, és a festése az én munkám.


És már ki is sütött a nap. Szép napot mindenkinek!

10 megjegyzés:

Petrus Augustinus írta...

Ez nagyon szép! Ez a ti lakásotok?

Studiolum írta...

Igen. Ott az ötödik képen a könyvtárgaléria végén, a hosszúkás ablak mögött, a qashqai-bakhtiari szőnyegtől balra, ott fakad a Wang folyó :)

Szulamit írta...

Inspiráló környezet. Köszönöm, hogy vendégül láttatok :)

Studiolum írta...

Köszönjük, hogy meglátogattál! Gyere újra.

ÉvaZsuzsanna írta...

Köszönet Katának, hogy ezen az esős hajnalon egy derűs otthon képeivel meglepett!

Gabor írta...

Hol van Kata ?

Studiolum írta...

A lencse mögött.

Komaváry írta...

Én végig azt hittem, hogy Studiolum és Hortus Carmeli testvérek.

(Éppen emiatt az első pár kép alapján túl orthodoxnak tűnt az általam képzelt Hortus Carmelihez ez a lakás, talán főleg az ikon miatt.)

Studiolum írta...

Nem, a Wang folyó bonyolult és archaikus kinship systemében Studiolum és Két Sheng a testvérek :)

Katalin írta...

én elbűvölten állok itt a képek előtt, nem hittem , hogy ilyan helyen is élhetnek emberek, mint ami az első képeken kezdődik, azt hittem, ilyen csak a mennyországban van