Az ellenség

Az első pohár
Józan Miska 20 és 32 éves korában
A józan élet áldásai
Az utolsó pohár
Részeges Pista 20 és 32 éves korában
Az iszákosság következményei

Sok éve már, hogy kint van ez a kép * a régi sváb ház falán a Duna-parton, ahová mindig ilyentájt, június végén indul a születésnapi Rákoshegy-Nagymaros kerékpártúra, amely oly jeles alkalom, hogy egy jóval nagyobb víz partjáról is hazajön érte az ember. Ahogy elpilledve ülünk a verandán, szemünk a pohár fölött hol Józan Miska becsületes tekintetével, hol Részeges Pista vizenyős pillantásával találkozik, ez elborzaszt, az ád reményt vigaszra, s a meggyőzés és elrettentés pedagógiájának eredményeképpen nem kizárt, hogy egy-két sörrel kevesebb fogy, mint amennyi fogyhatna a hosszú út után.


Éppen ez volt a célja annak a kultuszminisztériumi bizottságnak is, amely valamikor a század elején megbízást adott e grafika megtervezésére és kivitelezésére. Ez nem történhetett 1920-nál később, mert a nyomatot kiadó Polatsek Könyvkereskedés még Temesvárként működik rajta Timişoara helyett. Sőt a plakát címére rákeresve azt találjuk, hogy már 1910-től kezdve rendszeresen szerepelt az iskolai tanszerek között; különös módon eddig még csak református iskolákból van adatunk használatáról. 1910-ben a simontornyai népiskola által benyújtott tanszerigény-kérvényben tüntették fel cím szerint. 1912-ben a tuzséri népiskola leltárában szerepel egyetlen faliképként, a vidéket jól ismerve talán nem ok nélkül. És felsorolják két másik falitábla, a selyemhernyó tenyésztése és a gőzgép működése mellett abban a jegyzőkönyvben is, amelyet a Tanácsköztársaság idején, a dadi református népiskola államosításakor vettek fel a komisszárok. Reméljük, jó hatással volt rájuk. Bárcsak lett volna ezidőtájt ilyen tábla a Szovjetházzá átalakított kassai Schalkház szállóban is, ahol a tulajdonos lánya – a zsidók bújtatásáért 1944-ben a Dunába lőtt Salkaházi Sára – elbeszélése szerint Landler Jenő és törzskara a szesztilalom közepén megállás nélkül ivott éjjel-nappal, míg csak fel nem adták a Felvidéket.


De még ennél korábbról is van adatunk a falitábláról. Képei ugyanis külön-külön szerepelnek a hazai antialkoholizmus úttörője, Dr. Stein Fülöp Az alkohol („Uránia” Magyar Tudományos Egyesület. Népszerű Tudományos Felolvasások, 20. 39 képpel. Budapest, Hornyánszky Viktor Cs. és Kir. Udv. Könyvnyomdája, 1906) c. könyvecskéjében, mindegyik alatt részletes leírással, amelyek valószínűleg nem nagyon tértek el attól, ahogyan a tanító mutatta be őket a református népiskolában.


„Ilyen képet mutat az iszákos ember házatájéka. Az udvar és a ház pusztul, a fedélen beesik az eső, a csűr düledezik. A gyermekek piszkosak, rongyosak, el vannak csenevészedve a sok éhezéstől. Az anyjuk betegen gubbaszt a küszöbön, és az apa dúlt tekintettel nézi nyomorúságukat.”


„Milyen más kép ez itt, mindenütt vidámság, merészség, jókedv, a külső és belső rend jelei. Az apa gyönyörködve nézi családja jólétét. Vajjon van-e ember, aki nem találja, hogy e két apa közül melyik a részeges és melyik a józan életű? Aki e két képet látja és megnézi, azt hisszük, nem kell neki magyarázni, hogy melyik életmódhoz tartsa magát.”


„Kevesen sejtik, amikor gyermekük kezébe az első poharat adják, hogy jobb kedve legyen, milyen végzetessé válhatik ez a gyermek további életére, és hogy a megfagyott részeg ember utolsó pohara ennek az első pohárnak a folyománya.”


Az azonban nagyon valószínű, hogy a tabló nem korábbi 1898-nál. Ekkor adott ki ugyanis a párizsi Armand Colin & C[ompagn]ie iskolai célra egy olyan tablót, amely biztosan modellként szolgált a magyar változat számára. Tudjuk, hogy az 1901-es párizsi világkiállításról hozott antialkoholista szemléltető anyagból alakult meg a Társadalmi Múzeum bemutatóterme a Rumbach Sebestyén utca 5. szám alatt, a Grand Templar alkoholellenes szabadkőműves páholy székhelyén, s bár az 1944-es bombatalálat után ebből semmi sem maradt, valószínű, hogy a Colin-tabló is közöttük volt.

„Íme az ellenség: az alkohol!”

Ez a Galtier-Boissière doktor által szerkesztett tabló azonban nem egészen azt szemlélteti, mint a magyar. Középpontjában ugyan szintén az alkoholizmus előtti és utáni fiziognómia áll, ám a két oldalsáv megkülönbözteti a természetes avagy jó alkoholokat (sör, bor, alma- és körtebor) a mesterséges avagy rossz alkoholoktól, amelyeket cukorrépából, burgonyából, sőt ad abszurdum gabonából párolnak le. Az előbbiektől a tengerimalac csak kellemesen megszédül és és édesen elszundikál, míg az utóbbiaktól rángógörcsöt kap és feldobja a talpát. Ez a tudományosan igazolhatatlan különbségtétel egészen az 1950-es évekig fennmaradt a francia népoktatásban, nyilván a borászlobbinak köszönhetően.


A Colin-féle tabló különlegessége az egészséges és alkoholista belső szervek, a gyomor, a máj, a szív, a vesék, az agy összevetése, amelynek nyilván nagy visszatartó ereje volt: francia úriember ad a veséje küllemére. Ezek a magyar nyomatra nem kerültek ugyan át, de fényképes formában szerepelnek Stein könyvében.

„Omnibusz Charentonba! [az elmegyógyintézetbe]
Átszállással az alkohol, vagy közvetlenül az abszint révén.”

A magyar tablón ehelyett az életképek dominálnak. Az ötletet ezekhez a Colin-féle tabló hátulja adhatta, amely négy stációban ábrázolja, miként veszíti el az alkoholista az akaratát, a méltóságát, az ítélőképességét, majd végül a józan eszét.


Közvetlen forrásuk azonban más lehetett. A Stein-féle könyvecske illusztrációi között egy komplett alkoholista karriertörténet is végivonul az első pohártól az utolsó rángógörcsig, s ez sokkal inkább hasonlít a magyar tablón két jelenetben összefoglalt életútra. Némi kutatás után kiderül, hogy az illusztrációk J. Baudrillard Histoire d’une Bouteille, „Egy palack története” című elemi iskolai tankönyvéből származnak. Franciaországban ugyanis az alkoholellenes társaságok 1895-ben elérték, hogy az alkohol – a rossz alkohol! – veszélyeiről külön tanórát tartsanak, amely egyenrangú volt a földrajzzal vagy a matematikával.


Ráadásul a könyv főhőse, Jean-Louis arca 20 évesen megtévesztően hasonlít az ifjú Józan Miskáéra, míg 40 éves alkoholistaként az öreg Részeges Pistáéra.


A könyv tizenkét képben mutatja be az alkoholista útját a családi boldogságtól a bukáson és a lecsúszáson át a börtönig és a halálig. Az illusztrációk eredetileg fekete-fehérek voltak, s a gyerekeknek kellett kifesteniük őket, jól emlékezetükbe vésve minden elrettentő részletet. Felnőttek számára színes nyomatban, képeslap formájában árulták őket.

Egy boldog család

Az első lépés

A rossz szokás

Fizetésnapon

Az alkoholista dühe

Az alkoholista botrányt okoz

A megbolondulás útján

A gyilkosság

A bíróságon

És hiába a teátrális kompozíciók, hiába tudjuk, hogy propaganda, a képeknek ez a sorozata ránk sem marad hatástalan, mert azt is tudjuk, hogy amit látunk rajtuk, családok ezrei számára jelentette a a valóságot.

A nyomorba taszított asszony

Az őrület

Az alkoholista halála (delirium tremens)

Nem az iskolának: az életnek tanulunk.


10 megjegyzés:

Szabi írta...

"nyilván a borászlobbinak köszönhetően."

Igen, ezt jó látni...

Egyébként érdekes adaptáció, hogy a francia tabló egy ifjú felnőtt lecsúszásáról szól, addig a magyar a gyerekek rászoktatásától óv, ennek megfelelően már 20 évesen két életpályát vázolván föl.

Nyilván mindkettőt helyi jellegű problémák ihlették. (No meg részben a lobbi is, hiszen a JÓ bort a franciák (akkor is, mái napig is) higítva gyermekkoruk óta isszák. Nyilván, a töményre az első saját fizetésből költöttek...?

Névtelen írta...

Csúcs! Elrettentem egészen.
Eddig is óvakodtam, de mostantól pláne fogok!

Kinga

Névtelen írta...

Az első tabló megtalálható az ópusztaszeri tanyasi iskolában !

Névtelen írta...

Bocsánat ! Nem tanyasi, hanem tanyai. /?/

Studiolum írta...

Eredetiben vagy reprint formájában?

Fejes László most hívta fel figyelmünket a finn józansági mozgalom egy hasonló alkoholista életút-plakátjára 1858-ból, tehát jóval a francia változat előttről.

Névtelen írta...

Eredetiben !

marguerite írta...

azért motoszkál bennem, hogy a franciák mégiscsak jól jártak a minőségi különbségtételek korai tanításával, még ha benne volt is a borászlobbi keze.
hiszen pl a minőségi borfogyasztás és a tablettás italok egészségügyi hatásai elég jelentősen eltérhetnek.

Studiolum írta...

Valószínűleg jól fogtak meg ott valamit, még ha nem is a megfelelő érvekkel. Ugyanannyi boralkohol ugyanakkora hatást fejt ki mint gabonapálinkaalkohol. Viszont az előbbi mértékletes fogyasztását évezredek óta interiorizálódott hagyományok szabályozták, a 19. század közepétől terjedő párlatokét meg nem, úgyhogy azt itták nyakló nélkül. Amellett a főellenségnek kikiáltott abszintban tényleg vannak idegmérgek; be is tiltották 1915-ben. A hamisítás ellen ez nem használt volna, hisz felülről nézvést a hamisított bor is bor, de azt hiszem, ez csak a 70-es évektől lett probléma; azelőtt a tabletta olyan drága volt, hogy olcsóbb volt jó bort termelni.

Tamas DEAK írta...

Részletek a Csendőrségi Lapok 1907. július 30-i számából :


Az emberirtó.



A bort, sört és pálinkát, minthogy kivétel nélkül borszesz
tartaimuak, közös névvel szeszes italu Jmcgk nevezzük,
A szeszes italokat az angol biztositó·társulatok méregszámba
veszik s a biztositásnál különbséget tesznek
a szeszes italokkal élők és a szeszes italt nem ivók között.
Iszákost egyáltalán nem is fogadnak eL
Ezek a társulatok a nem ivóknak néhány százalék
kedvezményt adnak. Az ő statisztikájuk ugyanis, -
amelyn ek pedig mint üzleti alapnak pontosnak kell
lennie - azt mondja, hogy az ivók közt a várható
halálozáaok 97 % -a következik be; a nem ivók közt
csak 71 %. Ugyanez tapasztalható az angol segélyszövetkezetek
életében is.

Amaz egyletekben, melyeknek mértékletesen ivók
lehetnek tagj Ili, ezer tagra 21 haláleset esik; mig olyan
egyletekben, melyek csak nem ivókat vesznek fel csupán
13 haláleset juthat átlag ezer tagra. A porosg kórházak
statisztíkája még világosabban beszél. 1878-79-
ben az összes kórházi betegek közül 10% halt meg, az
iszákosok közt 19 %. A tüdőgyuladásban szenvedő iszákosak
'53 %·a pusztult el, pedig a tüdőgyuladás átlagos
száma csak 18% volt. A tifusz bet egek közt 10% halt
meg ; ellenben a iszákos tifuszbetegek közt 38 %. Tehát
a nagy betegségekben az iszákosok életereje harmadr
észnyire csökken.

Tamas DEAK írta...


Természetes tehát, hogy az Ú. n. gondüzők, bár
kisebb mennyiségben valamely életmüködést változtatólag
gyógyitó szerk ént, látszólag a gondoktól való megkönnyebbülés
jótékony érzetét keltve hatnak, huzamos
ideig, vagy nagyobb mennyiségben véve, formális mérgezési
tüneteket idéznek elő.

1892/3. évről eredő kimutatások szerint elfogyott Magyarországon
mintegy 993,627 hektoliter abszolút szesz;
ez pedig 17.349,398 Wekszámot véve fel, fejenkint
5'7 liter évi szeszfogyasztást jelent; Ausztriában a szeszfogyasztás
azon évben 1.037,080 hektolitelTe tehető, mi
22.795,413 lélekszám mellett fejenkint csak 4'3 liter
szeszfogyasztást igazol; a pálinkaivás hajlandósága nálunk
tehát nagyobb, mint Ausztriában.

Oroszországban évenként átlag 100,000 ember pusztul
el pálinkaivás következtében; Németországban 45,000.
Észak felé, miután a bor fogy, nő a pálinka fogyasztása
s ott van hazája a hülyeségnek, ott nyomorultak
és egészségtelen testalkaMak az emberek, Apálinkával
Különösen romboló a hatása a szervezetre a mérges
kozmaolajat tartalmazó szeszből készült pálinkának. Az
ilyen pálinkát burgonyából vagy gabonanemüekből
(rozsból) való szeszből csinálják, mely ninosen eléggé
finomitva.

Tapasztalat igazolja, hogy az iszákosság okozta elmebetegségek
egyenes arányban állanak a kozmaolajat
bőven tartalmazó pálinka fogyasztásával. A pálinkána,k
pusztitó hatását első sorban a kozmaolaj okozza; az
iszákosok rettenetes baját: a reszkető örjöngést (delirium
tremens) is leginkább a kozmaolaj idézi elő,
Ismert egy leánykát, a ki nem volt még hat eves
sem s máris mértéktelenül élvezte a szeszes italokat.
Nem egyszer gyógyitott olyan sérüléseket, melyeket ittag
állapotukban szereztek fiatal gyermekek. Azt a szogorg
képet, melyet dr. Madden mutatott meg. borzasztobba
tette néhány vonással dr. Barlow.

Elbeszélte, hogy az aJsóbbrendü nép körében rendes
szokás az, hogy a gyermekeket, sőt még a csecsemő·
ket is pálinkával itatják. A gyermekek alkobolizmusa
azonban többnyire öröklött prredispoziczión alapul. Kü·
lönösen végzetes a gyermekre, ha az anya lett rabj ává
a pálinke.i visnak ; végzetes, mert egy felől az iszákos
szülék ivadékának egészsége ·és életereje csökken, másfelől,
mert az iszákosság öröklődik.

Va.nnak a magasabb körökben is olyan asszonyok,
kik rendesen megújuló bántttlmaikat alkoholla! enybítge
tik. A pálinkaivó asszonyok i ulnyomó kontingensét
azonban az alsóbb néposztályok szolgáltatják. Leginkább
testi nyomoruság adja kezükbe a pálinkás üveget, bogy
meggyenglil t erejüket némiképp helyreállitsák ; az alko·
boI itt csak az ostor szerep ét játsza, mely arra kény·
szeríti a lovat, hogy végső megerőlte tésre összeszedje
erejét, hogy azután teljesen összeroskadj on ; a fizikai
és morális elfajulás is sok embert bajt az alkoholisták
táborába.

Egy franczia ujság .1 megmérgezett ország czimmel
ir czikket a zöld italróL A megmérgezett ország Fran·
cziaország, a zöld ital az abszint. Esztendők óta küz·
denek czikkekkel, fölolvasÍCBokkal, röpiratokkal e l·ette·
netes erejü ital ellen, teljesen eredménytelenül. Mert
mig a bivatalos statisztika szerini az 1 885- től 189'l·ig
terjedő hét esztendő alatt az abszintfogyasztás Francziaországban
85,000 bektoliterrel emelkedett, 18!J2·töl
1886·ig, tehát n égye sztendő alatt ez az emelkedés
megduplázódott.