Úton Velikoreckojéba


1383-ban az akkori orosz fejedelemségek északkeleti határvidékén, Hlynov – a későbbi Vjatka, a mai Kirov – várostól háromnapi járóföldre egy paraszt egy ikont talált a Velikaja folyó partján. Kápolnát ácsoltak számára, s az előtte mondott imák közbenjárására rövidesen oly sok csodás gyógyulás történt, hogy messze földön híre ment, s az ikonon ábrázolt Szent Miklós is erről kapta az Oroszország-szerte elterjedt Чудотворец, csodatevő melléknevet. Az ikont Hlynov városa többször is kölcsönkérte, végül valamikor 1400 után abban állapodtak meg a faluval – amely a folyóról a Velikoreckoje, „a Velikaja folyónál fekvő” nevet kapta –, hogy végleg a hlynovi székesegyházban marad, ám évente egyszer, a megtalálás ünnepe, május 22. utáni vasárnap ünnepélyes zarándoklattal visszaviszik a faluba. 1668 óta a zarándoklat állandó napon, május 24-én, azaz az új naptár szerint június 3-án indul Vjatkából, és június 8-án tér vissza oda. Az idei zarándoklat tehát tegnap ért véget, s ma már ki is kerültek az első felvételek az orosz netre. Ilja Pitalev fotóit Drugoi tette közzé a saját oldalán. Minden fényképre érdemes kattintani, nagy méretben élnek igazán.




A zarándoklat különlegessége, hogy a szovjet hatalom alatt is végig fennmaradt. 1935-ben a vjatkai székesegyházat lebontották, a várost a meggyilkolt leningrádi párttitkárról Kirovnak nevezték át, s az ikon múzeumba került. A hívők ennek ellenére évről évre megtették az utat. 1959-ben külön hivatalos tilalmat mondtak ki rá, de a hívők folytatták a zarándoklatot, az erdőkben rejtőzködve a milicia elől. 1989-től kezdve a tilalmat fokozatosan feloldották, s az ikont átadták a kirovi Szarovi Szent Szerafim-templomnak. 1993 óta a zarándoklat ismét a történelmi útvonalon halad, hat napon át, oda-vissza száznyolcvan kilométer hosszan, többnyire esőben, s a zarándokok szabad ég alatt hálnak. 2008-ban 30 ezren vettek részt rajta, s ezzel Oroszország egyik legnagyobb rendszeres zarándoklatává vált. Tavaly 60 ezren voltak jelen a velikoreckojei ünnepen. Az idei részvételről még nincsenek adatok.




A tavalyi zarándoklat egyik résztvevője részletes naplót is közzétett az interneten. Orosztudás nélkül is érdemes végiglapozni, hogy a sok fénykép alapján eleven benyomást kapjunk az útról. Minthogy a hat nap közötti lapozás nincs megoldva benne, ezért egyenként kell kattintani a zarándoklat első, második, harmadik, negyedik, ötödik és hatodik napjához.












Vlagyimir Pomorcevnek az egy évvel ezelőtti zarándoklaton készült felvételei bekerültek a minden év februárjában rendezett „Best of Russia” fotókiállításra is.






A régebbi zarándoklatok fényképei közül kiemelkednek a régi, neves fotós, Alekszej Mjakisev 1994 és 2010 készült képei, amelyek közül közel hatvanat közzétett saját szájtján. Nagyon érdekes látni, milyen erősen gyökerezik ez a látásmód Tarkovszkij művészetében. Itt csak néhányat mutatunk be közülük.










4 megjegyzés:

Névtelen írta...

már megint micsoda képek...!!! Fantasztikus fényképész!

Studiolum írta...

és csak egy a számtalan hasonló orosz fényképész közül

Petrus Augustinus írta...

Az egyiken pont jókor takarja el a kéz az eltakarni valót! :-) A tetkók is nagyon profik; ennek az igen élő, vallásos témájú varrásoknak csak az ortodoxoknál látom a kultúráját.

A fürdéseknek van valami jelentőségük? Vagy csak sima reggeli zuhik? :)

Studiolum írta...

Igen, a kéz jó időzítésére én is felfigyeltem. Valószínűleg nem véletlen, vagy a fotós szólhatott, vagy a páciens tudta a fotós láttán, mi a dolga.

Amennyire ki tudtam venni a leírásokból (mert ezt mindenki magától értődően kezeli), ott mennek fürdeni a folyóba, ahol annak idején az ikont megtalálták (valószínűleg a víz hozta valahonnét, talán egy tatárok által felégetett templomból a határon túlról). Századeleji képeslapon nagy csónak-áradat is látható itt; akkor még valószínűleg a megtalálás helyén is celebráltak szertartást.

Az ortodox vallásos tetkókra már Effe is rákérdezett az angol változatban. Ha bárki tudna még ilyen képekről, örömmel venném.