Játék


A végállomáson egy cigány férfi és egy cigány asszony állt mellettem három gyerekkel. Huszonöt-harminc évesek lehettek. A vékony, kicsi férfinak olyan feszültek voltak a vonásai, és rövidnadrágban is olyan kínosan rendezett volt, mint egy maffiózó egy olasz neorealista filmben. Az asszony kicsit lompos, már hízásnak indult, mégis kislányos. Feszengtek. Megérkezett a busz. A férfi átadta a kisfiúkat az asszonynak és visszaindult. A fiúk a nyilvánvalóan erre az alkalomra kapott kis játékaikat szorongatták. Az asszony még a férfi jelenlétébe kapaszkodva megfenyegette őket, hogy ha nem lesznek jók, elveszi tőlük a játékukat. A fiúk kicsit összehúzták magukat. – Meddig kell jónak lenni? – kérdezte az egyik. – Sokáig! – vágta rá az asszony. A kisfiú várakozóan nézett rá, hogy pontosan meddig is. Az asszony egy pillanatra belegondolt. Egész életedben.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szép történet!