Amur-parti mesék


Mint láttuk, az Amur és mellékfolyói mentén archaikus körülmények között halászó és vadászó nanaj törzseknek a vasút hozta el a világhírt. A transzszibériai vasút építkezésére érkezett keletről Henry W. Jackson, aki az első fotókat készítette róluk, s az elkészült vasúton jöttek nyugatról az orosz etnográfusok, köztük Vlagyimir Arszenyev, akinek könyve és a belőle készült filmek – 1961 Babajan, 1975 Kuroszava – jóvoltából ma a legtöbb mozinéző ismer legalább egy nanajt: Derszu Uzalát. Az egykori Szovjetunióban és a baráti országokban azonban a nanajok nem Jackson sosem publikált fotói, de még csak nem is Kuroszava filmje révén váltak igazán népszerűvé, hanem egy 1975-ben megjelent meséskönyv jóvoltából, amelynek Amur-parti mesék volt a címe.


Voltaképpen a könyvet is a vasútnak köszönhetjük, hiszen szerzője Csitában, illusztrátora Habarovszkban született a vasútépítő mérnökök leszármazottjaként, kettejük munkássága Vlagyivosztokban találkozott, s mindkettőjük munkáját a vasút e három város közötti ívében élő nanajok archaikus kultúrája ihlette meg.


Dmitrij Nagiskin (Csita 1909 – 1961 Riga) elektromérnöknek tanult, de 1929-től újságíróként és illusztrátorként dolgozott helyi lapoknak, miközben egyre inkább elbűvölte őt az ekkor még elevenen élő nanaj népi kultúra. Először 1945-ben publikálta a közöttük gyűjtött meséket Csokcso fiú címmel, majd 1946-ban adta ki az Amur-parti mesék-et, és 1949-ben a Bátor Azmun-t. Ő maga egyébként nem ezeket, hanem az 1944 és 1953 között a polgárháború távol-keleti hőseiről, a dalban is megénekelt amuri partizánokról írt Bonivur szívé-t tartotta irodalmi munkássága csúcsának, amelyre már aligha emlékszik valaki, annak ellenére, hogy 1969-ben még film is készült belőle.


Az amuri partizánok által elhozott új világ étosza azért az Amur-parti mesék-be is beszivárgott. A kötet utolsó darabja egy „Nem történhetett ez olyan nagyon régen” kezdetű apokrif népmese két vitéz, a nagyerejű Kile Bambo és a még nagyobb erejű Orosz Ivan találkozásáról szól, akik örök barátságot kötnek, együttesen elűzik a nanajokat sanyargató mandzsu – értsd, kínai – helyi urakat, megtanítják a nanajokat a földművelésre, és megszabadítják őket a sámánhit minden babonájától. Szép mese, csakugyan.




A kötet illusztrátora, a Habarovszkban született és máig ott élő Gennagyij Pavlisin a vlagyivosztoki képzőművészeti főiskolán tanult. Itt ragadta meg őt a helyi törzsek népművészete, s a régészeti leletek és korai sziklarajzok motívumai. Számos néprajzi és régészeti kiadványt illusztrált, de a világhírt az 1975-ben Habarovszkban újra kiadott Amur-parti mesék-hez készült illusztrációi hozták el neki, amelyeken az orosz szecesszió, Bilibin és Roerich stílusát ötvözte az Amur-menti archaikus művészet motívumaival. A könyv nagydíjat nyert a pozsonyi nemzetközi gyermekkönyv-biennálén, s számos baráti ország adta ki fordításban. A Szovjetunióban rendkívül népszerű olvasmány volt, ma is sok blogger nosztalgiával emlékszik vissza rá mint gyerekkori olvasmányára. Pavlisint Vlagyivosztok városa főként e könyvért választotta díszpolgárává 1993-ban.







amur1 amur1 amur1 amur1 amur1 amur1 amur1 amur1 amur1 amur1 amur1 amur1 amur1 amur1 amur1 amur1 amur1 amur1 amur1 amur1 amur1 amur1 amur1 amur1 amur1 amur1 amur1 amur1






amur2 amur2 amur2 amur2 amur2 amur2 amur2 amur2 amur2 amur2 amur2 amur2 amur2 amur2 amur2 amur2 amur2 amur2 amur2 amur2 amur2 amur2 amur2 amur2





amur3 amur3 amur3 amur3 amur3 amur3 amur3 amur3 amur3 amur3 amur3 amur3 amur3 amur3 amur3 amur3 amur3 amur3 amur3 amur3 amur3 amur3 amur3 amur3 amur3






A vasút nemcsak a világhírt, de egyszersmind kultúrájuk végét is elhozta a nanajok számára. Az Amurtól délre élő nanajokat Mandzsúria 1935-ös japán megszállása után vasúton szállították munkatáborokba. A háború végére alig háromszázan maradtak életben közülük. Ma 赫哲 hèzhé néven Kína 55 nemzeti kisebbségének egyikét alkotják, de a fiatalok már nem beszélik a nyelvet. Az északon, szovjet területen élők hagyományos életformáját az 1930-as években bevezetett kolhozok söpörték el, s folytatását az Amur ipari szennyezése okozta halpusztulás tette lehetetlenné. „Nincs itt semmi munka. A kormány harminc dollár ad havonta. Az egyetlen munka az, hogy vodkát találjunk”, mondja az egyik utolsó öreg. A tizenkétezer itt élő nanaj közül már alig néhány öreg beszéli a nyelvet. A nanaj hősök és sámánok dicsőséges világa, mint az apacsoké és a mohikánoké, egy könyvben él tovább.




9 megjegyzés:

Szabi írta...

Szomorú.

Szabi írta...

Ám mily vidító, hogy legalább egy könyvben élhet tovább!

a tambovi farkas írta...

ez jólesett. mostantól még jobban őrzöm a könyvet!

HAlga írta...

Apró észrevétel a csodás képekhez: map1\16.jpg és map2\26.jpg fejjel lefelé van.

Studiolum írta...

Uhh, így jár, aki éjjel, begyógyult szemmel csinál mozaikot kilencven képből. Köszönöm, javítottam! Viszont a mozaikon a fejjel lefelé álló tigris annyira tetszik, hogy ott már nem javítom, csak a felpattanó ablakban meg a nagy képen.

Ata írta...

Kedves jó Studiolum!
Nagyon köszönöm ezt a bejegyzést!

Zsirmik István Pálmonostorán élő barátomtól kaptam ezt a könyvet.
Ő egy kis dobozban hordja fél Európát és egész Ázsiát, hangszerei, a dorombok formájában.
Nemrég elhatároztuk, hogy a Hét félelem című mesét megtanuljuk, és elmeséljük azoknak, akik kíváncsiak rá.
Dorombbal, hangokkal, dallal és szóval, úgy ahogy azt Rab Zsuzsa lefordította és úgy, ahogy a szánkra jön.

Hamarosan elkészülünk a munka felével, s akkor már csak a másik fele lesz hátra, vagyis, hogy meséljük az embereknek.

Addig is láthatja itt mindenki a képeket.
És külön köszönet a fotókért is!!

üdvözlettel
Tóth Anita
Kecskemét

Ildiko írta...

Nagyon tetszett ez a bejegyzés! Köszönöm! Én is ajánlottam a blogomban! http://roomwithviewhungary.blogspot.com/2012/07/tales-of-amur-amur-parti-mesek.html

Studiolum írta...

Nagyon köszönöm!

gólhaj írta...

derszu nanaj volt...hmm
az a film oriasi elmeny volt, azok a tajak, fantasztikus kepek!
raadasul mikor naplemente elott kellett egy oraalatt eszkabalni vmi kis kunyhot, hogy ne fagyjanak meg.
s elnezest a kepzavarert, de a tigrissel a farkasszemezes...

a film vege is olyan szomoru, mint a valosag.