Egyszerű eszközök

Nyikorog a huszadik század szúette szekrénye, dőlnek kifelé a csontvázak. A múltkori orosz-észt és orosz-német háborús társalgási szótárak után íme az utóbbi ellenpárja: a Wehrmacht katonái számára rendszeresített német-orosz szótár.

Deutsch-Russisches Soldaten-Wörterbuch, Berlin 1942
Ebben a könyvecskében azonban a társalgás háttérbe szorul, s négy oldalnyi „Redensarten”, azaz a leggyakoribb kifejezések listája után további hetven oldalon át puszta szójegyzékként funkcionál. Azért így is számos újdonságot tartogat még a gyakorló fordító számára is.

Deutsch-Russisches Soldaten-Wörterbuch, Berlin 1942
Deutsch-Russisches Soldaten-Wörterbuch, Berlin 1942
A belső címlap rövid ars poeticával is szolgál:

„A háború megmutatta, milyen egyszerű eszközökkel képes a német katona bárhol megértetni magát.”

Efelől nem volt kétség.

„A megfelelő szavak a nyelvtan figyelembevétele nélkül pusztán egymás mellé helyezve szinte mindig elégségesek.”

Ahogy a nyelvészeti pragmatika is tanítja: „A kommunikáció nem akkor sikeres, ha a hallgató megérti a nyelvi jelentést, hanem akkor, ha megfejti a kommunikációs jelentést, vagyis kikövetkezteti a beszélő szándékát. Ebben alapvető segítséget nyújt számára a kommunikáció kontextusa.”

Deutsch-Russisches Soldaten-Wörterbuch, Berlin 1942
A társalgási rész hiányára azonban a legvalószínűbb magyarázat az, hogy a könyvecske első kiadása villámháború céljára készült, s ha minden a tervek szerint ment volna, akkor mire a katonák elsajátították volna a szükséges fordulatokat, már nem lett volna kivel gyakorolni őket.

A háború elhúzódása tette szükségessé 1942-ben a második kiadás megjelentetését. Ebben a szókincset kétszeresére bővítették, négy oldalnyi példamondattal gyarapították, s a mondatok élén álló ragozási példát, amely addig stratégiai megtévesztésként „Nach Lemberg – до Львова” volt, immár nyíltan Moszkvára cserélték.

Deutsch-Russisches Soldaten-Wörterbuch, Berlin 1942
A zsebszótár kiadója az 1796-ban alapított Mittler & Sohn, amely a 19. század végétől kezdve fokozatosan vált az egyik legnagyobb német katonai kiadóvá. Az első világháború végén, még „császári udvari könyvkiadóként” kezdtek hozzá katonai szótárak összeállításához, s 1939-re már naprakész sorozatuk volt a legtöbb szövetséges és ellenséges állam nyelvén. A kiadó rövid történeti összefoglalójában ezt az időszakot jótékony homály fedi, de Mittler és mindenkori fia máig kamatoztatják az ekkor szerzett tőkét: Neuerscheinung-listájuk (itt lementve a mai állapot) tizenhat tételéből nyolc a második világháborúval foglalkozik, élükön Hitler admirálisainak életrajzával.

6 megjegyzés:

Névtelen írta...

És hogy nemcsak partizánt kerestek a gourmet fritzek, azt elárulja a Braten (Kalbs-) címszó.

Studiolum írta...

Én azt hiszem, ezt inkább ama szavak példájaként vették fel ide, amilyeneket a Csontbrigádban az esti tűznézésnél mondogattak, hogy el ne felejtkezzenek teljesen a civilizációról.

ÉvaZsuzsanna írta...

Ilyen gyöngyszemek miatt hívom fel többek figyelmét bejegyzéseire, közben őszintén sajnálom, hogy elvetettük az orosz nyelvet, Lenin és Zoja Kozmogyemjanszkaja életrajzi töredékei és a vigyázzállásban elhadart hetesi jelentés (Tavaris ucsítyelnyica..." és a sok hős pionír is az oka.

Studiolum írta...

Nagyon köszönöm a kitüntető figyelmet, hát még a nemes célú propagandát! :) Igen, az orosz elvesztését én is sajnálom, de talán nem is volt az soha a miénk: kamaszkoromban sem tudtak sokkal többen oroszul, mint most. Sőt most, hogy egyre inkább jön vissza az orosz respektusa, aki tud, az sokkal jobban tud. Unokahúgaim/öcséim generációjában már sikk oroszt választani második-harmadik nyelvnek.

Akkoriban bizonyos szempontból jobban kézközelben volt az orosz kultúra és maga Oroszország, mint ma, és ezt sajnálom, hogy elmúlt. De az internet nagyon sok mindent pótol ebből.

Névtelen írta...

A Mittler-kiadóról még sosem hallottam. Egy másik német kiadó, aki sokat hallgat, a manapság kitűnő könyveket kiadó Otto Harrassowitz. Stemmer Ödön antikvárius emlékirataiban írja le, hogy járta végig az elfoglalt városok zsidó tulajdonú antikváriumait karhatalmi kísérettel a derék kiadó küldötte.

Studiolum írta...

Valamit hallottam én is fél füllel arról, hogy a Harrasowitz jól feküdt azokban az időkben, s még azt is, hogy mintha ez személyes kapcsolatok mellett a kiadó orientalista irányultságával is összefüggött volna, amely kapóra jött a hivatalos ideológiának. Nagyon köszönöm a hivatkozást, utánaolvasok!

Érdekes adalék ebből a szempontból az is, hogy a Большая советская энциклопедия második, 1949-57 közötti kiadását, amely orientalista szempontból különösen fontos volt (gyakorlatilag ebben publikálták először a forradalom utáni régészeti feltárások legtöbb eredményét) ugyancsak a Harrasowitz adta ki kalózmásolatban, azon melegében. (Igaz, akkor nem létezett még copyright-szerződés a Szovjetunióval, úgyhogy nyugodt lelkiismerettel tehették. De hát gondolom az antikváriumjárást is azzal tették.)