Est! Est!! Est!!!

Milyen bort visz az ember klasszika-filológus barátjához, hogy megünnepelje beköltözésüket a régóta keresett és nagy nehézségek árán megszerzett szépséges új lakásba?

Anno MCXIº p. Chr. n. praesulem Johannem Defuc, Augusti Henrici V comitem, Romam contendisse in historiis legimus. Per longum iter, vini capacissimus ac peritus, Johannis Defuc suavissima vina exquirere in animo habuit. Eo consilio fidissimum ministrum suum Martinum praemisit ut, quodcumque locum ubi primae notae vinum reperisset, in cauponae fronte “EST” conscriberet vel potius “EST! EST!!” ubi praesertim illustrem invenisset. “Montefiascone” cum pervenisset peritus minister sic iucundum vinum invenit ut “EST… EST… EST!!!” merito conscribere statueret.

„A krónikákban úgy olvassuk, hogy a Krisztus urunk születése utáni 1111. évben Johannes Defuc [azaz Johannes Fugger] püspök a fenséges V. Henrik császár megbízásából Rómába indult követségbe, s a borivásban nagy járatossággal és tehetséggel bírván feltett szándéka volt a hosszú úton a legkiválóbb borokat megtapasztalni. Evégből előreküldte hűséges szolgáját, Martinust, hogy amely helyen elsőrangú bort találna, a kocsma homlokára az „EST” [azaz VAN], avagy ahol kiváltképpen jóra akadna, az „EST! EST!!” feliratot felróná. [A hagyomány szerint az elsőre Montepulcianóban, a másodikra Orvietóban került sor.] Hahogy pedig a sokat látott szolga Montefiasconéba ért volna, ott oly igen jeles borra lelt, hogy méltán jegyezhette fel: „EST… EST… EST!!!”

A hagyományhoz még az is hozzátartozik, hogy Johannes Defuc Rómából hazafelé tartva ismét betért a megismert és megszeretett montefiasconei fogadóba, ahol oly sok napot, hetet és hónapot eltöltött a fönséges ital társaságában, hogy végül itt érte a halál. A San Flaviano templomban helyezték örök nyugalomra, ahol sírján máig az a figyelemreméltó felirat olvasható, nyilvánvalóan Martinus kezétől: „A sok Est okán itt hunyt el az én uram”. Végrendeletében mindenét a városra hagyta azzal a feltétellel, hogy halálának évfordulóján egy hordócska muskotályost ürítsenek sírjánál, s ennek emlékére rendezik évről évre augusztus elején a hatnapos montefiasconei felvonulást.

Ehhez az ilyesformán többszörösen is megszentelt hagyományhoz én a magam részéről csak azt a jámbor óhajtást fűzném hozzá, hogy mindannyiunknak ez az elkerülhetetlen utolsó látogatója minél később kopogtasson, s addig is sok jó bor fogyjon ebben a lakásban, amely immár EST!!! és még fiat is per tempora multa.