Rinocerológia, avagy a képek hatalma

Dürer orrszarvúja, Bob Warren kompozíciója
vagy egy kép
képe

(Miroslav Holub: Eredj, nyiss ajtót)

1. A pápa rinocérosza
2. Orrszarvú a visszáján
3. Az első alom
4. Az eltussolt igazság
5. Távoli rokon
Bejegyzésünk címének második felét David Freedberg nagy hatású könyvétől, a The power of images: Studies in the history and theory of response-tól (1989) kölcsönöztük, amelyben arról ír, milyen befolyást gyakorolnak gondolkodásunkra, kategóriáinkra, értékeinkre a köröttünk lévő képek, amelyek mindegyikének megvan a maga külön életútja, folyton változó jelentéseinek, hatásainak és hagyományozódásának története.

Ebben a most induló, néhány posztra tervezett füzérben olyan kacskaringós kirándulásra, mondhatnánk Rinocérosz Emléktúrára invitáljuk az olvasót, amelyben egyetlen képnek, az orrszarvú képének útját követjük attól a pillanattól fogva, hogy ez a csodás állat először felbukkant a felfedezések korabeli Európa horizontján, s az első képet megalkották róla.

A történetben az a különös, hogy a képet nem az eleven orrszarvúról készítették, hanem úgy rakták össze különféle képi és szóbeli morzsákból, s az első perctől független életet élt modelljétől. A kép újabb képeket szült, ezek más képekkel párosodtak, s kialakították a maguk külön kis legelőjét a reneszánsz képek és jelképek repertoárjában. Nagy ritkán egy eleven orrszarvú is felbukkant, ilyenkor a képek gyanakvóan kerülgették a betolakodót, ellenségesen szuszogtak, de közben lopva átvették egy-egy részletét, majd utána nagy hangon hirdették az összes korábbi ábrázolás pontatlanságát.

Az út végére az orrszarvúról majdnem olyan keveset fogunk tudni, mint az elején. Semmiképp sem többet, mint amennyit a reneszánsz ember tudott róla. A reneszánsz képek rejtett életéről viszont annál többet. Különös, magának való kis dzsungel ez. Ügyeljenek a liánokra.

Dürer orrszarvúja, Michael Speaker szobra

6 megjegyzés:

Komavary írta...

És még a teknősök is... (mármint a második kép lábain).

Tényleg,a távolkeleten milyennek látták az orrszarvút (egy üvegcse alján pihenő szürkés poron kívül?).

Studiolum írta...

Ó, hogyne. Lesz itt szó teknősről is, sőt elefántról is, sőt még elefántot tartó teknősről is. Nagy a reneszánsz állatkertje.

Meg még orrszarvúról is, ahogy Kínából látták még porítás előtt, úgyhogy látnok vagy. Már elő is van készítve a kép, de majd a végére szánom, poénnak.

Komavary írta...

Kiváncsiságból kerestem egy-két japán orrszarvút. Hát, nehezen ismertem volna fel őket. :)

Úgyhogy most még izgatottabban várom a folytatást!

Studiolum írta...

A folytatás már csak órák kérdése. Mindjárt felrakom a következő részt.

De addig is, nem küldenéd át a japán orrszarvúakat? (A helyi portugál hajóstársaság biztos kapható a rinocéroszfuvarra, van már gyakorlatuk benne.) Hátha be lehetne dolgozni őket az utolsó, távol-keleti részbe.

Komavary írta...

A múltkori linkken még dolgozom (csak közbejönnek mindenféle zsiráfok, az egyik hosszúnyakút holnap boncolják az anatómia tanszéken.)

Viszont ha már japán orrszarvút kértél:
http://www.boingboing.net/2008/10/31/escaped-rhino-drill.html

Studiolum írta...

Hát ez pompás darab! Ezt befogtam, és majd beköltöztetem a távol-keleti bejegyzésbe.

Hosszúnyakú zsiráfot boncolni borzasztó macerás lehet. Én már a főtt csirkenyakkal sem szerettem bíbelődni gyerekkoromban.