Beginning of a beautiful friendship

A német Polizeidivision két tagja tüzet ad a francia hadsereg hadifogoly néger katonájának,
Párizs, 1940 május

Mao Ce-tung és a Dalai Láma kezet szorítanak a Kínai Népi Küldöttek Első Kongresszusán,
Peking, 1954

5 megjegyzés:

Tamas Deak írta...

Mao egyébként SOKKAL gonoszabb ember volt annál, mint amilyennek gondolják. Itt van egy kis példa rá, sajna spanyoltudás szükséges, viszont a forrás zamatosan autentikus. Arról értekezik hogy a fél világ is kidögölhet az atomháborúban, ha vele pusztulnak az amcsi háborús uszítók. (Kun Miklós éppen most ezt a korszakot tárgyalja a Rejtélyes huszadik században)

Steuer írta...

Az érem másik oldala:
http://de.metapedia.org/m/images/8/8a/Bundesarchiv_Bild_101I-177-1465-16%2C_Griechenland%2C_Soldaten_der_Legion_Freies_Arabien_.jpg

Studiolum írta...

Kompozíció szempontjából jó párdarab, de a szereplők közti viszonyokat tekintve mégsem, hiszen két fehér katona nem német, hanem arab, s mindhárman egyazon arab légió tagjai.

Steuer írta...

Igen, épp ezért a másik oldal. Lenne egy fogadásom, hogy mi lett a sorsa a cigaretta után a fezes hadifogolynak. A francia hadsereg gyarmati egységeinek német fogságba esett tagjait rendszerint faji alapon likvidálták. Ezekről a tömegmészárlásokról nem szól a fáma, mint Oradourról, a zsidókról, vagy az Ardennekről. A Harmadik Birodalom is örökölt jónéhány színesbőrű polgárt és "félvért" az afrikai gyarmatainak köszönhetően, akiket a faji törvényeknek megfelelően állampolgárságuktól megfosztva KZ-lágerekbe gyűjtöttek, sterilizáltak, elpusztítottak.
Ugyanakkor "négerek" harcoltak német egyenruhában Észak-Afrikában, vagy Görögországban. Micsoda opportunizmus!

Studiolum írta...

Így van, én is erre gondoltam a kép láttán, hogy ez a hadifogoly nemsokára már nem élt. Van azért erről is irodalom, csak nálunk nemigen ismert. Én Clarence Lusane Hitler’s black victims (2002) és Catherine Coquery-Vidrovitch Des victimes oubliées du nazisme: les Noirs et l’Allemagne (2007) c. könyveit olvastam erről, de láttam olyan könyvet is francia nyelven, amely kifejezetten a fogságba esett francia hadsereg néger katonáiról szólt.

Hogy ágyútölteléknek természetesen hasznos volt bármilyen alsóbbrendű náció, amíg a németek oldalán (és értelemszerűen helyett) harcolt, arra jó példa az összes efféle nemzeti segéderő, a Szabad Arábiától a kaukázusi ezredeken és a kozákokon át az ukrán Galizien és Nachtigall SS-alakulatokig.